4.rész

/Ken/

És kis kalandunk hősszerelmese újra akcióba lendült.Az este folyamán egy rettenetes rém szállt le hozzánk és addig rikácsolt amíg fel nem keltett minket az álmunkból, csak azért, mert hozott egy üzenetet Shane-nek.Na igen, de ebben az üzenetben is csak annyi volt, hogy találkozni akar vele valaki egy három szigetnyire lévő faluban, szóval még reggel korán is kellett kelnünk, hogy oda érjünk a megadott időre.Csodálatos élmény, mondhatom.Ráadásul az üzenet óta Shane tekintete teljesen elsötétült és szerintem bármelyik pillanatban készen áll arra, hogy kinyírjon valakit.

Kicsit leszakadva tőle, hátul hallgattam a többiek beszélgetését, ami kezdett vitába átmenni, de valamiért nem foglalkoztam vele.Ez a többieknek is feltűnt, ezért megpróbáltak belevonni a beszélgetésbe, csak hogy eleve nem volt jó napom, ezért szépen elküldtem őket egy kicsit melegebb éghajlatra, hátha ott jobban érzik magukat.Utasítottam Gin-t, hogy gyorsítsunk amit most meg is tett, majd elkezdtünk mindenféle mutatványokat végrehajtani a levegőben, egy kis feszültség levezetés képpen.Most az egyszer kedves sárkányom nem akart levetni magától, amit meg is köszöntem neki, majd jutalomként adtam neki egy halat, mire csak egy jóleső morgás volt a válasz.Újra hátradőltem és bevártuk a többieket, de még mindig nem szóltam hozzájuk.Egy részt Shane annyira árasztja az emo adást, hogy átragad rám is és elveszi a hangulatomat, másrészt pedig nincs kedvem beszélgetni.De, hogy ne legyen egy kicsi nyugtom se, valakinek muszáj volt átugrania a sárkányomra és leült mögém és a fejemet az ölébe emelte.

-Mit szeretnél asszony?-kérdeztem, ki se nyitva a szememet, hiszen már nagyon is jól ismertem az illatát, így nem volt rá szükség, hogy tudjam.

-Az asszonyod tudni szeretné, hogy mi a bajod...Történt valami?-kérdezte és elkezdte simogatni a fejemet, ami egész jó érzéssel töltött el.-Tudod, hogy nekem elmondhatod!

-Az uradnak biztos az a baja, hogy fel kellett kelnie amikor olyan édesen aludtatok együtt!-repült mellénk Kira, mire hajlandó voltam kinyitni a szememet, de így is csak egy szemforgatásra telt.Inkább felültem és vetettem pár lapos pillantást a lány felé aki inkább feltartotta a kezét és elrepült mellőlünk.Már épp jeleztem volna Beatrixnak is, de legnagyobb meglepetésemre nyomott egy puszit az arcomra, majd ment is magától.Meglepetten néztem rá, de ő csak a mi magasságunkba repült és egy szívet mutatott a kezével, majd kacsintott és megkezdtük a leszállást arra a bizonyos szigetre.

Egy egész kicsi szigetről van szó, de még így is elfértünk rajta a sárkányokkal és egy jó húsz méteres táv volt köztünk és a két sárkánylovas között.A bal oldali minden bizonnyal egy lány lehet, viszont az ő sárkányát nem látom, a mellette álló fiú pedig már ismerős számomra.A sárkánya ugyan úgy éjfúria, mint a miénk, alapon szürke színben, vérvörös szemmel és fekete pikkelyekkel.Azt meg kell mondani igen szép példány volt.A fiú közelebb jött, míg a lány továbbra is ott állt, csupán megigazította a maszkját és a kapucniját aminek köszönhetően nem ismertük meg és lefoglalta a sárkányt.Néha-néha hátrapillantott ami kezdett gyanús lenni, ezért a többiekkel elkezdtük kémlelni a terepet, hátha egy rajtaütésről van szó, de nem volt semmi.Csupán egy süvítő hangot hallottunk a víznél, de amikor lenéztem, nem volt ott semmi.Talán csak egy dörgődob volt...
Shane és az alak eléggé sokat beszéltek, de látni lehetett a köztük lévő feszültséget.És most, hogy megnézem a fickót rá kell jönnöm, hogy nagyon is jól ismerem.Ez Shane bátyja, aki az egyik sárkány támadásnál a falu szeme láttára mentett meg egy sárkányt és repült el rajta.Azonnal ki lett tagadva a faluból és a családból...Most viszont így értelmet nyer, hogy miért pont sárkánylovasokkal találkozunk és most már azt is értem, hogy miért volt ismerős az a sárkány.A sziget szélén elkezdtem közelebb sétálni a lányhoz és a sárkányhoz, de ekkor valami megakadályozott.Még egy éjfúria.Még, hogy kihaló félben vannak!Hófehér volt, narancssárga szemekkel és ahogy elnézem az egyik legmérgesebb sárkány lehet a világon.Hangos morgásba kezdett és egyik szárnyát kitárta oldalra, hogy még véletlenül se tudjak a lány közelébe menni, majd lassú léptekkel közelített felém.Gin amint felfigyelt a dologra, már szaladt is felém és engem átugorva esett neki az éjfúriának.

A nagy civakodásra a testvérek is felfigyeltek, majd rohantak felénk, hogy hátha tudnak valamit tenni, de mindkettőjük arrébb lett rúgva amire természetesen a sárkányaik is felfigyeltek és ők is beszálltak a harcba, így már kettő a kettő ellen volt.Mivel a fehér éjfúria megkezdte a tüzelést, gyorsan el kellett hagynunk a szigetet így a többiek sárkányaira felszállva mentünk távolabb.Várnunk kellett egy kicsit, mire mindannyian kifogytak a lövésekből, de ezután felszálltak és a levegőben repkedtek tovább, néha egymásnak ütközve és marcangolva egymást.Miközben Evil üldözte a szürke sárkányt, az Tundráék felé repült és sikeresen lelökték a lányokat, viszont Tundra természetesen a gazdája után repült, így nekem kellett abba az irányba vinnem Beatrixot és Jerome-ot.Sikerült elkapnom a kezénél, amit látott a fehér sárkány is és a tekintetéből ítélve azt hittem, hogy meg fog támadni, amiért hozzá mertem nyúlni, de ehelyett csak szélsebesen felénk száguldott, majd az utolsó pillanatokban lefékezett és megvárta míg lovasa helyet foglal rajta.

-Huh...már azt hittem megtámad.-mondtam megkönnyebbülve, mire Beatrix csak mosolygott egyet és továbbra is a sárkányt néztük.

-Csak a lovasát védte.-közölte, mire kicsit értetlenül néztem rá, ő pedig a sárkányra mutatott.-Nézd!Teljesen szelíd.-a szemei most tényleg azt tükrözték, hogy szelíd, de ez még nem terelte el a figyelmemet arról, hogy a háttérben van Gin és igen dühösen közeledik feléjük.

-Vigyázz!-szóltam a lovasnak, de csak Gin felé fordult és kitartotta a kezét, mire sárkányom megállt és egy ideig nézte, majd óvatosan közelebb ment és megszaglászta, majd odanyomta a fejét.-Bezzeg nekem nem engedelmeskedik...

-Most, hogy ez a kettő lenyugodott, meg kéne tárgyalnunk a dolgokat.-jelentette ki Chris és vissza szálltunk a szigetre.Gin és a fehér sárkány elkezdtek megbékülni egymással és eléggé jót játszottak.-Azért figyelj Yukira, hogy ne okozzon több bajt!-szólt hátra a lánynak, aki csak bólintott egyet.

-Téged, hogy hívnak?-kérdeztem, de nem válaszolt, csupán továbbra is maga elé nézett, legalábbis gondolom, mert nem fordította felém a fejét.-Nem tudsz beszélni?

-Nem fog beszélni!Megtiltottam neki!-kiáltott hátra Chris.-Egyébként meg örülnék, ha nem környékeznéd meg a menyasszonyomat!-erre a mondatra már a lány is felfigyelt és a csizmájáról lecsatolta a kettő kiskést és mindkettőt Chris felé hajította, de a sárkánya megmentette azzal, hogy szétlőtte a tárgyakat.Kicsit furán néztem rá, majd közelebb mentem hozzájuk, hogy én is halhassam a beszélgetést közöttük, de ekkor valami az eszembe jutott.Ezek a mozdulatok...A csizmán lévő kések és a fehér sárkány...

-Megbocsájtana egy pillanatra?-tettem fel a kérdést, mire biccentett én pedig azonnal belesúgtam Shane fülébe az észrevételeimet.-Nem gondolod?

-Lehet...-gondolkozott el és elszántan nézett bátyjára.-Ki az a lány?

-Azt sajnos nem mondhatom meg.-kapta meg a választ, mire már biztosak voltunk a dologban és ő is ránk figyelt a háttérből, miközben felszállt a sárkányára.-Ha pedig a lebukás közelében lenne...El kell menekülnie!-mondta jó hangosan és már fel is szállt a sárkánnyal, Shane pedig rohanásba kezdett és közben felugrott a sárkányára, majd már el is ment.

-Őt rátok bízom!-kiáltott hátra, mi pedig üldözőbe vettük a testvérét, csupán egy dologgal nem számoltunk és még az életünkben sem gondoltunk volna ilyen dologra.Már a negyedik sziget mellett repülhettünk el, amikor is a vízből hirtelen egy hatalmas sárkány bukott fel és rengeteg halat köpött fel, mire oldalról több ezer sárkány indult meg és szinte mindannyian majdhogynem leestünk a nyeregből.Szerencsére Chris sem tudott hova menni így sikerült nyakon csípnem és a sárkányával együtt lenyomtam őket a szigetre.De a furcsa dolgoknak még ekkor sem lett vége.Egy férfi jelent meg kapucnival a fején és rácsos maszkban, fekete páncélos ruhában és sárkánybőr köpenyben.A sárkánya egy villásfarok volt, fekete és szinte már arany színben ami tiszteletet kívánt maga után.A férfi a kapucnija után nyúlt és szép lassan leemelte magáról, mire mindannyian meglepetten néztünk rá.

-James bácsi?!-tettük fel egyszerre a kérdést, mire a maszkot is levette és elmosolyodott.

-Sziasztok!-nézett végig rajtunk, majd a tekintete a sárkányainkra vándorolt.-Száműztetek titeket a szigetről?

-Nem..Igazság szerint nem is tudnak róla.-vakartam meg a tarkómat, majd újra a férfira néztem.-Uram!

-Mondjad Ken...-nézett rám egy pillanatra, majd az összes sárkányt megsimogatta.

-Annát...nemrégiben elrabolta a szigetről egy fehér éjfúria.Megtaláltuk őt, de meglépett előlünk és Shane utána eredt...

-Tudom, én küldtem érte a sárkányt.És...Miért is ment utána a törzsfő fia?-nézett rám kissé mérgesen.Azt hiszem megtaláltam az okot amiért Anna és Shane még nem jöttek össze.

-Izé...Shane...Szereti a maga lányát...

-És ti kettesben hagytátok őket?!-förmedt rám, de egyből el is fordult és lenyugtatta magát.-Huhhh...kövessetek.Őt pedig,-nézett Chris-re -kötözzétek meg és dobjátok a tengerbe.A sárkányát kössétek ki jó erősen.Nézzük meg mennyi mindenre hajlandó a szeretett gazdiért.

-Nem fogjuk megölni!-szólaltam fel egyből mire kicsit felröhögött.

-Miért is nem?

-Mert nem vagyunk gyilkosok...

-Mindenkiben ott bujkál egy gyilkos...Csak felszínre kell hozni.

3.rész

/Kira/

Beatrix már egy ideje nem tért vissza és ez kezd gyanús lenni.Sosem megy el ilyen hosszú időre, csak ha valami távoli helyet kell felderítenie, de erre most nem kapott utasítást.És ami a legfurcsább, hogy Jerome épp most tért vissza nélküle.Mindannyian összenéztünk és már nyeregbe is pattantunk és követni kezdtük a sárkányát.Olyan gyorsan száguldott, hogy már mind elfeküdtünk a sárkányokon a légellenállás csökkentése érdekében.Még most is képtelen vagyok felfogni ezeknek a lényeknek a gyorsaságát.Egyszerűen hihetetlen.Horizon szerintem még életében nem igyekezett a repüléssel, hogy lépést tudjon tartani valamelyik fajtársával, de sikeresen megoldotta.Egy számunkra ismeretlen szigeten találtuk magunkat és láttuk, ahogy Beatrixot megkötözve viszik be egy barlangba amit több ember is őriz.Gyorsan kettéváltunk és körberepültük a szigetet, hogy keressünk egy másik bejáratot, de sehol sem találtunk.A hegy tetején megbeszéltük, hogy mit fogunk csinálni, miszerint nekem és Kennek jelenetet kell rendeznie az őrök előtt, miszerint hajótöröttek vagyunk és egymást hibáztatjuk, ezzel elterelve a figyelmüket.Amíg mi veszekszünk, addig Shane és Sigrit belopóznak a sárkányokkal, míg a mieink kicsit távolabbról figyelnek minket, ha el akarnának kapni az őrök.

-Ezt nem hiszem el, mégis hogy gondoltad ezt?!-haladtunk az őrök felé-És nézd meg itt sincs senki!Szerinted honnan fogunk segítséget kérni, ha?!

-Úgy mondod, mintha te olyan ártatlan lennél az ügyben!Nem is tudom ki hozott kék levendulát a hajóra és vonzott oda egy forrkatlant!-tárta szét a karjait.Meg kell hagyni, nagyon jól játssza a szerepét.

-Oh, szóval most engem akarsz hibáztatni?!-tettem csípőre a kezemet és az egyik szemöldökömet felvonva néztem rá.

-Mert látsz itt valaki mást rajtunk kívül?Fogadd el, hogy a te hibád miatt kötöttünk ki itt a senki szigetén!-a szemem sarkából láttam, ahogy az őrök felénk jönnek, majd összeráncolt szemöldökkel néznek ránk.

-Elnézést, de megtennék, hogy nem ordibálnak?Ez egy magánterület eleve, szóval itt se kéne lenniük.-magyarázta az egyik köpcös férfi, mire mindketten felé fordultunk.

-Nagyon sajnálom, csak tudja egy forrkatlan elpusztította az egész hajónkat és itt kötöttünk ki.Esetleg nem tudnának segíteni?-ekkor Sigrit és Shane belopózott a barlangba a sárkányaikkal együtt, mi pedig tovább folytattuk a beszélgetést az őrökkel, egészen addig amíg ki nem jöttek Beatrixszal az oldalukon.

-....és ha megérkeztek oda, akkor keressenek fel egy izmosabb alkatú, fekete hajú és hatalmas szakállú férfit, általában a kikötőben van és ő szívesen vállal fuvarokat.Esetleg most átvihetném magukat a szigetre, ha akarják.-ajánlotta fel, mi pedig kedvesen elmosolyodtunk.

-Köszönjük, de igazán nincs rá szükség.-hirtelen behúztam egyet a fickónak, amitől hátraesett, majd a társai is megpróbáltak minket megtámadni, de visszavertük őket és a sárkányaink már rohantak is felénk, hogy futás közben gyorsan rájuk tudjunk szállni és elrepülni.A többiek már a sziget túlsó oldalán vártak minket és amint megpillantottak minket, egy nagy mosoly jelent meg az arcukon.Ken azonnal Beatrix arcát kezdte el fürkészni és szép lassan közelebb repült hozzá.Komolyan nem értem, hogy miért nem lépnek már valamit egymás felé...Szerintem összeillenek.

Az út további részében elöl repültem Shane mellett és azt tárgyaltuk, hogy melyik szigetet kéne most átnéznünk, de mindketten másik irányba akartunk menni.Mivel a csapat együtt a legjobb, ezért nem válhattunk szét ilyen nagy távolságra és Sigritre kellett hagynunk a választást.Kicsit meglepődött, amikor megkérdeztük, de ő egy harmadik szigetet választott, ami szerinte esélyes lehet, majd elkérte a térképet és hosszas tanulmányozásba kezdett.Menet közben egy kicsit hátrébb csúsztatta magát az ülésen és elővett egy szénceruzát amivel egy szigetet rajzolt a térképre, meg az egyik sarkába valami füst szerű dolgot ábrázolt.Mikor megkérdeztem, hogy miket rajzolt fel, elmondta, hogy hiányzott egy sziget a térképről és a hatalmas ködöt is felrajzolta, mivel tudja, hogy az ott van, de még soha senki nem tudott átjutni rajta és nem is nagyon mertek a közelébe menni.A mondák szerint nagyon sok sárkány van és ahogy beszélik, ott él a hatalmas vörös halál nevű sárkány.Személy szerint én még nem hallottam róla, de ha már így nevezték el, akkor biztos hogy van valóság alapja a dolognak.

/Anna/

Kint álltunk egy nagy réten, immáron egy felnyergelt Yukival és a többiek várakozóan néztek rám, én pedig a sárkányra, aki csillogó szemekkel nézett hol a szemembe, hol pedig a kezemre.Igaz is, azt a feladatot kaptam, hogy szép lassan hozzá kell érintenem a kezemet, de egyszerűen nem megy.Persze már érintettem sárkányt, de az csak akkor volt, amikor valamelyiket fel kellett képelnem, most pedig a bizalmam jeléül kéne megtennem, ami valljuk be nem annyira igaz.Azt már tudom, hogy a sárkány nem akar megölni, mert akkor már rég megtette volna, de még is csak egy vadállat.Ha meg is érintem, akkor a következő az lenne, hogy óvatosan szálljak fel a nyeregbe, ami eleve rémisztően hangzik, hogy én odafent a magasban legyek.Nem mintha félnék a magasban, de ez egy sárkány, hatalmas szárnyakkal, mindenféle kapaszkodó nélkül.Jó, ott van a nyergen egy kisebb, de azzal nem sokra megyek.És valamilyen oknál fogva még is közelebb viszem hozzá a kezemet, mire ő óvatosan odahelyezi a fejét és pár pillanatot vár, majd rendesen hozzám dörgölődzik.Nem tudom, hogy mit is éreztem akkor, de a szívem kétszer olyan gyors tempóban kezdett el verni és egyszerűen nem tudtam eltüntetni a mosolyt az arcomról.Leguggoltam hozzá és arcát két kezem közé fogtam, majd átkaroltam a nyakánál ő pedig egyik mancsával karolt át a hátamnál.Te jó ég, egy sárkánnyal ölelkezek!Ha valaki pár napja, inkább órája azt mondja nekem, hogy meg fogom tenni én biztos, hogy a képébe röhögtem volna, de most meg.Lássanak csodát, tényleg megtörtént!

Egy tapsvihar hangzott fel, majd kaptam is a következő vezényszót és a lehető legóvatosabban szálltam fel a fehér fúria hátára, aki kicsit megrázta magát az ismeretlen érzéstől, de pár pillanattal később már mosolyogva tekintett vissza rám.De ekkor egy gondolat futott át rajtam...Így már nem térhetek vissza a faluba.Sárkány háton kissé furcsa ábrázatot keltenék és a törzsfő is egyből kitagadna a szigetről, nem beszélve arról, hogy bizonyára vadászatot indítana ellenem.Shane-ről nem is beszélve.Szinte már látom magam előtt a csalódott tekintetét, ahogy szép lassan undorrá változik és a lehető leghamarabb elkap minket.

-Jól van, leszállhatsz.A repülést csak holnap kezdjük el, addigra lehetőleg már kész lesz a felszerelésed is.-jött felém a csapat vezetője, mire egyből felé emeltem a tekintetemet.-Ma még beavatunk pár sárkánylovasos titokba.

-Miféle titkok?-érdeklődtem, mire egy mosoly futott át az arcán.

-Például, hogy melyik szigeten kik a lovasok, hol vannak szövetségeseink és, hogy hol van az alfa éjfúria.Én mondom neked az a sárkány maga a kincs!Én lennék a világon a legboldogabb ha megkaphatnám akár élve, vagy halva!-nézett az égre, de a következő pillanatban megugrott, ugyan is Yuki eléggé rámordult a kijelentése miatt és majdnem a földre taszította, de visszafogta magát.-Te is gyönyörű sárkány vagy, ne aggódj, de kevesebbet érsz mint az alfa társad.

Fehér éjfúriám egyre mérgesebb volt és morgása is egyre inkább hangosabbá vált, mígnem pupillái egy igen vékonyka csíkra húzódtak össze és úgy nézett rá az előtte álló fiúra, aki óvatosan hátrálni kezdett, míg sárkányát maga mellé utasította.Már kezdtem félni, hogy sárkányom megtámadja őt, de helyette csak megrázta fejét és gyorsan hátat fordított, majd felszállt.Szinte sokkot kaptam és görcsösen kapaszkodtam a nyakába, olyannyira, hogy ujjaim vége már fehérré váltott és fölötte pirosan tündökölt a bőröm, míg a testére teljesen rá voltam hasalva.Nem csak nekem, hanem Yukinak is szokatlan volt, ezért össze-vissza röpködött, néhol megdobva engem, mintha csak le akarna rázni magáról.Mi van, ha tényleg ezt akarja?Óvatosan kinyitottam a szemem és szép lassan elengedtem a nyakát, mire zuhanni kezdtem lefelé, ő pedig riadtan tekintett utánam és zuhanó repülésben indult meg értem.

Nagy nehezen meg tudtam benne kapaszkodni, de így is jó párszor csak egymásnak csapódtunk, aztán valahogy még is sikerült és most már biztonságban állok a szigeten a többiek pedig gyorsan hozzám rohantak.

-Te normális vagy?Még is hogy gondoltad, hogy elengeded?-nézett végig rajtam a csapat vezetője, de valamiért csak mosolyogni tudtam.Felhúzta az egyik szemöldökét és válaszokat várva nézett rám.

-Nem tudom...De most így utólag, elég izgalmas volt.-feleltem és megsimítottam a hozzám bújú éjfúriát, mire elkezdett valami furcsa doromboló hangot kiadni.Egész aranyos egy állat és bár csak rövid ideje tekintem a társamnak, már egész jól megszoktam.Ha lehet úgy fogalmazni, már érzek iránta valamiféle köteléket.

-Te se vagy teljesen normális...-szólalt fel Charlotte.-De ne aggódj, minket nem zavar.-ekkor egy rettenetes rém szállt a vállára és az apró lábaira rá volt csatolva egy üzenet, amit ki is nyitott, majd mosolyogva rám nézett-Oké, kész is van a csapat ruhád.Gyere!-ragadta meg a kezem és már húzott is maga után, meg se várva a válaszomat.A szigeten mint kiderült egy igen népes és modern falu is van, ahol az emberek először kérdően néztek rám, de az utánam rohanó fehér éjfúria láttán mindannyiuk arca mosolygósra váltott.Nem értettem az emberek viselkedését, de úgy voltam vele, hogy majd úgy is kapok választ, tehát nem kérdeztem semmit.

Egy kis kunyhóba rángatott, ahol egy idősebb hölgy fogadott minket és hátraszólt a fiának, aki csak egy hangos kiáltással jelezte, hogy mindjárt hozza a ruhát, csak még igazít rajta.Egész végig úgy éreztem, mintha figyelne valaki, ezért óvatosan körülnéztem a lakásban és mire újra a nő felé fordítottam volna a figyelmemet, már egy vérvörös szempár fürkészte a tekintetemet és bosszúsan fújtatott egyet.Szürke alapon, fekete pikkelyek futottak végig a fején, a hátán és a farkán, ami eléggé jól nézett ki a szemeivel együtt.Nem sokáig foglalkozott velem, ugyan is meghallotta a lépteket a másik szobából, majd az ajtó nyitódáskor elállta az utat, amíg gazdája oda nem dobott neki egy halat.Mikor megláttam a fiút egy pillanatra elállt a lélegzetem...Pontosan olyan, mint Shane, csupán a szemszínük különbözik és az arcán van két csúnya heg.Egy ideig még néztük egymást, majd szép lassan felém lépett és átadta a ruhákat, de még ekkor is hosszasan méregetett, mintha ő is ismerősnek találna.És most, hogy belegondolok...Tudom is, hogy ki ő valójában.

-Chris?-tettem fel neki a kérdést, mire tekintete egyből meglágyult és ezerwattos mosolyt intézett felém.

-Anna, ha nem tévedek.-mosolygott továbbra is, mire egy aprót bólintottam.-Bárkire számítottam volna az öcsém sárkánylovas csapatjából, csak rád nem.Mikor vettek be?

-Milyen csapat...?-kérdeztem vissza értetlenül, mire Charlotte felsóhajtott és egy lapos pillantást küldött Chris felé.

-Ezt egy kicsit később akartuk neked elmondani, de a barátaid akik mindig leléptek nélküled valami hülye kifogást találva, igazából sárkánylovasok és mindannyian éjfúriákkal rendelkeznek.-vázolta a helyzetet, majd oldalra nézett gyerekkori játszótársamra.-De mint mindig, ez az idióta előbb mondja el a dolgokat.Mi pedig fel akartunk rá készíteni lelkileg.

-Még szép, hogy elmondta...-ráncoltam össze a szemöldökömet és éreztem, hogy egyre idegesebb leszek.Tehát ezért mentek el mindig nélkülem...Nem akarták, hogy tudjak róla, mert azt hitték úgy is elmondanám a törzsfőnek.-Egy nyerget is kaphatnék?

-De határozott lett hirtelen valaki!-mosolygott Chris és visszament az előző szobába, majd egy nyerget szerelt fel sárkányomra és a sajátjára is, utána pedig szépen kitessékelt az ajtón és gyorsan elmagyarázta az alapokat.Mindegyiket teljesítettem és megkezdtem a sárkánnyal a felszállást.Még most is megdobott párszor, de már sokkal jobban tűrte a dolgokat.Igazából nem sok dolgot kell csinálnom, csak kapaszkodnom, és utasításokat kiadni a sárkányomnak, hogy merre menjen, onnantól pedig az ő dolga.Először csak lassan repültünk, majd amikor úgy érezte Chris, hogy egy picit gyorsíthatunk, előre döntötte a sárkányát, aminek köszönhetően zuhanó repülésbe kezdtek és hátrafütyült az enyémnek, aki kötelességtudóan követte.Picit félelmetes volt, de akkor is jó érzéssel töltött el.Repültünk sziklások között, egészen fel a felhőkig, a sárkány hátán ülve hagytuk visszazuhanni magunkat, de a kis szórakozásunk csak estig tartott.Mikor besötétedett, leszálltunk egy szigetre és az egyik sziklaszirten üldögélve nézegettük a csillagokat és beszélgettünk.

-Öhm...Tudom nem illik megkérdezni, de mi lett az arcoddal?-tettem fel neki a kérdést és közben próbáltam a szemeit fürkészni, amiben jelen pillanatban gyönyörűen meglátszódtak a csillagok.

-Ja, ez!-érintette hozzá a kezét.-Azt hittem már tudod, de az öcsém nem mindig az a nyugodt ember.Mikor közöltem vele, hogy elhagyom a szigetet, eléggé dühös lett és veszekedni kezdtünk, majd átfordult az egész verekedésbe, az ő kezébe pedig kés került.Persze ez már nagyon régen volt, csupán a hegek maradtak meg...-mondta és egy ideig még előre nézett, majd felém fordította a tekintetét.-Még mindig szereted az öcsémet, nem igaz?

-Azt hiszem...Jelen pillanatban rettentő dühös vagyok rájuk, amiért nem mondták el, hogy sárkányaik vannak.Ha bebizonyították volna nekem, hogy tényleg lehetnek a barátaink, akkor nem szóltam volna róla semmit, meg egyébként is a barátaim, nem lett volna szívem beköpni őket.-hajtottam le a fejemet, de ő csak egy ujjal az állam alá nyúlt és maga felé fordította a tekintetemet, majd egyre közelebb hajolt és tekintete folyamatosan az ajkaimon pihent.A jobb kezem azonban egyből reagált és egy jókora pofont lekevertem neki, amiért megpróbált megcsókolni.-Biztos, hogy nem!-álltam fel és már a sárkányom hátára is ültem, hogy vissza mehessek a szigetre.

2.rész

 /Anna/

Nem tudtam pontosan, hogy melyik szigeten vagyok, mondhatni fogalmam sem volt róla, hiszen sosem voltam az a viking aki a világot járta.Valamilyen oknál fogva sosem érdekeltek az ilyen dolgok.Én megelégedtem a falum és a hozzá tartozó erdő környezetével és nekem ennyi pont elég volt.Na nem mintha sokat jártam volna abba az erdőbe...Nem tudom, hogy miért, de sosem mertem bemenni nagyon, hiszen tudtam, hogy tele van sárkányokkal és mindenféle vadállattal, na meg ki tudja, hogy milyen őrült viking bujkál az sűrű erdőben.Egyszóval nem mertem bemenni.Kicsit gyerekes, de ez így van.A felnőttek mindig azzal jönnek, hogy nem kell félnünk a dolgoktól, de van amitől igen is jogosan tartunk és jelen pillanatban az egyik ilyen dolog a hátam mögött sétálgat és közben nézelődik, mintha még ő is most járna először ezen a szigeten.Bár remélem ez nem így van, mert akkor ez azt jelenti, hogy totálisan eltévedtünk.És mintha tudta volna, hogy rajta gondolkodtam, közelebb jött hozzám és fejét hirtelen neki dörgölte a kezemnek, mire egy kisebb szívinfarktust kaptam és gyorsan elrántottam onnan a karomat, hogy még csak a közelében se legyen.Amin meglepődtem, hogy az én hirtelen mozdulatom miatt, ő is megijedt és mint egy macska, úgy ugrott meg.Meglepetten néztem rá és az ő szemei is el voltak kerekedve, úgy néztünk egymás szemébe, majd hirtelen feltört belőlem a röhögés, amit különös módon, tudott utánozni a maga módján.Óvatosan tettem egy lépést előre és ő is követni kezdett, egészen addig amíg figyelmes nem lett egy zajra.Én is a hangforrás irányába kaptam a fejemet és az erdőre néztem, ahol lehetett látni, hogy két csapat vadász tart felénk, majd az egyik elkiáltja magát és megindulnak felénk.

-Hát akkor örültem a találkozásnak sárkány, de azt hiszem jöttek érted.-néztem rá, de ő mit sem törődve a mondandómmal, leült velem szembe és árgus szemekkel figyelt.

-Kapjátok el a lovast!-hallatszódott a kiáltás és a szelíd sárkányszemek, hirtelen mérhetetlen haragot tükröztek és a pupillái szinte már csak egy csíkban látszódtak, majd védelmezően beállt elém és finoman távolabb terelt az erdőtől.

A vadászok amint kiértek a nyitott térre, ahol én és a fenevad álltam, gyorsan egy félkört alakítottak és minden fegyverüket ránk szegezték.Döbbenten néztem  végig rajtuk, majd a sárkányra, akinek a tekintete egy pillanatra találkozott az enyémmel és szép lassan a csizmámra erősített kis késekhez nyúltam, majd letéptem őket.Szerencsére egyiknél se volt íj, így könnyen lehetett velük harcolni.Síri csend volt, pusztán a lombok suhogását lehetett hallani, és a nehéz lélegzetvételeket, ahogy mindenki megfeszülve figyeli az eseményeket.Egy aprót füttyentettem, mire az előttem álló fenevad gyorsan plazmabombákat lőtt az ellenség felé, ezzel nagy port kavarva, míg én kihasználva az alkalmat, a vadászoknak estem és megpróbáltam elkobozni tőlük a fegyvereket.Amíg én bal oldalon kezdtem el lefegyverezni azt a három embert, addig "társam" az előtte lévőkre támadt, míg szárnyával és farkával a jobb oldaliakat lökte vissza.Amint megszereztem a fegyvert, ránéztem a sárkányra és láttam rajta, hogy nem igazán áll szándékában megölni az embereket, csupán ő is a fegyvereket szeretné elvenni tőlük.Gyorsan a jobb oldalhoz siettem és próbáltam lefegyverezni egy fickót, de mivel sokkal erősebb volt, ezért nem igazán ment és ennek köszönhetően inkább csak a fegyvert fogva vívtunk egy erősségi csatát, aminek az volt a célja, hogy ki tudja visszalökni a másikat.Bevallom vesztésre álltam, de ez nem is meglepő egy kigyúrt fickóval szemben, de ezt is csak addig, amíg egy kék, lángoló mancs meg nem ragadta az ellenfelemet és el nem hajította.Nem tudtam hova tenni a dolgot, ezért csak néztem magam elé, majd a fejemet megráztam és szaladtam is a sárkány felé immáron egy embert a földre terítve állt egy helyben és hangos morgást hallatott.Míg én vele voltam elfoglalva, addig hallottam, ahogy több sárkány is leszáll a hátam mögött, mire a vér is megfagyott bennem.

-Jó nagy bajba keveredtél, hogy ennyien vadásztak rátok.Egy bajkeverő sárkánylovas vagy?-hallottam meg a hátam mögül egy fiú hangját, mire szép lassan hátranéztem és egy kicsi fintorral az arcomon, a fehér sárkányra mutattam.

-Ez nem a sárkányom.És nem is vagyok sárkánylovas...-néztem végig rajtuk és a szelídített sárkányaikon.Egy siklósárkány, kettő szörnyennagy rémség, és egy szárnyváltó.Nem igazán akartam közel menni egyikhez se, de ugyan akkor talán egy picit csodáltam őket, amiért képesek voltak a bizalmukba fogadni ezeket a fenevadakat és ugyan ez fordítva is.Még sosem láttam, hogy ember és sárkány együtt dolgozna, vagy hogy megtűrik egymást.Leszámítva ezt a fehér éjfúriát aki idevonszolt a szigetemről, de tőle most eltekinthetünk.

-Ha nem a te sárkányod, akkor mit keresel itt vele és miért nem támadt meg eddig?-vonta fel a szemöldökét, én pedig mélyen elgondolkodtam rajta, de semmi nem jutott az eszembe.-Na látod.Lehet, hogy te nem tekinted a sárkányodnak, de ő a lovasának fogadott.Amúgy Marco vagyok.A sikló sárkány hátán, a rózsaszín hajú lány Charlotte, a szárnyváltó tulajdonosa Adam, és legutolsó sorban Niki.

-Aha...-jött az értelmes reakcióm, míg a többiek lelkesen integettek, kivéve Adam -Én Anna vagyok.

-Örvendek!-mosolygott, majd a sárkányra nézett- Na és?Neki mi a neve?

-Már miért kéne neki nevet adnom?Ez csak egy éjfúria aki idáig elhurcolt.-sétáltam tovább, de a sárkány követni kezdett, pont úgy ahogy a lovasok is.-Most meg mit akartok?

-Talán elnevezhetnéd valami olyanról, ami rá illik.-emelte a kezét az állához és gondolkodni kezdett.

-Akkor Yuki lesz.-mondtam, de egy pillanatra se néztem rájuk.

-Yuki?-lepődött meg és maga mellé utasította a kék rémséget.-Ez mit jelent?

-Havat.Hófehér szóval illik hozzá.

Ahogy sétáltunk szép lassan, ők elkezdtek beszélgetni és röhögni a hátam mögött, mígnem Charlotte mellém sétált és csendesen jött mellettem.Nem tudtam, hogy mit akar, de nem sok kedvem volt a vele való társalgáshoz.Nem is tudom, nem vagyok valami előítéletes, de nekem nagyon nem szimpatikus a csaj.Úgy érzem, mintha a puszta jelenlétével akarna felnyársalni.Szóval én nem szóltam hozzá, hanem újra elmerültem a gondolataimban és elképzeltem, ahogy újra találkozok a barátaimmal és ha úgy adódik, akkor Shane a karjai közé zár és szorosan magához ölel.Milyen jó is lenne...Csak az a baj, hogy a megtörténési esélye egyenlő a nullával.

-Szóval miért jöttél?Az apád férjválasztásra utasított?Nehéz is a törzsfő gyermekének lenni...-törte meg a köztünk lévő csendet, de én csak értetlenül néztem rá, majd védekezően feltartottam a kezemet és hátul is elhallgattak a többiek.

-Nem, dehogy is!Nem vagyok a törzsfő gyermeke és még csak nincs is közöm a családhoz.Férjválasztásra meg még csak nem is gondolnak a szüleim.Vagy is csak anyám...Azért vagyok itt, mert az a sárkány elrabolt és idevonszolt.-mutattam a nagy hüllőre, mire a többiek megálltak és meglepetten néztek rám.

-Ő hozott ide?-kérdezték egyszerre és követték az én példámat, miszerint rá mutattak.Yuki szemei meg még kerekebbek lettek és gyorsan váltogatta közöttünk a tekintetét.

-Igen, mert mi van ezzel?

-Ezt előbb is mondhattad volna!-csattant fel egy kicsit Marco én meg szemet forgattam és várakozóan néztem rá-Ez azt jelenti, hogy kiválasztotta lovasának!Értem már, tehát ezért ment el!

-Kicsoda?

-A vezetőnk, Gréta.Eddig nem értettem, hogy kiket és miért akar feltartani, de most már világos!Azt akarja, hogy lovas legyél!És hidd el addig nem fogod látni a barátaidat, amíg nem leszel az.-magyarázta én pedig komolyan elgondolkodtam a szavai hallatán.Nem nagyon értem, hogy miért akarja, hogy egyáltalán sárkányra üljek, de ha ezt szeretné és ha addig nem találkozhatok a barátaimmal, akkor jobb lenne minél hamarabb nekilátni.

-Akkor igyekezzünk.Már várnak a többiek.

/Shane/

Reggel amikor felkeltem, csak Sigrti, Beatrix, Kira és a lovas volt ott.Ken sehol.Ezek szerint hazament a szigetre és ezek után megpróbál elbújni előlem.Mondhatom érett férfi megoldás.Na nem mintha nagy gond lenne, bár nem tudom, hogy a többiek mit fognak hozzá szólni.Már csak egy dolgot kéne megtudnom...Hova lettek a sárkányaink?

-Na végre, hogy valaki felébredt!-hallottam meg Ken hangját lentről és egyből felé kaptam a fejemet.A sárkányokat vezette vissza, de valamit igen erősen szorongatott a kezében.-Bocs, a sárkányok miatt, de megetettem őket, hogy minél hamarabb indulhassunk.

-Szóval hajlandó vagy segíteni?

-Nem akarom egyik barátomat se elveszíteni.Tudod aki megszegi a szabályokat azt szemétnek tartják, de aki cserben hagyja a társát, az annál is rosszabb.És én nem tartozok közéjük.-mondta határozottan, miközben leballagtam hozzá.

-Örülök, hogy segítesz.Rendes barát vagy.-veregettem vállba, mire megeresztett egy mosolyt.-És mi van a kezedben?

-A lovas sárkányán volt egy táska és abban találtam.De ami a legérdekesebb, hogy öt falu pecsétje is szerepel rajta.Azt nem írják, hogy mire, de egy hónapot írtak meg határidőnek és ha jól értelmeztem, akkor nekünk most az úgymond terelővel van dolgunk.-magyarázta, míg kitekerte a papírt, amit utána egyből a kezembe vettem és gyorsan átfutottam.Minden egyes szót jól mondott, ez nem kétség, de már csak egy dolgot szeretnék megtudni.Miért?

Amilyen halkan csak tudtam, felkeltettem a lányokat és kitűztem a levelet a fára, hogy amikor a lovas barátunk felkel, akkor az legyen az első dolog amit meglát, majd sárkányra szálltunk és már el is hagytuk a helyet.Északnak indultunk meg és a következő szigeten megkértünk pár embert, hogy mutassanak meg egy térképet, amiken jól látszódnak a szigetek és hogy tudjuk merre kell menni.Mert azért mégse csak a fejünk után menjünk.Igyekeznünk kellett, hiszen az a lovas is egy éjfúriát birtokol és ki tudja, hogy milyen kapcsolatai vannak, amivel megállíthat minket.Én hülye meg hittem neki és hagytam, hogy vezessen minket.És ez mind csak egy színjáték volt, hogy távol tartson minket Annától.Többé nem hagyhatom, hogy becsapjanak, ha nem hozom vissza minél hamarabb, akkor ki tudja, hogy milyen szörnyűségek történnek vele.

-Héj, nem lesz semmi baja.Erős lány, meg tudja védeni magát.-repült hozzám közelebb Sigrit és folyamatosan az arcomat fürkészte.-Egyébként is viking vér van benne, ha úgy adódik simán megöl egy sárkányt.Tudod, hogy első helyen volt az aréna kiképzésben.

-Tudom, de ez még is csak egy éjfúria.A villám és a halál istentelen ivadéka.Soha ne ütközz meg vele...Minden könyvben ott van ez a mondat.Nem akarom, hogy baja essen.-meredtem magam elé, majd egy pillantást vetettem a térképre.

-Wáó, azt tudtam, hogy ragaszkodsz hozzá, de mióta vagy ennyire szerelmes belé?-jött oda Kira is, mire kicsit kínosan éreztem magam, hogy valószínűleg most erről fognak faggatni.Vettem egy mély levegőt és igyekeztem nem tudomást venni a kérdéséről.-Na, bátyus!

-Az a válasz megfelel, hogy amióta ismerem?-csuktam össze a térképet és utasítottam a többieket, hogy merre kell mennünk.Nem telt bele sok időbe, a sziget körvonala azonnal látszódott és megláthattuk a teljes romokban álló falvat, amit még most is lángok borítanak.Nem is kell mondanom, hogy az ottaniak sárkány ellenesek voltak, ezért nem is láttak minket szívesen, de nem adhattuk fel.A törzsfő nem tudott semmit a levélről, de annyit elárult, hogy a fia állhat a dolgok mögött, aki úgy egy éve elhagyhatta a szigetet.De ami érdekes volt még számunkra, hogy Viktor neve is elhangzott az információ szerzési lehetőségeknél és ezt nem hagyhattuk figyelmen kívül, hiszen alig ismertük a fickót és lehet igazuk van.Ha ez a fickó tényleg tud valamit, akkor ideje lesz elmondania, különben fájdalmasabb vallatásban lesz része.A kis segítségért cserébe a sárkányainkkal elkergettük a vad siklókat és rémségeket, majd intettünk és tovább haladtunk.Viktor lesz az utolsó akihez elmegyünk.Ha a többi nem mondja a nevét, akkor még lehet, hogy ki is hagyjuk, de amint még egy megemlíti, felrakom a listára és felkeresem.A látogatási célnak, meg beadom Beatrixot, ami nem fog neki tetszeni, de tudom, hogy szívesen segítene megkeresni Annát, így belemenne a dologba.Na meg az a pasas neki soha nem mondana nemet.

A következő megállásunk egy nyugati szigeten volt, ahol az emberek már kedvesebben fogadtak minket, bár az már furább volt, amikor az éjfúriák láttán meghajoltak előttünk és így kellett végig mennünk egészen a törzsfőig.Erre az érdekes dologra pedig csak annyi magyarázata volt, hogy régebben egy éjfúria megmentette a lányát és azóta szent sárkányként tisztelik, habár azóta a lány lovasnak ment és elköltözött a szigetről.Nem mondta a nevét, de azt igen is elárulta, hogy fehér volt az állat és fülén, valamint hátán volt egy zsömleszínű folt és barna szemei voltak.Ez pedig tökéletesen megegyezett a mi kis rejtélyes lovasunkkal, akit otthagytunk azon a szigeten.A törzsfő itt se tudott mit mondani a levélre, mert még sosem hallott róla, de ő is felhozta azt a Viktort.Tehát ő is állhat a dolgok mögött és bizonyára valami fontos dolgot tudhat.Csak tudnám, hogy miért nem osztotta meg velünk, amikor pontosan tudja, hogy egy barátunkat akarjuk megmenteni.Vagy is nekem több mint barát, de most nem ezen van a hangsúly.És mi volt a legérdekesebb?Hogy miután bejártuk az összes szigetet, mindegyik törzsfő szájából elhangzott Viktor neve.Egyre biztosabb voltam abban, hogy egyből az erőszakosabb faggatással fogom kezdeni a dolgot.

-Ne aggódj, megtaláljuk.-ült le mellém a tábortűznél Ken és óvatosan megigazította a fákat a tűznél.-De most komolyan azóta szerelmes vagy belé, amióta megismerted?

-Hajrá, gúnyolódj csak!-mondtam unott hangon, és a tekintete kissé komolyabbra váltott.Nem tudom miért, de annak ellenére, hogy sok mindenben máshogy látjuk a dolgokat, még is ő a legjobb barátom.

-Nem azért mondtam.De ha így van, akkor miért nem mondtad már el neki?-kérdezte és folyamatosan a tüzet bámulta.

-Nem tudom.Talán félek, hogy nem viszonozza...-És mi van ha tényleg így van?Nem akarom, hogy ilyen dolog miatt tönkremenjen a barátságunk.Ami meg még rosszabb, hogy apám egyre inkább erőlteti ezt a nősülős dolgot és ha nem találok valakit, akkor ő fog nekem választani, de nekem csak egy ember kell.Anna.Nem vagyok hajlandó senki mást elvenni.-Egyébként, meg pont te beszélsz!Azt hiszed nem tűnt fel, hogy egyre többet vagy Beatrixszel?

-Mi?-lepődött meg és kicsit felnevetett, mire kapott egy táskát az arcába, hogy maradjon csendben.-Nem, ezt kicsit félreérted.Ez inkább szülői ágon erőltetett.Tudod a klánunk, mindig is az ő klánjával volt házassági kapcsolatban.De igazából egyikünk se akarja a dolgot, csak játszani kell, hogy elfogadjuk, aztán meg egy nap lelépni a csapattal, mielőtt még túl késő lenne.

-A csapattal?-néztem rá értetlenül és bólintott egyet.-Nem hagyhatom el a szigetet.A törzsfő fia vagyok és át kell vennem apám helyét...

-És mi lesz Evillel?Apád utálja a sárkányokat és ott helyben megölné.Akkor mit fogsz csinálni?Lásd be annak az esélye, hogy a szigeten fogunk élni továbbra is, egyenlő a nullával.Ha sikerül Annát megmenti, akkor már nem mehetünk vissza.Új otthont kell találnunk és egyedül kell boldogulnunk, mint egy nagy családnak.A mi jövőnknek ott vége...

-Apám nem maradhat mindig ilyen.Addig nem jelenthetjük ki, hogy vége, amíg meg nem próbáljuk megváltoztatni a dolgokat.Ha kell szembeszegülök az apámmal, hogy bebizonyítsam a sárkányok igazi természetét.-fordultam felé, de ekkor már rég a földön feküdve aludt.-Szóval eddig magamnak beszéltem...Csodálatos.

/Ken/

Egy hete már, hogy egyedül hagytuk a szigeten azt a lovast, de még mindig semmi nyomra nem bukkantunk.Titokban visszamentünk a kiinduló szigetre, de kiderült, hogy Viktor már rég elhagyta a helyet, de senki se tudja, hogy merre mehetett.Az egész dolog kezdett furcsa lenni.Egyáltalán ki ez a fickó és miért tud ennyi mindent?Ha nem találjuk meg, akkor minden információ forrásunk odavész.Ami pedig még fontosabb, hogy Anna meglegyen, mert őszintén be kell vallanom, hogy Shane nemsokára meg fog őrülni és azt senki sem akarja.Napi legalább háromszor ideg összeroppanást kap, amiért még mindig nem találtuk meg a kis szerelmét.És mi ilyenkor mit csinálunk?Nos leülünk a földre és várjuk, hogy végezzen.A tervünk egyenlőre kifulladt annyiban, hogy továbbra is látogatjuk a közelben lévő szigeteket, hátha találunk valakit, de eddig semmi.Se a sárkány, se a lovas, se Viktor és semmilyen nyom.Fogalmam sincs, hogy mire vállalkoztam, de most már végig kell csinálnom és a fenébe is az egyik barátomról van szó!Biztos vagyok benne, hogy ő is megtenné értem.Mindig is rendes lány volt annak ellenére, hogy mennyi mindent hozzávágtak a szülei válás után.Szegénynek biztos nehéz napjai lehettek, mi pedig egyedül hagytuk őt, mert a sárkányokkal voltunk elfoglalva.Nagy hiba és erre csak akkor jöttünk rá, amikor egy elvitte tőlünk.Talán valami fura lecke lenne az élettől?Hogy jobban figyeljünk oda a szeretteinkre és szakítsunk rájuk időt?Hisz amióta elindultunk erre az őrült útra, a csapat egyre összetartóbb.Tökéletesen összedolgozunk és napról napra egyre többet tudunk meg egymásról és ez az egész annyira csodálatos dolog.Tudni, hogy itt vannak neked és egy családot nyújtanak neked.Mindennél jobban meg kell őket becsülni.

-Héj férj jelölt!-repült mellém Beatrix, mire feltápászkodtam a fekvésből és megkapaszkodtam a nyeregben, hogy ne essek le, majd szép lassan ránéztem.

-Mondjad asszony!-vigyorogtam rá, mire felhúzta egyik szemöldökét és ő is elnevette magát.-Így jobb a hajad.

-Ohh..hát köszi.Igazából csak zavart, hogy már nagyon hosszú, ezért gondoltam felkontyozom.-fordította el a tekintetét, amit csak megmosolyogtam, majd a többiekre néztem, akik sokatmondóan ránk mosolyogtak.

-Most mi van?Csak megdicsértem a haját, ez olyan nagy baj?-tártam szét a karomat, amit Gin is meglátott és elkezdett ide oda ficánkolni alattam, ami miatt kis híján leestem róla, de még időben megkapaszkodtam.-Ha...ha...ha...Nagyon vicces vagy Gin.-küldtem felé a szúrós pillantásaimat, mire csak elmosolyodott és lesütött szemekkel elkezdett bólogatni.

-Tudod mindig is csodáltam a kapcsolatodat Ginnel...-szólalt fel Kira és mellénk repült-Mindig csak cseszegetni tudjátok egymást, de ha arról van szó, akkor tökéletes páros vagytok.

-Én azon csodálkozom, hogy ennek ellenére a legjobb barátok.Vagy, hogy egyáltalán fel tudsz rá ülni.-csatlakozott Sigrit is.-De most komolyan...Volt már olyan, hogy meg akart támadni?

-Nem, valószínűleg a múltkor viccből volt egy éjfúria harapás a kezemen.-válaszoltam neki flegmán, de csak felnevetett, majd tovább is repült, de ekkor egy háló elkapta őket.Mindenki rá kapta a tekintetét és mindannyian megindultunk érte, de a lövések nem múltak el és folyamatosan kerülgetnünk kellett az akadályozó tárgyakat.Sikeresen lejjebb jutottunk és a szemünk elé egy vadász hajó tárult, rajta a lezuhant Sigrittel és Tundrával.Sárkányostul behuppantunk a hajóra és hátrébb taszítottuk a vadászokat, míg Kira elvágta a köteleket.Nem, ezek után sem hagytuk ott a hajót, vikingek vagyunk szóval a szívós fajtánk meg van és nem szándékozunk szó nélkül lelépni.Egy testesebb férfi, kimért léptekkel közeledett felénk és kezében csak egy kisebb kard volt látható.Állán valami furcsa szürkés-kék jel díszelgett, amit nem tudtam beazonosítani.Végig nézett a kis csapatunkon és tátva maradt a szája.Nem csodálom, hiszen nem minden nap lehet ennyi éjfúriát egy helyen látni.Eldobta a fegyverét és megálljt parancsolt minden társának, míg kezét szép lassan Gin felé nyújtotta.

-A helyedben nem tenném...-szóltam rá és a lehető legdühösebb pillantásaimat küldtem neki.Elmosolyodott és a derekára kötött kis tasakból sárkányfüvet vett elő, majd azzal próbált meg közelebb férkőzni sárkányomhoz, de Gin csak felmordult és készítette a lövedéket.Mindegyik vadász hátrébb lépett én pedig próbáltam leállítani, de nem hallgatott rám, mígnem Evilnek kellett leállítania egy hangos üvöltéssel.Persze, ha nincs a többi sárkány aki visszafogja,  akkor még neki is ellent mondott volna, de szerencsére most nem így alakultak a dolgok.Duzzogott egy sort, majd inkább hátra ment és hátat fordítva nekünk, leült a hajó szélére.-Mit akartok tőlünk?

-Tőletek semmit.Az éjfúria meg eléggé szokatlan és csak a hangját hallottuk.Bocsánat, amiért levadásztunk kis hölgy!-hajolt meg és kezet csókolt neki, mire fintorba futott az arcom.-Tudjátok a törzsfőnk igen elszántan keresi az éjfúriákat, ő maga is tart egyet, de fél, hogy övé az utolsó.

-Gyökér...-fűztem hozzá csendesen, de még is mindenki meghallotta.-Folytasd kérlek...

-Az a sárkány sebesült, szóval egyedül nem tud repülni, de így is nagy dolgokra képes.Egy igazi alfa sárkány.Fogadni mernék, hogy nagyon örülne, a vezérünk, ha láthatná, hogy nem az ő sárkánya az utolsó.

-Ez mind szép és jó, de más dolgunk van.Viszont ha segítesz, akkor egy nap szívesen ellátogatok a törzsfődhöz.-lépett elő Shane és ekkor már tudtam, hogy hosszadalmas és unalmas útnak nézek elébe.Remélem nem akar a hajón üldögélve utazni, mert akkor én inkább egyedül megyek tovább.-Egy barátomat keresem, nemrégiben elrabolta őt egy fehér éjfúria és nem találjuk sehol.Viszont van itt egy név amit mindegyik szigeten megemlítettek. Vérontó Viktor.Ismerős?

-Igen, igen.Az a fickó minden mocsokban benne van.Nem ajánlatos megbízni benne.-egy picit gondolkozott, majd elkezdett fel s alá járkálni a hajón.-Ha jól emlékszem, akkor azt mondta, hogy egy kis elintézni valója van Szigetvégen, de nem vagyok benne biztos.Amit elárulhatok, hogy ha tényleg odament, akkor valamire készül.-ekkor kicsit átnézett Shane válla fölött és Beatrixra nézett.-Esetleg megtudhatnám annak a csinos hölgynek a nevét?

-Beatrix...-nézett hátra a vezető uraság, hogy megnézze kiről beszél.A fickó kikerülte Shanet és egyenesen Beatrix felé igyekezett, de én is ugyan így tettem, majd még mielőtt hozzá szólhatott volna, gyorsan átkaroltam társamat és megvetően néztem rá.

-Gondoltam én is idejövök, nehogy történjen valami, aminek következménye lenne.

-Ugyan, csak meg akarom ismerni.-tárta szét a karjait.

-Először én is ezt mondtam apádnak, amikor megközelítettem anyádat.-válaszoltam, mire összeráncolta a szemöldökét és dühösen nézett rám, de nem foglalkoztam vele és eltereltem onnan az asszonyt.Beatrix amint elfordult tőle, röhögni kezdett és pacsizott, majd mindketten mentünk a magunk útjára.

-És csak, hogy legyen is valami hasznod, tudsz segíteni?-lépett felé tiszteletet kihívóan Kira, mire mosoly terült el az arcán és bólintott, majd egy térképet nyújtott neki.-Jó fiú. 

/Sigrit/

Nem volt kedvem beszállni a kis alkudozásba, így is keveset aludtam az éjjel, mert az egyik sárkány olyan hangosan morgott álmában, hogy egyszerűen képtelenség volt kizárni a fejemből.Szóval a mai nap kész hulla vagyok, ráadásul még le is lőttek egy hálóval és persze, hogy a hajóra estünk, ami nagyon kemény volt.És ki gondolta volna, hogy a fickó még el is kezdi a flörtölést és Ken szokásához hívően megint bevédi Beatrixet.Én mondom nektek, hogy köztük még lesz valami.Legalábbis szerintem így van és aranyos párt alkotnának.Na de vissza az eredeti feladatra.Mivel többen vagyunk a csapatban, mindenkinek külön dolga van és én voltam az a szerencsés, aki a stratégiai részét intézte.Ken volt az aki mindig a helyes feltételezéseket hozta, eskü még egyszer sem vétett mellé, így mindig könnyű dolgom volt, Kira volt a felderítőnk, míg Beatrix a kémünk és Shane az erő.Jól el vagyunk osztva és ez a legjobb felállás annak érdekében, hogy előkerítsük Annát.Bevallom már nekem is hiányzik, a sok hülyesége amit össze tudott hordani, meg a folyamatos viccelődése és segítőkészsége.Atyám és én elhanyagoltam a legjobb barátomat, pedig kicsi korunk óta ismerjük egymást és már akkor is jóban voltunk.Hogy fajult ez idáig?Persze tudom, hogy itt vannak a sárkányok, de lehet, hogy be kellett volna avatnunk őt is a dologba.

-Egek, egek, Tundra...Az élet sosem egyszerű.-ültem le hozzá és a hátamat nekidöntöttem a hasának, majd úgy kezdtem el kidolgozni egy lehetséges stratégiát, ha az a sárkány vad lenne.Vagy ha harcolnunk kéne ellene, mert nem akarja elengedni a barátunkat.Aztán, hogy biztosan jó legyen a tervem, egy kicsit kézbe kellett vennem azt a térképet és történetesen észrevettem rajta valamit.Kiraktam az összes eddig megkapott térképet és valahogy nem akart összeállni a kép.Összesen öt térképet kaptunk, de valahogy egyik sem egyezik meg a nagy térképen lévőkkel.És ez a tudat, hogy nem tudok rájönni, hogy mi lehet az oka, mindennél jobban felidegesít és dühömben szinte az egészet majdnem összegyűrtem, de megakadt a szemem valamin.Kettő papírt egymásra löktem és hihetetlen módon passzoltak egymáshoz.Megfogtam gyorsan a maradék hármat és próbáltam összeilleszteni őket, mire megkaptam a megfelelő képet.Gyorsan kikerestem a nagyobbik térképen, de amint megláttam a távolságot, rögtön el is szállt a kedvem.-Most komolyan...hat szigetnyire?

-Mi van hat szigetnyire?-ült le Kira és Beatrix velem szembe és kíváncsian fürkészték a lapokat.

-A térképek amiket kaptunk, kiegészítik egymást és így vezetnek el minket a megfelelő helyre.Ha a megérzésem nem csal, akkor ott fogjuk megtalálni Annát is és végre hazamehetünk vele együtt.-kezdtem el mosolyogni, de ők csak egymásra néztek és tekintetüket lassan a földre szegezték.-Mi...mi az?

-Nem...Nem tervezünk visszamenni.-mondta ki Kira, mire szemeim elkerekedtek.-Ha megtudják, hogy sárkányokkal szövetkeztünk, akkor minket bebörtönöznek és a sárkányainkat megölik.Nem mehetünk vissza, túl veszélyes.Az apám, ezer százalék, hogy nem fogja eltűrni őket.Most már egymásnak vagyunk a családja és az az otthonunk ahol együtt vagyunk.Jóban, rosszban.

-Mi?Nem!Ez nem így megy!Apádnak csak meg kell mutatni, hogy milyen becses lények!Csak bizonyítanunk kell az embereknek, hogy nem mindegyik sárkány rossz!

-Sigrit, nem tudunk mit tenni.A törzsfő makacs és tudod jól, hogy mindennél jobban utálja a sárkányokat.Ő nem fog engedni, mi pedig kevesek vagyunk egy egész falu ellen.-érvelt Kira mellet Beatrix.

-Nem a faluval kell szembenéznünk, hanem a törzsfővel.Ő csak egy ember!Nem magasabb és nem több mint bárki más!Azért van, hogy valaki kézbe vegye a falu ügyeit és megfelelően kezelje őket, de azt nem mondhatja meg, hogy kinek milyen életet kell élnie és, hogy miket szerethet, vagy kihez kötődik!De ha ennyire akarod, akkor még megpróbálhatod Shannel, mert ő se akar engedni a dologból.-álltak föl és még vetettek rám egy utolsó pillantást.-Remélem sikerrel jártok.

Elhagyni a falut?A helyet ahol minden elkezdődött?Nekem az a hely túl fontos ahhoz, hogy elhagyjam, egyszerűen nem tehetem meg.Ott nőttem fel, ott harcoltam, ott szereztem barátokat, oda fűznek az emlékeim, a családom.Nem hagyhatok mindent hátra csak, mert a törzsfő nem tűri meg a sárkányokat!Tudja, hogy nem szoktuk megölni őket, amikor a falura támadnak, hiszen még a kiképzésen se vettünk részt, akkor honnan tudnánk, hogy mit hogy kell?Legalábbis addig így gondoltuk, amíg nem találkoztunk a társainkkal.Elképesztő, hogy egyetlen sárkány mennyi mindent meg tud tanítani egy ember, akár egy délután alatt.Mert igen, Tundra nagyon sokat tanított nekem a sárkányok szokásairól és mindig ott volt, amikor szükségem volt rá.Azon a szigeten találkoztam vele is.Nem!Harcolni fogok az otthonomért és hogy a vikingek másként tekintsenek a sárkányokra!

/Beatrix/

Másnap kora reggel megetettem Jeromot és már indultam is vele egy kis repülésre.Imádok vele lenni és egyszerűen elvarázsol, ahogy akadály mentesen siklik a levegőben.Ez valami olyan érzés amit nem lehet megmagyarázni.Már sokszor éreztem ilyet, de valamiért mindig megpróbáltam szavakba önteni.Fogalmam sincs, hogy miként lehetne ezt megmagyarázni, de a szavakba öntése annyi sikerrel járt, mint amikor Kennel megpróbáltunk tényleg valami szerelmi kapcsolatot létrehozni kettőnk között.Amiből annyi lett, hogy kerültük egymást két hónapon keresztül, mígnem már magunkon is röhögtünk, hogy ez aztán egy béna próba volt.Mert ha az emberek nem éreznek egymás iránt semmit, akkor abból bizony nem is lesz semmi.Mi pont ilyenek vagyunk.Barátok, akik viccelődnek és cukkolják a másikat és ez pont így van rendjén.Mi inkább azok vagyunk, akik a háttérből célozgatnak két barátjuknak, hogy milyen aranyos párt alkotnának együtt.Igen, gondolok itt a vezérre és a kis szerelmére.Félre értés ne essék, semmi bajom nincs velük, kivéve ha egymást felidegesítik és akkor úgy érzed magad mint egy csatamezőn.Levegőt veszel és mindkettő felrobban a dühtől.Nem mintha nekem nem lennének ilyen napjaim, de akkor is.Ez nagyon kiakasztó tud lenni.

-Ugye, Jerome?-simogattam meg a fejét, mire kellemesen felmorgott egy kicsit és megrázta az egész testét.Annyira gyönyörű ez a sárkány, hogy az már hihetetlen.Egyszerűen imádom!Nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha  nem találtam volna rá az erdő mélyén, miközben egy mókus ugrándozását figyelte.Na jó, valószínűleg ott poshadnék valahol az egyik termő földön és kapálnék, de hát ahhoz meg kinek van kedve?Nekem ugyan nem.Nem lenne nekem való munka.-Mit mondasz pajti, elkapsz?-kérdeztem mire egy bátorító pillantást küldött felém én pedig levetettem magam oldalra és már zuhantam is lefelé.Imádom ezt a kis játékunkat és ilyenkor tényleg érezhetem, hogy megbízhatok benne, nem úgy mint Ken és Gin.Szerintem azért az a sárkány hagyná, hogy beleessen a vízbe.Ami három okból nem kellemes.Nagyot csíp, van benne sárkány, valamint ki tudja milyen mélyre süllyed és lehet, hogy a hínár hozzátapad, fúj...Belegondolni is rossz.

-Jó érzés, mi?-szólalt meg egy hang, mire szemeim azonnal kipattantak és szembe találtam magamat...

-Viktor?!-amint kimondtam a nevét, valami fura kendőt rakott az orrom elé, amitől teljesen legyengültem, majd sárkányával fordítottak az irányon és gyorsan eliszkoltak, de nagy szerencsémre Jerome mindig itt van nekem.Ha most visszamegy, akkor a többiek tudni fogják, hogy bajban vagyok, de ha most utánam jön és meg is szerez, nem tudnék megülni rajta.Minden egyre homályosabb és alig tudok már mozdulni, mígnem szemeim teljesen lecsukódtak és onnantól kezdve nem emlékszem semmire.

Hali!

Tudom, tudom, akasztófát nekem.Sajnálom, hogy csak ilyen későn lett új rész és még ezzel sem végeztem, de most muszáj tartanom egy kis kávé és ebéd szünetet, ugyan is tegnap óta egy percet sem aludtam, szóval kicsit beütnek így a dolgok.Szerzek egy kis inspirációt a folytatáshoz és utána írom is tovább, ami azt jelenti, hogy ma két részt is megírok.Valamint még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezután a két rész után, a történeteket mindig csak egy szereplő szemszögéből fogom írni és úgy viszem tovább a cselekményt.Így gyorsabban tudom majd hozni a részeket és ezzel tényleg nagyon megkönnyebbíteném a dolgomat.Remélem ez senkit sem fog zavarni.

Puszilok mindenkit és akkor hamarosan jövök!

1.rész

/Anna/

Nem tudtam,hogy hol járhatunk és hogy mennyi ideje repülünk, de egy dolog az biztos volt.Zsibbad a karom.Alapvetően se szeretem a sárkányokat, nem még, hogy órákon át cipeljenek  valahova, úgy hogy a karomnál megragad és az egész testem lóg a semmibe.Esküszöm, hogy mindjárt összeszakad a tüdőm...Fájdalmasan felpillantottam arra a fenevadra, aki jelen pillanatban olyan bájos módon cipel, majd amint a felismerés átfutott rajtam, szinte pánikba estem.Én is ügyes  vagyok, ha pont az egyik legveszélyesebb sárkányfajt tudtam kifogni.Alaposan végig néztem rajta, mancsai görcsösen ragadták a karomat és hófehér pikkelyei néhol sérültek voltak, de ennek ellenére is tiszták.Az alkata szinte hibátlan volt, erős mellkasával és hatalmas szárnyaival, valamint a faroklapátja is sértetlen állapotban volt.Nyaka rövid volt, de ez éppen hozzá illett, ahogy a fejét néztem megbizonyosodtam arról is, hogy rendkívül jó a hallása.Egyszer sem nézett rám, így nem tudtam, hogy mire kell számítanom a továbbiakban, de minden esetre a legrosszabb dolgokra próbáltam felkészíteni magamat, hogyha esetleg ma még lerakna valahova.A sok gondolatomból végül a nap első sugarai zökkentettek ki, ahogy a tenger vizében megtörni látszottak és ahogy az előttünk lévő szárazföldre, mintha épp felkúszni készülne, úgy lepte el azt az aprócska kis szigetet.Egy mély sóhaj szakadt fel belőlem, s egy kisebb morgást hallottam, de nem azt a mérgeset, hanem egy inkább barátságosnak tűnőt, mire arcomon egy fintor futott végig, majd rángatni kezdtem a karomat, hátha inkább ledob a vízbe, de ehelyett hátsó lábaival kicsit meglökött és nyugodtan repült tovább, egyenesen a kis szigethez.Mikor közel kerültünk hozzá, alacsonyabbra szállt és mellső lábait meglengetve lehajított a földre és ő maga is leszállt, majd hátat fordított és a felkelő nap irányába fordulva, leült a sziget szélére.Amint felálltam, előrántottam a kis késeket, amiket titokban mindig magamnál hordtam és szép lassan a sárkány mögé sétáltam.A kezemet épphogy meglendítettem, a farok lapátja arcon csapott és kiröhögött.Egy sárkány...kiröhögött.Remek.Nem tudom, hogy mire vártam abban a pillanatban, de csak bámultam a sárkányt és a fegyvereket leejtettem a földre.Valami nem hagyott nyugodni abban a pillanatban és éreztem, ahogy valami igencsak gyökeres fordulatot vesz, de nem tudtam megmagyarázni, hogy hova is tartozhat ez a rész.Lassan megindultam, mire ő hátrakapta a fejét és ahogy a szemeibe néztem, szinte megszűnt körülöttem az egész világ.A narancssárga szemei mintha a lelkemet tükrözték volna, szinte teljesen elvesztem bennük, ahogy a felkelő nap színével próbálnak megegyezni.Boldogságot, melegséget, határozottságot és kitartás láttam a gyönyörű íriszeiben  és belülről mardosott annak a vágya, hogy közelebbről is megnézhessem, de valami még is vissza tartott tőle.Pontosan tudtam, hogy mivel állok szemben és bár szelídnek látszott, az én ereimben ott csordogált a sárkányölők vére és ez ellen nem tudtam mit tenni, hiszen mindig is arra tanítottak, hogyha egy sárkányt látok akkor annak el kell vennem az életét és a legtöbb esetben pontosan ezt tettem, mivel nem hagyhattam, hogy kedvükre rombolják le a falumat amiben az egész életemet töltöm.Lehetetlen volt számomra életben hagyni és el is engedni a sárkányt, mert abban a pillanatban egy kicsit úgy éreztem, mintha szükségem lenne rá.Tettem felé pár lépést, majd arra eszméltem fel, hogy közvetlen mellette állok és vissza térve a normális gondolkodásomhoz egy fintor futott végig az arcomon, ahogy megéreztem az égető tekintetét magamon, majd hátat fordítottam neki és valami menekülési útvonal után nézelődtem, míg a tisztes távolságból követni kezdett.Párszor hátra néztem, de akkor is csak ugrált a nagy fűben, miközben egy pillangót próbált elkapni vagy éppenséggel egy rettenetes rémet próbált játékra hívni, de azokat is csak addig, amíg látótávolságon belül voltam.
/Shane/
Csak néztünk magunk elé és folyamatosan figyeltük az előttünk álló lovast, aki épp most nyitotta ki az utolsó ketrecet, ezzel kiengedve Gint, majd egy újabb sárkány jelent meg hófehér pikkellyel, a fülén és a hátán zsemle színű folttal, míg szemei sötétbarnaként meredtek ránk.Védelmezően körbefonta gazdáját és hangos morgásba kezdett, majd egy apró jelzésre fenyegetően megindult felénk, miközben szájában összegyűjtötte a meggyújtani kívánt gázt, de ekkor Evil hangja beterítette szinte az egész teret és felbőszülve indult meg az ismeretlen sárkánynak, akinek a gazdája egy pillanatra meglepődött, s gondolatait rendezve vissza utasította maga mellé az éjfúriát, mire hasonlóképpen cselekedtem.Evil dühösen pillantott rám amiért nem hagytam, hogy megtámadja a fajtársát, de nem vettem figyelembe és folytattam az előttem álló lovas tanulmányozását.Egy sisak ami eltakarta ez egész arcát, egy fekete köpeny, és valami új anyagból készült nadrág és felső volt rajta.Messziről nem tudtam megmondani, hogy mi lehetett az, de kinézetre hasonló anyagból készülhetett, mint Kira felsője.A kezét szép lassan kezdte felemelni, mire felvettünk egy védekező állást, majd csak annyi történt, hogy fütyült egyet és a többiek sárkányai egyből visszarepültek hozzánk.Gin még mindig a ketrecek körül lófrált és még a füttyszó se hatott neki, majd egy hal segítségével magunkhoz tudtuk csalogatni.Még mindig azon gondolkoztam, hogy ki lehet a maszk mögött, ugyanakkor megfordult bennem az is, hogy kihasználhatnám Anna megkeresésének az érdekében, hátha el tud vezetni minket hozzá.
-Tudsz nekünk segíteni?Egy barátunkat elrabolta egy éjfúria, ami hófehér volt a mancsa alapján, pont úgy mint a tiéd.Nem tudod, hogy hova vihette?-kezdtem bele a társalgásba, míg a többiek nagyban felrakták a nyergeket és megetették a sárkányokat és elrakták egy biztonságos helyre a térképet, ami jelen pillanatban az egyetlen reményünk.
-Azt hiszed, hogy én voltam?-kérdezte, de a sisak eltorzította a hangját, így nem tudtam meg róla azt sem, hogy lány-e vagy fiú és a köpeny takarásának köszönhetően még csak második lehetőségem se volt megtudni.-Ha elvitte, akkor már nem fogjátok látni...-közölte, mire szinte mindannyian megfagytunk és döbbenten néztünk rá-A sárkány kiválasztotta őt.Csak úgy tud vissza jönni, hogyha a bizalmasa lesz és elfogadja, hogy ő a lovas.Ha nem így lesz...akkor gondolom tudod, hogy mi lesz.
-Rendben tegyük fel, hogy nem te voltál.Attól még segítesz megkeresni?-egy ideig csak állt egy helyben, majd bólintott és közelebb jött, hogy jobban megnézhesse a sárkányomat.Kezeivel furcsa mozdulatokat tett a fejénél, ami valamiért tetszett Evilnek és mosolyogva követte a mozgást, mígnem a fejét nekidörgölte az kezének és elé vetette magát, hogy a hasánál is meg tudja simogatni.A lovas ujjaival kicsit megmozgatta az állkapcsán lévő kis pikkelyeket, majd  felállt és a sajátjához ment és nyeregbe szállt.
-16 éves.-közölte, mire mindannyian meglepetten néztünk össze.Megállapította pár pikkelyből, hogy hány éves a sárkányom?Na jó, nekem kezd egy kicsit furcsa lenni ez a lovas, egyáltalán miért jött el a mi szigetünkre?Vagy lehet, hogy ő is a falunkból van, csak nem tudunk róla?-Na nyeregbe!Ha itt állunk, akkor sosem találjuk meg a kis csajt.
Volt benne valami igazság, de engem akkor is nagyon idegesített, hogy ennyi mindent tud a sárkányokról és csak pár pillanatba telik neki, mire egy sárkánnyal megkedvelteti magát, míg én legalább két hétig próbáltam elnyerni a bizalmát.Mondjuk mivel szelíd, ezért lehet előbb hozzászokik az emberekhez.Miután felszálltunk még vártunk egy kicsit, mert Gin nem akarta, hogy Ken nyeregbe üljön és mire sikerült neki összehoznia elvesztegettünk egy jó tíz percet.Evil kicsit megrázta a fejét menet közben, mire egyből ráfigyeltem és láttam, ahogy pupillája egy pillanatra teljesen összeszűkült, majd ugyan úgy kiengedett és a hátán lévő pikkelyek is megborzongtak ami eddig még sosem fordult elő.A lovas és sárkánya közelebb repült hozzánk, majd hirtelen fejjel lefelé kezdtek el repülni, s a sisakos egyik kezével megnyomott egy pontot Evil nyakán, amitől újra megborzongott, de most a pikkelyei szétnyíltak.Meglepetten néztem rá, de ő csak felmutatta hüvelykujját és újra távolabb repült tőlünk.Északra indultunk, mivel nem akartunk elrepülni a szigetünk felett, na meg a térképen arra volt a legközelebbi sziget, amit ugyan már átnéztem, de egy kis reményt még is láttam benne, hátha lesz valami.És mint minden más ez is csalódást okozott.
/Kira/
Tudom, hogy a bátyámnak nagyon sokat jelentett Anna és a köztük lévő barátság, ezért is gondoltam úgy most az egyszer, hogy segítek neki valamiben, hiszen ha nem tenném akkor minden nap azzal kéne szembesülnöm, hogy búsan megy mindenhova és szép lassan elkezdi magát okolni, ami mondjuk egy kicsit jogos, mivel ő torpant meg, amikor az a sárkány megtámadta, de mégsem mondhatom meg neki és nem is igazán okolhatom.Szerintem egy pillanatra én is megtorpantam volna, de ez az egy pillanat is elég ahhoz, hogy valakit elveszítsünk.Az életünk nagyon törékeny és csak egy van belőle...Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha mindenki kaphatna egy második esélyt is.Ez az egyetlen dolog amiben talán nem kaphatjuk meg.Nem mondanám, hogy a legjobb testvérek vagyunk, de most nagyon bánt az a lelkiismeretes tekintete, hogy már most saját magát okolja a történtekért, s még sem tudunk mit tenni ellene.Próbáltuk út közben felvidítani, de hiába minden próbálkozás, hiszen felvette a semmivel nem törődöm, komoly arckifejezését és ezzel jelezte, hogy addig fogja ezt csinálni, amíg meg nem találjuk.Sorra jártuk át a szigeteket, de nem volt sehol és Shane egyre idegesebb lett.Többször is összenéztem Kennel és Beatrixszel, de nekik sem volt ötletük, hogy mivel dobhatnánk fel a hangulatot, így hát szótlanul repültünk tovább, csupán én szólaltam meg párszor, de azt is csak azért, mert nálam volt a térkép és nekem kellett navigálnom a többieket.
-A következő sziget úgy két mérföldre van tőlünk, észak nyugati irányba.-vázoltam fel nekik az úti célt mire a maszkos lovas abba az irányba fordult és a sárkányaink követték őket.Horizon is követte őket és egy kicsit oldalra repült, majd fejét folyamatosan rázogatni kezdte és bal oldalra kezdett el húzni, míg próbált ledobni magáról-Héj Horizon!Fejezd be, mi bajod van?!
A lovas odarepült hozzánk, majd mondta, hogy kapaszkodjak erősen és sárkányával nekünk jöttek, ezzel jó pár méterrel arrébb tolva minket, s sárkányom befejezte a rázkódását és bocsánatkérően pillantott rám.Értetlenül néztem magam elé, majd a tekintetem a lovas és Horizon között cikázott, hátha kapok valami magyarázatot.Fogalmam sincs, hogy mi volt ez, mert még sosem csinált ilyet szóval elég rémisztő volt ez a helyzet.A kérdésemre nem kaptam pillantást, tehát későbbre hagytam a megbeszélését és addig sem zavartam a többieket az aggodalmammal.Lehet az volt a baja, hogy sokkal inkább oldalt repültünk a többiektől és kiszakadt a megszokott környezetéből.Igen biztos, hogy ez lehetett.Gyorsan végig néztem a többieken, akik mintha nem is vették volna észre, hogy mi történt, előre nézve repültek tovább és folyamatosan a tájat bámulták, miközben szemeik már majdnem lecsukódtak.Ken ásított egy nagyot, majd hátra dőlt és elfeküdt a sárkányán, mire Gin arcán egy gúnyos mosoly húzódott végig és elkezdte magát dobálgatni a levegőben, meg össze vissza forogni csak azért, hogy lovasa egy kicsit se tudjon pihenni.Ahhoz képest, hogy Ken egy jó vágású fiú volt a maga barna hajával, kissé narancssárgás szemeivel néha úgy éreztem, hogy ez a külső egy igen bolondos belsőt takar, ami valljuk a sárkánya terén nagyon szerencsétlen.Úgy értem, sikerült megszelídítenie egy ilyen veszélyes sárkányt, de ha arról van szó, hogy jól ki kell jönniük egymással, akkor szinte reménytelen náluk az eset.Félre értés ne essék.Gin mindig megmenti, ha bajban van, de azt is az utolsó pillanatra hagyja, így csapattársam elég sok sérülést szokott szerezni, de mintha meg se érezné csak megy tovább röhögve.Azt hiszem ez az egyik oka, amiért még idiótának gondolom.Most is a sárkánya rázogatja le magáról ő meg a nyeregbe kapaszkodva lógott lefelé és hangosan ordibált Ginnek, aki igen jót szórakozott rajta.Bevallom tényleg vicces volt ezt nézni, de az ég szerelmére egyszer kéne megnevelnie a sárkányát vagy valami komolyságot belevinni.Közelebb tereltem Horizont és mutattam Ginnek, hogy forduljon meg, amit egy unott nézéssel jutalmazott, de végül megtette.Ken felhúzta magát a sárkányra és a fáradtságtól lihegve, de vetett felém egy mosolyt, majd semleges arckifejezéssel vissza repültünk a helyünkre és újra a kezembe vettem a térképet.Ez fura...
-Srácok...a szigetnek már itt kéne lennie.-mondtam miközben mindannyian megálltunk és értetlenül néztünk körbe, mígnem Evil egy morgással jelezte, hogy valami nincs rendben, mire a többi sárkány is figyelni kezdett és morogva vizslatták körbe a helyet.A szemem hirtelen megakadt a vízen és a benne rejlő nagy fehér folton, ami egyre jobban közeledni látszott a felszínhez és egy hatalmas fehér sárkány bukkant ki a víz alól, fülsüketítő hangjával, amely egy sikoltásra emlékeztetett.Sosem láttam még ilyet...Hasonlított egy suttogó halálra, csak sokkal nagyobb volt és a feje is inkább hosszúkás volt, legalább kétszer annyi foggal és tüskével.A sárkány őrjöngve nézett végig rajtunk, majd egy üvöltés kíséretében újra a vízbe vetette magát és eltűnt.A srácokkal összenéztünk és figyelni kezdtük a sárkányainkat, hogy milyen reakciót vált ki belőlük a fenevad hirtelen eltűnése, de ők csak nyugodtan nézelődtek körbe, mígnem valami zajra lettek figyelmesek, de ez most a másik irányból jött.Előkaptam a térképet és gyorsan ellenőriztem, hogy mi lehet arra és a papír alapján ott van a legközelebbi sziget.
/Beatrix/
Mind a zaj irányába fordultunk, majd megvárva kis jelzést amit Shane adott le, megindultunk a sziget irányába, hogy megtudhassuk mi van ott.Ahogy egyre jobban közeledtünk, az égő házak és az egymással harcoló vikingek tártak a szemünk elé, ami nem csak engem lepett meg, hanem a csapat összes tagját.Egy összenézéssel megbeszéltük a kis tervünket és indulni készültünk, de a furcsa lovas aki idő közben csatlakozott hozzánk, nem csinált semmit, csak érdeklődve figyelte a szigetet.Meg akartam kérdezni, hogy jön-e velünk, de elvetettem magamban az ötletet, hiszen magunk is meg tudjuk oldani és egyébként is lehet, hogy nem az a békét tűrő fajta, mint mi vagy a szigetünket alapba véve.Mert ha sárkányok jönnek a szigetünkre akkor ott aztán nincs béke...azt hiszem mi még az ádázoknál is ádázabbak vagyunk.Kicsit előrébb döntöttem Jeromot, hogy meginduljon amit szerencsére meg is értett, majd zuhanó repülésben indultunk meg a falu felé, ahol éppen két vikinget akartunk szétszedni, de ekkor valaki oldalról hálót eresztett ránk, amibe belegabalyodtunk és a földre zuhantunk.Próbáltam gyorsan lerángatni magunkról, mielőtt még valaki megtalál minket, de Jerome szerencsére gyorsan észbe kapott és szétégette a hálót.Próbáltam gyorsan felszállni a sárkányomra, de valaki megragadta kezemet és elrántott tőle, majd az illető mellkasának ütköztem.Először kicsit meglepődtem, de gyorsan eltávolodtam a felső testétől annyira, amennyire csak lehet és értetlenül néztem rá, majd a sárkányom irányába fordultam, aki hangos morgással nézte a férfit, aki egy szekercét tart Jerome felé.Amikor észrevette, hogy távolodom tőle, visszarántott magához és szorosabban tartott és szeme sarkából rám nézett.
-Ne aggódj, majd én megmentelek a sárkánytól.-mondta és szemeiben ott volt az eltökéltség, ami egy fintort váltott ki belőlem, na meg egy unott arckifejezést.Hosszú, talán úgy vállig érhető szőke haja össze volt fogva, zöld szemeiben pedig látni lehetett az égő házak lángcsóváit.Mellkasa edzett volt, ahogy a karjai is és úgy szinte az egész ember.Talán pár évvel lehet idősebb mint én, de az biztos, hogy a húszas éveiben jár.Ahogy néztem az arcát, felhúztam az egyik szemöldökömet és kimásztam a szorításából, majd sárkányomra néztem és egy mozdulattal leültettem a földre, így immáron már nyugodtan nézett ránk.
-Jó sárkány.-dicsértem meg és a férfi felé fordultam, miközben kisöpörtem az arcomból az egyetlen vörös színű tincsemet és a fekete hajzuhataghoz igazítottam.-A helyedben én magamat menteném meg.Földre!-adtam ki neki az utasítást, mire gyorsan leguggolt, én pedig előrántottam két kardomat és megállítottam a viking fickó fejszéjét, ami még előbb az ismeretlen próbálta ketté vágni.Egy kisebb erőfeszítés kíséretében visszalöktem a kezeit és kardjaimat oldalra engedve hasba rúgtam, majd a többit a sárkányomra bíztam.Persze csak annyit csinált, hogy nem hagyta elmenekülni a férfit és végig félelemben tartotta, míg szőke barátunk sikeresen felállt.-Miért harcoltok egymás ellen?
-A szigetünk teljesen megsemmisült...Bosszút állunk, amiért ezt tették velünk!Egy igazi fenevadat eresztettek ránk!-mondta a lefegyverzett támadó, mire érdeklődve pillantottam a szőkeségre, de ő csak megrázta a fejét és kezeit összefonta maga előtt.
-Nem mi voltunk...Nemrégiben megjelent egy hatalmas sziklaevő, fehér sárkány és minden szigetet elpusztít.Az egyetlen gyengéje a napfény.Nagyon utálja, ezért ha megérzi a testének bármely pontján, akkor felszívódik.A szigetünk lakói rájöttek és elüldözték innen a fenevadat, de sosem tereltük hozzátok.Az a sárkány keres valamit és addig nem nyugszik, amíg meg nem találja.Legalábbis én így gondolom.-fejezte be a történetet, majd Jeromra pillantott, én pedig automatikusan a sárkányom védelmébe álltam.-Hogy tudsz annak a bestiának parancsolni?
-Kölcsönös bizalom.Ez a sárkány a barátom, nem pedig a szolgám, amit minden ember el akar érni.Bár egy olyan vikingnek mint te, bizonyára fölösleges az ilyen dolgot ecsetelni.-mondtam neki monoton hangon, de ő közelebb lépett és mivel egy fejjel kisebb voltam nála, felém tornyosult és szinte már az arcomba mászott.-Jerome.-szólaltam meg, mire egy morgást hallott és szemei a kétszeresére nyíltak szét a meglepetéstől, majd tett pár lépést hátra és megadóan feltartotta a kezét.
-Bocsánat, ha megijesztettem kegyedet. V. Vérontó Viktor vagyok.-hajolt meg előttem, mire összehúztam a szemeimet és a sárkányomhoz lépkedtem, majd felszálltam rá és indulni készültem.
-Inkább egy idióta vagy...-repültünk fel, majd még utoljára felé fordultam.-Beatrix.-előre fordultam és Jerome egyből megindult a falu felé, ahol a dühös vikingek jelen pillanatban csak álltak és ordibáltak a másikkal, míg Shane a két törzsfővel beszélgetett.
-Ugye még lesz alkalmam találkozni kegyeddel, Beatrix?-kiáltott utánam, mire szemet forgattam és leszálltam az egyik ház tetejére, ami a súlyunk alatt egy kicsit megroskadt, de még biztonságos volt.Leugrottam a háztetőről és a többiek mellé sétáltam és amikor két viking a verekedés szélén állt, akkor odamentünk és szétválasztottuk őket, de ha ez sem sikerült, akkor sárkányainkat használtuk fel az emberek lecsitítására.A tekintetemmel az ismeretlen lovasunkat kerestem, de sehol sem találtam.Talán direkt ide akart hozni minket és lelépni?De mi értelme lett volna neki, amikor nincs itt semmi?Na meg van nálunk egy térkép szóval nélküle is tudjuk, hogy merre kell menni akkor meg miért?Ennek az egésznek nincs semmi értelme, egyáltalán miért avatkozunk bele két falu dolgába?Semmi közünk hozzájuk...
-Héj ti ketten!-hallottam meg a lovas hangját és gyorsan felé fordítottam, majd láttam ahogy a törzsfőkhöz lép-Először is.Az a sárkány pusztította el a szigetet, de nem azért, mert ennek a szigetnek a lakosai küldték oda, hanem mert keres valamit.Nem támadott rá senkire se, csak a szigetet rombolta le, nem igaz?-a szigetek törzsfői bólintottak-Remek, akkor ezzel az egész megoldva.Ha legközelebb problémájuk van, akkor azt beszéljék meg és ne egyből harcoljanak.
-Lány létedre elég keményen bánsz a szavakkal-jelent meg a szőke pasas, aki meg akart menteni a saját sárkányomtól, majd gúnyosan mosolygott a maszkosra.A lovas látszólag idegesen fordult felé, mire Viktor egy kicsit felröhögött, majd szemei megakadtak rajtam-Beatrix!
-Atyám valaki öljön meg...-sóhajtottam, majd kelletlenül mosolyogni kezdtem és intettem neki, mire egy hatalmas mosoly keletkezett az arcán.Te jó ég, ezt nehezen fogom lekoptatni magamról...
-Ohh, szóval amíg mi szétszedtük a lakosokat valaki bepalizott?-húzogatta a szemöldökét Ken és egy kaján mosoly terült el az arcán.-Aztán szólj, ha le akarod rázni.
-Akkor vedd úgy, hogy szóltam mert megindult felénk.-sziszegtem miközben fenntartottam a mosolygást, majd amikor Viktor már tényleg közel volt hozzánk, Ken megfogta a kezemet és magához rántott, s egyik kezét átrakta a vállamon, ezzel félig átölelve, majd szikrázó tekintettel nézett a szőkeségre.Amint ezt meglátta a pasas, mélyen Ken szemeibe nézett és esküdni mernék, hogy láttam a kettejük közötti szikrákat, ahogy próbálják elnyomni a másikat.Most az egyszer tényleg nagyon, de nagyon örülök annak, hogy vannak fiúk is a csapatban, máskülönben sosem tudtam volna lerázni a fickót.
-Hát legyen, akkor megküzdünk érte!-vágta a földbe a fejszét-Mint férfi a férfival!-nézett rá kihívóan, csapattársam meg csak felvonta a szemöldökét, majd elengedte a vállaimat és feltartotta mindkét kezét.Egy pillanatra lecsukta a szemeit, majd hosszasan kifújta a levegőt és hirtelen Viktorra nézett.
-Gin!-mondta ki a sárkánya nevét, mire a fenevad életében először azonnal cselekedett a hívásra és Viktor felé vette az irányt, miközben hangos morgást hallatott.Nem tudtam, hogy mit tervez, de nem számítottam semmi jóra, hogyha a sárkányát is bele kellett vonnia.
/Ken/
Gin megindult a férfi felé és itt már el is könyvelhettem magamnak a győzelmet, hiszen a sárkányomat ismerve addig nem fogja békén hagyni a fickót, amíg nem végzett vele.Persze nem akartam megölni, ezért is fogom leállítani, mielőtt még magamra haragítanám a falut, akik most némi ijedtséggel az arcukon nézik végig a jelenetet.Shane szerencsére nem látta, hogy mit csinálunk, mert ha észrevette volna, akkor nekünk annyi.Tudom kicsit fura, de ha tényleg ideges, akkor jobb elkerülni vagy minden egyes kis szavát teljesíteni, mert ha nem teszed, akkor képes arra, hogy megöl.Hallottam róla a pletykákat és inkább nem akarom kipróbálni.A szőkeség egyre inkább csak hátrált a megvadult sárkánytól és látni lehetett rajta a félelmet, ahogy minden egyes pillanatban egyre jobban fél a felé közelítő sárkánytól.Gin a következő pillanatban letiporta a földre és elkezdte összegyűjteni a gázt a szájában, hogy utána nyugodt szívvel végezhessen a férfival, de mielőtt még megtehette volna, leállítottam mire egy bosszús tekintetet kaptam tőle, majd felháborodva a háttérbe húzódott.Közel sétáltam a földön fekvő szőkeséghez, majd az egyik lábamat a mellkasára helyeztem és rámosolyogtam.
-Úgy tűnik én nyertem.-mosolyogtam még mindig, majd hirtelen komolyra váltottam-Most pedig válaszolsz pár kérdésre, ha nem akarsz sárkányeledel lenni.-tapostam meg még jobban, mire kicsit elhúzta a száját, majd bólintott.
Mire felnéztem Shane már ott állt előttem és dühösen  méregetett végig, míg én kínosan megvakartam a tarkómat és egy kicsit felröhögtem.Felsegítettem a fickót, akiről kiderült, hogy Viktornak hívják, majd a két törzsfővel együtt bementünk a nagycsarnokba és egy, a miénknél nagyobb térképet terítettünk ki az asztalra.Mivel még mindig Anna keresése miatt vagyunk úton, ezért alaposan kikérdeztük az embereket, hogy láttak-e mostanában egy fehér éjfúriát erre repülni, de Viktor nem tudott válaszolni a másik két törzsfő pedig elmondta, hogy nemrégiben láttak elrepülni egy szélsebesen száguldó sárkányt, aki cipel valamit, de sosem gondolták volna, hogy egy embert ejtett fogságba, ezért nem is nagyon törődtek vele.Kaptunk pár információt, hogy szerintük hova vihették Annát, majd megmutatták a helyeket a térképen is és közölték, hogy mivel kell vigyáznunk.A szigetekről is adtak néhány részletes beszámolót, miszerint hol vannak elrejtve a csapdák és hol találhatunk még elszórtan lakosokat, akik talán tudhatnak valamit.Azonban volt egy ködös sziget is jelölve a térképen, amit nem nagyon akartak megemlíteni, de engem még is nagyon zavart, hogy az sosem jön szóba.Megvártam amíg elmondják a véleményüket, majd kérdően mutattam rá a szigetre, ami a többiek érdeklődését is felkeltette.A három férfi összenézett és egy közös bólintást követően a sziget főnöke mesélni kezdett.Azt mondta, hogy erre a szigetre már évezredek óta nem merészkedik senki, mivel régen rengeteg éjfúria volt  ezen a környéken, akik mindig elhurcolták ezeket az embereket és oda vitték őket.Azonban nem tértek vissza soha többé, kivéve egy embert, akinek az egyik keze és a fél arca lett oda a sárkányoktól.Azt állította, hogy abban a fészekben van valami nagy, amivel soha senki nem akar találkozni, aki ha a szemedbe néz, egyből meghalsz.Egy olyan sárkányról beszélt akiről még soha senki nem hallott és miután elmesélte nekik, hogy milyen is volt ez a fenevad, az emberek annyira megijedtek tőle, hogy már a puszta elképzelésétől is féltek az emberek.
-A férfi állítása szerint hatalmas volt és a lávából emelkedett ki.Óriási testéről pedig csak úgy folyt le a vér, aztán amikor kinyitotta a szemeit szinte a halállal találta szembe magát, bele nézett, de a sárkány szemei annyira feketék voltak, hogy magát a poklot látta meg benne!-mesélte az öreg férfi, mire mindannyian összenéztünk, miközben azon gondolkodtunk, hogy vajon normális-e vagy sem...Nem tudom, hogy miért, de nekem nagyon is felkeltette az érdeklődésemet ez a sárkány és minden áron meg akartam tudni, hogy még is mi az ami olyan félelmetes lehet benne.Ha olyan félelmetes és erős volt, akkor csak túlélte ezidáig.A sárkányok úgy is túl fogják élni az embereket, ezek a lényák ezer évekig is elélnek...

Már este volt, de mi még mindig fent voltunk és nagyban beszélgettünk egy kisebb tűz mellett.Éppen valami régi és vicces történetünkről volt szó, amire boldogan emlékeztünk vissza, de vezérünket még ez sem hatotta meg.A nagy nevetést hirtelen befejeztem és unottan tekintettem rá, mire felvonta az egyik szemöldökét.
-Ne vágj már ilyen képet!Legalább most ne gondolj rá, amikor éppen nosztalgiázunk!-szóltam oda neki, mire összehúzta szemeit és elfeküdt.-Menthetetlen vagy...
-A nosztalgiának ő is a része.Minden egyes kis dologban ott volt velünk.-mondta monoton hangon, mire sóhajtottam egyet, majd felhoztam neki azt a dolgot amivel az előző mondandóját megcáfolhattam.
-Ez nem igaz.Amikor nekiláttunk a sárkánylovaglásnak akkor sem volt ott.Nélküle kezdtük el és nélküle folytattuk, ezt te is tudod.Lásd be háttérbe szorult, amióta megvannak a sárkányaink.-kezdtem mutogatni a kezeimmel is, de az arcán csak egy fintor futott végig, majd idegesen felállt és megragadta a felsőmet, hogy utána dühösen az arcomba másszon.
-Fogd már be!Épp ez az ahol az egészet elrontottuk, te kis taknyos!Nézz körbe!Nézd meg az arcukat!Látod valamelyiken is, hogy hiányolják az egykori barátjukat, ha?!-ordibálta, mire a többiek is kezdtek észhez térni és félve ültek fel, míg én alaposan megnéztem az arcukat.Ez igaz...Csak azért vagyunk most itt vele, mert nem akarjuk hogy bármi hülyeséget is csináljon.Nem akartuk, hogy minden nap halálfájdalmas képpel járkáljon közöttünk, ezért segítünk neki.
-Héj fúik!Elég lesz...-választott szét minket a lovas, majd mindketten visszaültünk a helyünkre, de mégsem szakítottuk meg a szemkontaktust, így mindenki tisztán láthatta a köztünk  lévő feszültséget.-Fejezzétek be, ennek így semmi értelme nem lesz.
-Annak sincs értelme, hogy úgy próbálsz nekünk segíteni, hogy még az arcodat se látjuk, mellesleg egy idegentől kell még azt is megtudnunk, hogy fiú vagy-e vagy lány.-nézett rá a szeme sarkából Shane, mire én is vetettem felé egy mérges pillantást.
-Még szép, hogy lány vagyok, még is mit hittél?-kérdezte kicsit felháborodottan, mire vezérünk arcán egy halvány mosoly futott végig és egy kicsit felé fordította a tekintetét.
-Bocs, de nem igazán lehetett rólad megtudni.-felelte, mire a lány értetlenül nézett rá, majd amikor leesett neki, fülig vörösödött, de ugyanakkor mérges is volt rá, amiért ilyeneket mert mondani róla.Egy pillanatra már felcsillantak a szemeim, hátha kicsinálja őt a csaj, de elkapta a kezét és figyelmeztetően rápillantott, mire új társunk lenyugodott.
-Minden esetre igaza van...-szólalt meg és elkezdte kicsatolni a maszkját, mire mindannyian ránéztünk.-Nyugi van, csak lazábbra vettem, mert egy kicsit szoros volt.A lényeg az, hogy a vezéreteknek igaza van.A viselkedéseteket elnézve nem igazán törődtetek Annával, míg ő minden fél napját vele töltötte.Amióta összeállt ez a kis társaságotok, figyellek titeket szóval tudom.A legjobb barátok voltatok, de az, hogy sárkányaitok lettek, mindent elrontott.Azt hittétek, hogy ezzel jobbak vagytok mint bárki más, de megfelejtkeztetek a legfontosabb dologról, ami az egyik barátotok volt.-magyarázta miközben egyre inkább azon gondolkodtam, hogy ki lehet a maszk alatt.Ránéztem a többiekre és Kira, valamint Beatrix arcán láttam, hogy valamit sikerült megmozdítania bennük, míg nekem ugyan az maradt a véleményem.Semmi bajom Annával, de ha egyszer egy olyan sárkány rabolta el mint amiket mi beszelídítettünk, akkor meg miért hajtjuk ennyire magunkat?Tudjuk, hogy az éjfúriák a legveszélyesebb vadállatok és még is azért törtetünk, hogy megmentsünk valakit, aki mostanra már nem is biztos, hogy él?Nem tudom, hogy vannak ezzel, de nekem nem igazán tetszik ez a dolog.
-Ken...ha maradt még benned valamennyi abból a barátságból, akkor segíts megkeresni őt, de ha nem, akkor még ma este menj vissza a szigetre és a továbbiakban gondoskodj arról, hogy soha többé ne kelljen látnom téged!-ahogy ránéztem, szinte megfagyott bennem a vér.A tekintete fagyos volt és a tűznek köszönhetően az arckifejezése is a lehető legrémisztőbb volt.Ha nem ismerném, akkor tuti azt hinném, hogy meg akar ölni vagy, hogy nem is emberi lény, hanem valami démonszerű dolog, de mivel ismertem, ezért tudtam hogy sajnos amikor ideges, akkor nyugodtan mondhatom rá, hogy maga az ördög van előttem.

Bevezető rész

Könnyes szemekkel rohantam ki a házból, magam mögött hagyva az éppen ordibáló anyámat és egyenesen a fegyver kohászathoz futottam, hogy minél hamarabb elkezdhessem a munkámat.Átvergődtem magamat a tömegen, egy két megjegyzést kapva a hátam mögül, majd a nagy siettségtől elfáradva érkeztem meg a kis munkámhoz.Gyorsan bementem és köszöntem minden ott lévőnek, majd átvettem az új fegyvereket és nekiláttam az élezésnek.Már a hatodikhoz kezdtem volna hozzá, de az egyik munkás fickó meglökött és a fejsze megvágta a kezemet, amitől egy kicsit felszisszentem, majd próbáltam keresni valami kötszert, hogy el tudjam látni magam.Mikor végre megtaláltam és le akartam venni, akkor valaki gyorsan lecsapott rá a hátam mögül, majd felröhögött.Mérgesen hátra fordultam, ő meg csak mosolygott, de látva, hogy türelmetlen vagyok, megfogta a kezemet és elhúzott egy nem annyira forgalmas helyre és segített ellátni az újonnan szerzett kis sérülésemet.Shane mindig is kedves volt velem és mindig számíthattam rá, talán ez is az oka annak, hogy annyira beleszerettem az évek során, mert ez így van, nem tagadom.Persze sosem mondtam el neki, mert bár sárkánylakta helyen élek, az elutasításnál nincs nagyobb félelmet.Na meg mi van ha ő nem érez ugyan úgy, mint én?Nem szeretném, hogy tönkremenjen a barátságunk.

A nap hátralevő részében besegített a munkában, de közben mindig figyelte az időt.Így ment ez már egy ideje, de nem kérdeztem meg  tőle, hogy mit vár ennyire, hiszen nem kötelességem megtudni.Ahogy kinéztem a kis ablakon, láttam, ahogy Ken és Beatrix futnak valahova, majd mire visszafordultam, már Shane se volt ott.Kicsit szomorú voltam emiatt, mert bár mindhármójukkal jóban voltam, mégsem hívtak soha sehova és ez egy kicsit rosszul esett.És egy kicsit később láttam, ahogy Kira is arra ment, de ő nem sietett annyira mint a többiek, ezért úgy gondoltam megállítom és megkérdezem, hogy hova mennek.Gyorsan kirohantam hozzá, ezzel fellökve pár embert, majd megálltam vele szemben és félrehívtam egy beszélgetésre.

-Szia,Kira!-kezdtem bele kicsit idegesen, hiszen ő még is csak a törzsfő egyik gyermeke volt-Ömm..tudom, hogy nem az én dolgom, de ilyenkor hova szoktatok menni a többiekkel?

-Hát...-harapta be az ajkait, hogy ne szólja el magát, ami egyből gyanussá vált számomra.-Bocsi, de tényleg sietnem kell.- azzal fogta magát és elrohant én meg mint egy rakás szerencsétlenség ott álltam egy helyben.

/Kira/

Nem mondhattam el neki, hogy mit is szoktunk csinálni az erdő végénél, hiszen kiakadna, mert viking vér csörgedezik benne, ugyan úgy mint bennünk is, csak mi már nem követjük az ő viselkedésüket.Sárkányaink vannak és mindennél fontosabbnak tartjuk őket és a bizalmukat amiket belénk fektettek.Nem is tudom már, hogy milyen érzés volt, amikor először találkoztam Horizonnal és először érintettem meg pikkelyes és kissé nyálkás testét.Azóta mindig együtt vagyunk és vigyázunk egymásra, ahogy a csapat többi tagja is így tesz.Nekem lila sárkányom volt, több árnylatban, szeme fölött pedig kettő karika alakú folt.Imádni való volt...És mint mindannyiunknak a saját sárkányunk volt a legszebb.

Kicsit azért sajnáltam Annát, de csak nem vezethetem egyből a sárkányokhoz, hiszen a vadászokhoz van beosztva.Ki tudja, hogy mit csinálna, ha meglátná őket, na meg minket, ahogy tanítgatjuk őket?

-Késtél!-szólt rám Shane, miközben Horizont kiengedte a ketrecből.A sárkányom egyből hozzám rohant, majd a földre tepert és az arcomat kezdte nyalogatni, míg én próbáltam felállni.

-Bocsi srácok, csak Anna megállított.Egyre jobban gyanakszik...Mit fogunk csinálni, hogyha egyszer idáig követni fog?-húztam meg a nyereg szíját, majd felültem Horizon nyakába.

-Amit mindig...valahogy lerázzuk.-jött oda Ken, kezén egy pár napos harapással.

-Mi lett a kezeddel?Csak nem megint Gin?-kérdeztem, majd a háttérben duzzogó sárkányra néztem és elmosolyodtam.Ezek ketten sosem voltak olyan jóban.

-Mikor nem ő?-fordult hátra, hogy rá nézhessen, de mintha a sárkány értette volna, ránézett és kinyújtotta a nyelvét.-Remek...a sárkányom nyelvet nyújt rám.Szépek vagyunk mondhatom.

Szép lassan elindultunk repülni, de tényleg csak szép lassan, mert Gin hol ledobta magáról Kent, vagy nem indult meg.Fél óráig civakodtunk vele, majd hirtelen eszméletlen gyors sebességre váltott, amit a mi sárkányaink is követtek.

/Beatrix/

Amint Ken és Gin megindult, csak közelebb hajoltam a sárkányomhoz, majd megsimogattam és mi is utánuk mentünk.A felhők között cikáztunk és mint valami légi bemutatósok, mozogtunk a levegőben.Jó magasra felrepültünk, majd egyszerre néztünk hátra és kezdtünk el zuhanni a sárkányaink hátán, s amikor elérkezettnek láttuk a pillanatot, visszaállítottuk őket a rendes repülésbe.Lágyan siklottunk egymás mellett és oldalra kitartottuk a kezeinket, majd figyeltük, ahogy Shane gondol egyet és leperdíti magát a sárkányáról, aki egyből utána repült és egymással szemben zuhantak s a tengertől pár méterre újra felszállt az állatra és újra felrepült hozzánk.Mivel nagyon megtetszett ez a kis mutatványa, gondoltam én is megcsinálom.Kicsit persze féltem, hogy mi lesz ha nem sikerül, de szerencsére nem történt semmi.Ujjongva repültem föl hozzájuk és kaptam tőlük egy kis tapsot, sőt még a kis vezérünk Shane is elmosolyodott.

-Szép volt!-dícsért meg Ken, majd hirtelen nyílvesszők repültek felénk.Ahogy csak tudtunk, gyorsan felszálltunk, majd egymás után csaptunk le a hajóra.Mindannyian zuhanó repülésbe kezdtünk s amikor olyan távban voltunk, a sárkányainkat tüzelésre irányítottuk.

Kis sárkányom a lövése után mosolyogva pillantott vissza a süllyedő hajóra, majd a tipikus sárkány röhögését hallatva repült tovább.Megsimogattam a szárnyát, majd kényelmesen hátradőltem és élveztem a csillagos ég bámulását, melyben egyből a kivehető alakzatokat kerestem.Először egy nyuszi alakzatát vettem ki, majd tekintetem megakadt a legfényesebb csillagon és egész úton azt bámultam, miközben beszélgettem a többiekkel.

/Ken/

A kis rombolós incidensünk után röhögve repültünk visszafelé, majd amikor leszállásra került a sor, voltak köztünk olyanok, akik már inkább kiestek a nyeregből.Nekem egyik se volt, mivel Gin azonnal ledobott magáról, bár ezen nem lepődtem meg, mivel mindig is ezt csinálta.Lehet, hogy a hű társam, de nem igazán bír.Nem mondom, hogy nem szoktunk szórakozni, de akkor is inkább az a bunkó stílus van benne.Amúgy meg egy gyönyörű sárkány, a kékes, szürkés-fehéres színével és nála jobbat nem hinném, hogy találnék.Az egyetlen probléma vele, hogy ketrecbe kell zárni amikor elmegyek, különben, ha hazaérnék és esetleg támadnak a vad sárkányok, akkor ő ia csatlakozna a pusztításba.Nem szeretem bezárni, hiszen ő is csak egy élőlény és attól tartok, hogyha egyszer valaki a ketrec miatt megtalálja, akkor lehet, hogy soha többé nem látom majd.Ezt meg persze nem szeretném....

Gyorsan bezártuk a ketrecekbe őket, majd etetés után visszaindultunk a faluba.Már az erdőből gyanús volt nekünk a levegőben terjedő szag, de arra nem számítottunk, amit ott láttunk.Amint észhez kaptam, már rohantam is befelé a faluba, hogy minél több embernek tudjak segíteni, de a szemem megakadt egy ponton.Az a hely nem volt annyira nyüzsgős, sőt szinte senki sem állt ott, leszámítva azt a köpenyes, sisakos embert, akit éppen körbefon az éjfúriája, hogy védelmezhesse.Azt hiszem nem csak én bámulom őt, hanem ő is engem.Szép lassan felemelte a kezét és az égre mutatott, mire egyből odanéztem, de nem láttam semmi érdekeset, így újra rá akartam nézni, de ekkor már nem volt ott.

-Minden rendben?Úgy nézel mint aki szellemet látott.-szaladt mellém Beatrix én meg csak némán bólogattam.Nem tudom, hogy ki volt ez, de az biztos, hogy nekünk ebből semmi jó nem fog kisűlni.

/Shane/

Tudtam, hogy történni fog valami a mai nap, egyszerűen éreztem.Amint kijöttünk az erdőből, a lángoló falu tárt a szemünk elé, s láttam, ahogy a lakosok elszántan küzdenek a sárkányokkal, akik a szokásosnál most kétszer annyian voltak.Gyorsan berohantam a csatatérre, majd amelyik sárkanyt tudtam, azt elküldtem egy mozdulattal, de volt amelyikkel igencsak meg kellett birkóznom.Az apám hirtelen leütött egyet a hátam mögül, s a következő pillanatban már csak azt láttam, ahogy egy szörnyennagy rémség Annára támad, ő pedig a földön feküdve próbálja eltolni magától, egy szekercével a kezében.A tekintetünk egy pillanatra találkozott s tisztán kiolvastam belőle, hogy segítségért kiállt, de mire odaértem volna a rémség elhajította a szekercét  és az égbe hajította, ott pedig egy másik sárkány elkapta és magával vitte.Nem sokat láttam az állatból, csupán egy pillanatra tűnt fel hófehér pikkelye, de azokat a mancsokat bárhol felismerem.Éjfúria volt, az egyszer biztos...Még jó, hogy sosem zárom be Evilt.

Gyorsan fütyültem egyet és az erdőbe kezdtem rohanni, ott pedig felpattantam a sárkány hátára és Anna után mentem.Az egész estét azzal töltöttem, hogy bejártam a szigeteket, de mégsem találtam meg.

-Van valami?-jött a nagycsarnokba Kira, mire idegesen az asztalhoz csaptam a korsót.-Ezek szerint nincs...

-Én a helyedben nem zaklatnám.-szólalt fel Ken és leült hozzám-Mármint...biztos nehéz lehet elveszíteni egy olyat, aki sokat jelentett számunkra.

-A legjobb barátom volt és hagytam, hogy egy sárkány elvigye, szerinted nincs bűntudatom?-emeltem rá a tekintetemet idegesen, mire ő csak feltartotta a két kezét.

-Nyugi megtaláljuk...Már megbeszéltük, hogy keresésre indulunk.-Kira ledobott egy térképet az asztalra és szélesen elmosolyodott.

-Egyébként szívesen, hogy lenyúltam a nagybátyám tiltott térképét.Enélkül semmire sem megyünk.-kapcsolódott be Beatrix, majd ahogy végig néztem rajtuk, mindannyian mosolyogtak és egy gyors megbeszélés után elfutottunk a sárkányainkhoz.

-Te meg ki vagy?-kérdeztük egyszerre az előttünk álló ismeretlentől, akinek az arcát teljesen elfedte a sisakja.

Íme az első rész 😊
Tudom nem lett valami arányosan beosztva a történet, de a következő részben valószínűleg már többet fogok írni, de lehet hogy kevesebb szempontból.Köszönöm, hogy elolvastad és ne felejtsd el a leírásban szereplő linkeket megnézni 😊😊