2.rész

 /Anna/

Nem tudtam pontosan, hogy melyik szigeten vagyok, mondhatni fogalmam sem volt róla, hiszen sosem voltam az a viking aki a világot járta.Valamilyen oknál fogva sosem érdekeltek az ilyen dolgok.Én megelégedtem a falum és a hozzá tartozó erdő környezetével és nekem ennyi pont elég volt.Na nem mintha sokat jártam volna abba az erdőbe...Nem tudom, hogy miért, de sosem mertem bemenni nagyon, hiszen tudtam, hogy tele van sárkányokkal és mindenféle vadállattal, na meg ki tudja, hogy milyen őrült viking bujkál az sűrű erdőben.Egyszóval nem mertem bemenni.Kicsit gyerekes, de ez így van.A felnőttek mindig azzal jönnek, hogy nem kell félnünk a dolgoktól, de van amitől igen is jogosan tartunk és jelen pillanatban az egyik ilyen dolog a hátam mögött sétálgat és közben nézelődik, mintha még ő is most járna először ezen a szigeten.Bár remélem ez nem így van, mert akkor ez azt jelenti, hogy totálisan eltévedtünk.És mintha tudta volna, hogy rajta gondolkodtam, közelebb jött hozzám és fejét hirtelen neki dörgölte a kezemnek, mire egy kisebb szívinfarktust kaptam és gyorsan elrántottam onnan a karomat, hogy még csak a közelében se legyen.Amin meglepődtem, hogy az én hirtelen mozdulatom miatt, ő is megijedt és mint egy macska, úgy ugrott meg.Meglepetten néztem rá és az ő szemei is el voltak kerekedve, úgy néztünk egymás szemébe, majd hirtelen feltört belőlem a röhögés, amit különös módon, tudott utánozni a maga módján.Óvatosan tettem egy lépést előre és ő is követni kezdett, egészen addig amíg figyelmes nem lett egy zajra.Én is a hangforrás irányába kaptam a fejemet és az erdőre néztem, ahol lehetett látni, hogy két csapat vadász tart felénk, majd az egyik elkiáltja magát és megindulnak felénk.

-Hát akkor örültem a találkozásnak sárkány, de azt hiszem jöttek érted.-néztem rá, de ő mit sem törődve a mondandómmal, leült velem szembe és árgus szemekkel figyelt.

-Kapjátok el a lovast!-hallatszódott a kiáltás és a szelíd sárkányszemek, hirtelen mérhetetlen haragot tükröztek és a pupillái szinte már csak egy csíkban látszódtak, majd védelmezően beállt elém és finoman távolabb terelt az erdőtől.

A vadászok amint kiértek a nyitott térre, ahol én és a fenevad álltam, gyorsan egy félkört alakítottak és minden fegyverüket ránk szegezték.Döbbenten néztem  végig rajtuk, majd a sárkányra, akinek a tekintete egy pillanatra találkozott az enyémmel és szép lassan a csizmámra erősített kis késekhez nyúltam, majd letéptem őket.Szerencsére egyiknél se volt íj, így könnyen lehetett velük harcolni.Síri csend volt, pusztán a lombok suhogását lehetett hallani, és a nehéz lélegzetvételeket, ahogy mindenki megfeszülve figyeli az eseményeket.Egy aprót füttyentettem, mire az előttem álló fenevad gyorsan plazmabombákat lőtt az ellenség felé, ezzel nagy port kavarva, míg én kihasználva az alkalmat, a vadászoknak estem és megpróbáltam elkobozni tőlük a fegyvereket.Amíg én bal oldalon kezdtem el lefegyverezni azt a három embert, addig "társam" az előtte lévőkre támadt, míg szárnyával és farkával a jobb oldaliakat lökte vissza.Amint megszereztem a fegyvert, ránéztem a sárkányra és láttam rajta, hogy nem igazán áll szándékában megölni az embereket, csupán ő is a fegyvereket szeretné elvenni tőlük.Gyorsan a jobb oldalhoz siettem és próbáltam lefegyverezni egy fickót, de mivel sokkal erősebb volt, ezért nem igazán ment és ennek köszönhetően inkább csak a fegyvert fogva vívtunk egy erősségi csatát, aminek az volt a célja, hogy ki tudja visszalökni a másikat.Bevallom vesztésre álltam, de ez nem is meglepő egy kigyúrt fickóval szemben, de ezt is csak addig, amíg egy kék, lángoló mancs meg nem ragadta az ellenfelemet és el nem hajította.Nem tudtam hova tenni a dolgot, ezért csak néztem magam elé, majd a fejemet megráztam és szaladtam is a sárkány felé immáron egy embert a földre terítve állt egy helyben és hangos morgást hallatott.Míg én vele voltam elfoglalva, addig hallottam, ahogy több sárkány is leszáll a hátam mögött, mire a vér is megfagyott bennem.

-Jó nagy bajba keveredtél, hogy ennyien vadásztak rátok.Egy bajkeverő sárkánylovas vagy?-hallottam meg a hátam mögül egy fiú hangját, mire szép lassan hátranéztem és egy kicsi fintorral az arcomon, a fehér sárkányra mutattam.

-Ez nem a sárkányom.És nem is vagyok sárkánylovas...-néztem végig rajtuk és a szelídített sárkányaikon.Egy siklósárkány, kettő szörnyennagy rémség, és egy szárnyváltó.Nem igazán akartam közel menni egyikhez se, de ugyan akkor talán egy picit csodáltam őket, amiért képesek voltak a bizalmukba fogadni ezeket a fenevadakat és ugyan ez fordítva is.Még sosem láttam, hogy ember és sárkány együtt dolgozna, vagy hogy megtűrik egymást.Leszámítva ezt a fehér éjfúriát aki idevonszolt a szigetemről, de tőle most eltekinthetünk.

-Ha nem a te sárkányod, akkor mit keresel itt vele és miért nem támadt meg eddig?-vonta fel a szemöldökét, én pedig mélyen elgondolkodtam rajta, de semmi nem jutott az eszembe.-Na látod.Lehet, hogy te nem tekinted a sárkányodnak, de ő a lovasának fogadott.Amúgy Marco vagyok.A sikló sárkány hátán, a rózsaszín hajú lány Charlotte, a szárnyváltó tulajdonosa Adam, és legutolsó sorban Niki.

-Aha...-jött az értelmes reakcióm, míg a többiek lelkesen integettek, kivéve Adam -Én Anna vagyok.

-Örvendek!-mosolygott, majd a sárkányra nézett- Na és?Neki mi a neve?

-Már miért kéne neki nevet adnom?Ez csak egy éjfúria aki idáig elhurcolt.-sétáltam tovább, de a sárkány követni kezdett, pont úgy ahogy a lovasok is.-Most meg mit akartok?

-Talán elnevezhetnéd valami olyanról, ami rá illik.-emelte a kezét az állához és gondolkodni kezdett.

-Akkor Yuki lesz.-mondtam, de egy pillanatra se néztem rájuk.

-Yuki?-lepődött meg és maga mellé utasította a kék rémséget.-Ez mit jelent?

-Havat.Hófehér szóval illik hozzá.

Ahogy sétáltunk szép lassan, ők elkezdtek beszélgetni és röhögni a hátam mögött, mígnem Charlotte mellém sétált és csendesen jött mellettem.Nem tudtam, hogy mit akar, de nem sok kedvem volt a vele való társalgáshoz.Nem is tudom, nem vagyok valami előítéletes, de nekem nagyon nem szimpatikus a csaj.Úgy érzem, mintha a puszta jelenlétével akarna felnyársalni.Szóval én nem szóltam hozzá, hanem újra elmerültem a gondolataimban és elképzeltem, ahogy újra találkozok a barátaimmal és ha úgy adódik, akkor Shane a karjai közé zár és szorosan magához ölel.Milyen jó is lenne...Csak az a baj, hogy a megtörténési esélye egyenlő a nullával.

-Szóval miért jöttél?Az apád férjválasztásra utasított?Nehéz is a törzsfő gyermekének lenni...-törte meg a köztünk lévő csendet, de én csak értetlenül néztem rá, majd védekezően feltartottam a kezemet és hátul is elhallgattak a többiek.

-Nem, dehogy is!Nem vagyok a törzsfő gyermeke és még csak nincs is közöm a családhoz.Férjválasztásra meg még csak nem is gondolnak a szüleim.Vagy is csak anyám...Azért vagyok itt, mert az a sárkány elrabolt és idevonszolt.-mutattam a nagy hüllőre, mire a többiek megálltak és meglepetten néztek rám.

-Ő hozott ide?-kérdezték egyszerre és követték az én példámat, miszerint rá mutattak.Yuki szemei meg még kerekebbek lettek és gyorsan váltogatta közöttünk a tekintetét.

-Igen, mert mi van ezzel?

-Ezt előbb is mondhattad volna!-csattant fel egy kicsit Marco én meg szemet forgattam és várakozóan néztem rá-Ez azt jelenti, hogy kiválasztotta lovasának!Értem már, tehát ezért ment el!

-Kicsoda?

-A vezetőnk, Gréta.Eddig nem értettem, hogy kiket és miért akar feltartani, de most már világos!Azt akarja, hogy lovas legyél!És hidd el addig nem fogod látni a barátaidat, amíg nem leszel az.-magyarázta én pedig komolyan elgondolkodtam a szavai hallatán.Nem nagyon értem, hogy miért akarja, hogy egyáltalán sárkányra üljek, de ha ezt szeretné és ha addig nem találkozhatok a barátaimmal, akkor jobb lenne minél hamarabb nekilátni.

-Akkor igyekezzünk.Már várnak a többiek.

/Shane/

Reggel amikor felkeltem, csak Sigrti, Beatrix, Kira és a lovas volt ott.Ken sehol.Ezek szerint hazament a szigetre és ezek után megpróbál elbújni előlem.Mondhatom érett férfi megoldás.Na nem mintha nagy gond lenne, bár nem tudom, hogy a többiek mit fognak hozzá szólni.Már csak egy dolgot kéne megtudnom...Hova lettek a sárkányaink?

-Na végre, hogy valaki felébredt!-hallottam meg Ken hangját lentről és egyből felé kaptam a fejemet.A sárkányokat vezette vissza, de valamit igen erősen szorongatott a kezében.-Bocs, a sárkányok miatt, de megetettem őket, hogy minél hamarabb indulhassunk.

-Szóval hajlandó vagy segíteni?

-Nem akarom egyik barátomat se elveszíteni.Tudod aki megszegi a szabályokat azt szemétnek tartják, de aki cserben hagyja a társát, az annál is rosszabb.És én nem tartozok közéjük.-mondta határozottan, miközben leballagtam hozzá.

-Örülök, hogy segítesz.Rendes barát vagy.-veregettem vállba, mire megeresztett egy mosolyt.-És mi van a kezedben?

-A lovas sárkányán volt egy táska és abban találtam.De ami a legérdekesebb, hogy öt falu pecsétje is szerepel rajta.Azt nem írják, hogy mire, de egy hónapot írtak meg határidőnek és ha jól értelmeztem, akkor nekünk most az úgymond terelővel van dolgunk.-magyarázta, míg kitekerte a papírt, amit utána egyből a kezembe vettem és gyorsan átfutottam.Minden egyes szót jól mondott, ez nem kétség, de már csak egy dolgot szeretnék megtudni.Miért?

Amilyen halkan csak tudtam, felkeltettem a lányokat és kitűztem a levelet a fára, hogy amikor a lovas barátunk felkel, akkor az legyen az első dolog amit meglát, majd sárkányra szálltunk és már el is hagytuk a helyet.Északnak indultunk meg és a következő szigeten megkértünk pár embert, hogy mutassanak meg egy térképet, amiken jól látszódnak a szigetek és hogy tudjuk merre kell menni.Mert azért mégse csak a fejünk után menjünk.Igyekeznünk kellett, hiszen az a lovas is egy éjfúriát birtokol és ki tudja, hogy milyen kapcsolatai vannak, amivel megállíthat minket.Én hülye meg hittem neki és hagytam, hogy vezessen minket.És ez mind csak egy színjáték volt, hogy távol tartson minket Annától.Többé nem hagyhatom, hogy becsapjanak, ha nem hozom vissza minél hamarabb, akkor ki tudja, hogy milyen szörnyűségek történnek vele.

-Héj, nem lesz semmi baja.Erős lány, meg tudja védeni magát.-repült hozzám közelebb Sigrit és folyamatosan az arcomat fürkészte.-Egyébként is viking vér van benne, ha úgy adódik simán megöl egy sárkányt.Tudod, hogy első helyen volt az aréna kiképzésben.

-Tudom, de ez még is csak egy éjfúria.A villám és a halál istentelen ivadéka.Soha ne ütközz meg vele...Minden könyvben ott van ez a mondat.Nem akarom, hogy baja essen.-meredtem magam elé, majd egy pillantást vetettem a térképre.

-Wáó, azt tudtam, hogy ragaszkodsz hozzá, de mióta vagy ennyire szerelmes belé?-jött oda Kira is, mire kicsit kínosan éreztem magam, hogy valószínűleg most erről fognak faggatni.Vettem egy mély levegőt és igyekeztem nem tudomást venni a kérdéséről.-Na, bátyus!

-Az a válasz megfelel, hogy amióta ismerem?-csuktam össze a térképet és utasítottam a többieket, hogy merre kell mennünk.Nem telt bele sok időbe, a sziget körvonala azonnal látszódott és megláthattuk a teljes romokban álló falvat, amit még most is lángok borítanak.Nem is kell mondanom, hogy az ottaniak sárkány ellenesek voltak, ezért nem is láttak minket szívesen, de nem adhattuk fel.A törzsfő nem tudott semmit a levélről, de annyit elárult, hogy a fia állhat a dolgok mögött, aki úgy egy éve elhagyhatta a szigetet.De ami érdekes volt még számunkra, hogy Viktor neve is elhangzott az információ szerzési lehetőségeknél és ezt nem hagyhattuk figyelmen kívül, hiszen alig ismertük a fickót és lehet igazuk van.Ha ez a fickó tényleg tud valamit, akkor ideje lesz elmondania, különben fájdalmasabb vallatásban lesz része.A kis segítségért cserébe a sárkányainkkal elkergettük a vad siklókat és rémségeket, majd intettünk és tovább haladtunk.Viktor lesz az utolsó akihez elmegyünk.Ha a többi nem mondja a nevét, akkor még lehet, hogy ki is hagyjuk, de amint még egy megemlíti, felrakom a listára és felkeresem.A látogatási célnak, meg beadom Beatrixot, ami nem fog neki tetszeni, de tudom, hogy szívesen segítene megkeresni Annát, így belemenne a dologba.Na meg az a pasas neki soha nem mondana nemet.

A következő megállásunk egy nyugati szigeten volt, ahol az emberek már kedvesebben fogadtak minket, bár az már furább volt, amikor az éjfúriák láttán meghajoltak előttünk és így kellett végig mennünk egészen a törzsfőig.Erre az érdekes dologra pedig csak annyi magyarázata volt, hogy régebben egy éjfúria megmentette a lányát és azóta szent sárkányként tisztelik, habár azóta a lány lovasnak ment és elköltözött a szigetről.Nem mondta a nevét, de azt igen is elárulta, hogy fehér volt az állat és fülén, valamint hátán volt egy zsömleszínű folt és barna szemei voltak.Ez pedig tökéletesen megegyezett a mi kis rejtélyes lovasunkkal, akit otthagytunk azon a szigeten.A törzsfő itt se tudott mit mondani a levélre, mert még sosem hallott róla, de ő is felhozta azt a Viktort.Tehát ő is állhat a dolgok mögött és bizonyára valami fontos dolgot tudhat.Csak tudnám, hogy miért nem osztotta meg velünk, amikor pontosan tudja, hogy egy barátunkat akarjuk megmenteni.Vagy is nekem több mint barát, de most nem ezen van a hangsúly.És mi volt a legérdekesebb?Hogy miután bejártuk az összes szigetet, mindegyik törzsfő szájából elhangzott Viktor neve.Egyre biztosabb voltam abban, hogy egyből az erőszakosabb faggatással fogom kezdeni a dolgot.

-Ne aggódj, megtaláljuk.-ült le mellém a tábortűznél Ken és óvatosan megigazította a fákat a tűznél.-De most komolyan azóta szerelmes vagy belé, amióta megismerted?

-Hajrá, gúnyolódj csak!-mondtam unott hangon, és a tekintete kissé komolyabbra váltott.Nem tudom miért, de annak ellenére, hogy sok mindenben máshogy látjuk a dolgokat, még is ő a legjobb barátom.

-Nem azért mondtam.De ha így van, akkor miért nem mondtad már el neki?-kérdezte és folyamatosan a tüzet bámulta.

-Nem tudom.Talán félek, hogy nem viszonozza...-És mi van ha tényleg így van?Nem akarom, hogy ilyen dolog miatt tönkremenjen a barátságunk.Ami meg még rosszabb, hogy apám egyre inkább erőlteti ezt a nősülős dolgot és ha nem találok valakit, akkor ő fog nekem választani, de nekem csak egy ember kell.Anna.Nem vagyok hajlandó senki mást elvenni.-Egyébként, meg pont te beszélsz!Azt hiszed nem tűnt fel, hogy egyre többet vagy Beatrixszel?

-Mi?-lepődött meg és kicsit felnevetett, mire kapott egy táskát az arcába, hogy maradjon csendben.-Nem, ezt kicsit félreérted.Ez inkább szülői ágon erőltetett.Tudod a klánunk, mindig is az ő klánjával volt házassági kapcsolatban.De igazából egyikünk se akarja a dolgot, csak játszani kell, hogy elfogadjuk, aztán meg egy nap lelépni a csapattal, mielőtt még túl késő lenne.

-A csapattal?-néztem rá értetlenül és bólintott egyet.-Nem hagyhatom el a szigetet.A törzsfő fia vagyok és át kell vennem apám helyét...

-És mi lesz Evillel?Apád utálja a sárkányokat és ott helyben megölné.Akkor mit fogsz csinálni?Lásd be annak az esélye, hogy a szigeten fogunk élni továbbra is, egyenlő a nullával.Ha sikerül Annát megmenti, akkor már nem mehetünk vissza.Új otthont kell találnunk és egyedül kell boldogulnunk, mint egy nagy családnak.A mi jövőnknek ott vége...

-Apám nem maradhat mindig ilyen.Addig nem jelenthetjük ki, hogy vége, amíg meg nem próbáljuk megváltoztatni a dolgokat.Ha kell szembeszegülök az apámmal, hogy bebizonyítsam a sárkányok igazi természetét.-fordultam felé, de ekkor már rég a földön feküdve aludt.-Szóval eddig magamnak beszéltem...Csodálatos.

/Ken/

Egy hete már, hogy egyedül hagytuk a szigeten azt a lovast, de még mindig semmi nyomra nem bukkantunk.Titokban visszamentünk a kiinduló szigetre, de kiderült, hogy Viktor már rég elhagyta a helyet, de senki se tudja, hogy merre mehetett.Az egész dolog kezdett furcsa lenni.Egyáltalán ki ez a fickó és miért tud ennyi mindent?Ha nem találjuk meg, akkor minden információ forrásunk odavész.Ami pedig még fontosabb, hogy Anna meglegyen, mert őszintén be kell vallanom, hogy Shane nemsokára meg fog őrülni és azt senki sem akarja.Napi legalább háromszor ideg összeroppanást kap, amiért még mindig nem találtuk meg a kis szerelmét.És mi ilyenkor mit csinálunk?Nos leülünk a földre és várjuk, hogy végezzen.A tervünk egyenlőre kifulladt annyiban, hogy továbbra is látogatjuk a közelben lévő szigeteket, hátha találunk valakit, de eddig semmi.Se a sárkány, se a lovas, se Viktor és semmilyen nyom.Fogalmam sincs, hogy mire vállalkoztam, de most már végig kell csinálnom és a fenébe is az egyik barátomról van szó!Biztos vagyok benne, hogy ő is megtenné értem.Mindig is rendes lány volt annak ellenére, hogy mennyi mindent hozzávágtak a szülei válás után.Szegénynek biztos nehéz napjai lehettek, mi pedig egyedül hagytuk őt, mert a sárkányokkal voltunk elfoglalva.Nagy hiba és erre csak akkor jöttünk rá, amikor egy elvitte tőlünk.Talán valami fura lecke lenne az élettől?Hogy jobban figyeljünk oda a szeretteinkre és szakítsunk rájuk időt?Hisz amióta elindultunk erre az őrült útra, a csapat egyre összetartóbb.Tökéletesen összedolgozunk és napról napra egyre többet tudunk meg egymásról és ez az egész annyira csodálatos dolog.Tudni, hogy itt vannak neked és egy családot nyújtanak neked.Mindennél jobban meg kell őket becsülni.

-Héj férj jelölt!-repült mellém Beatrix, mire feltápászkodtam a fekvésből és megkapaszkodtam a nyeregben, hogy ne essek le, majd szép lassan ránéztem.

-Mondjad asszony!-vigyorogtam rá, mire felhúzta egyik szemöldökét és ő is elnevette magát.-Így jobb a hajad.

-Ohh..hát köszi.Igazából csak zavart, hogy már nagyon hosszú, ezért gondoltam felkontyozom.-fordította el a tekintetét, amit csak megmosolyogtam, majd a többiekre néztem, akik sokatmondóan ránk mosolyogtak.

-Most mi van?Csak megdicsértem a haját, ez olyan nagy baj?-tártam szét a karomat, amit Gin is meglátott és elkezdett ide oda ficánkolni alattam, ami miatt kis híján leestem róla, de még időben megkapaszkodtam.-Ha...ha...ha...Nagyon vicces vagy Gin.-küldtem felé a szúrós pillantásaimat, mire csak elmosolyodott és lesütött szemekkel elkezdett bólogatni.

-Tudod mindig is csodáltam a kapcsolatodat Ginnel...-szólalt fel Kira és mellénk repült-Mindig csak cseszegetni tudjátok egymást, de ha arról van szó, akkor tökéletes páros vagytok.

-Én azon csodálkozom, hogy ennek ellenére a legjobb barátok.Vagy, hogy egyáltalán fel tudsz rá ülni.-csatlakozott Sigrit is.-De most komolyan...Volt már olyan, hogy meg akart támadni?

-Nem, valószínűleg a múltkor viccből volt egy éjfúria harapás a kezemen.-válaszoltam neki flegmán, de csak felnevetett, majd tovább is repült, de ekkor egy háló elkapta őket.Mindenki rá kapta a tekintetét és mindannyian megindultunk érte, de a lövések nem múltak el és folyamatosan kerülgetnünk kellett az akadályozó tárgyakat.Sikeresen lejjebb jutottunk és a szemünk elé egy vadász hajó tárult, rajta a lezuhant Sigrittel és Tundrával.Sárkányostul behuppantunk a hajóra és hátrébb taszítottuk a vadászokat, míg Kira elvágta a köteleket.Nem, ezek után sem hagytuk ott a hajót, vikingek vagyunk szóval a szívós fajtánk meg van és nem szándékozunk szó nélkül lelépni.Egy testesebb férfi, kimért léptekkel közeledett felénk és kezében csak egy kisebb kard volt látható.Állán valami furcsa szürkés-kék jel díszelgett, amit nem tudtam beazonosítani.Végig nézett a kis csapatunkon és tátva maradt a szája.Nem csodálom, hiszen nem minden nap lehet ennyi éjfúriát egy helyen látni.Eldobta a fegyverét és megálljt parancsolt minden társának, míg kezét szép lassan Gin felé nyújtotta.

-A helyedben nem tenném...-szóltam rá és a lehető legdühösebb pillantásaimat küldtem neki.Elmosolyodott és a derekára kötött kis tasakból sárkányfüvet vett elő, majd azzal próbált meg közelebb férkőzni sárkányomhoz, de Gin csak felmordult és készítette a lövedéket.Mindegyik vadász hátrébb lépett én pedig próbáltam leállítani, de nem hallgatott rám, mígnem Evilnek kellett leállítania egy hangos üvöltéssel.Persze, ha nincs a többi sárkány aki visszafogja,  akkor még neki is ellent mondott volna, de szerencsére most nem így alakultak a dolgok.Duzzogott egy sort, majd inkább hátra ment és hátat fordítva nekünk, leült a hajó szélére.-Mit akartok tőlünk?

-Tőletek semmit.Az éjfúria meg eléggé szokatlan és csak a hangját hallottuk.Bocsánat, amiért levadásztunk kis hölgy!-hajolt meg és kezet csókolt neki, mire fintorba futott az arcom.-Tudjátok a törzsfőnk igen elszántan keresi az éjfúriákat, ő maga is tart egyet, de fél, hogy övé az utolsó.

-Gyökér...-fűztem hozzá csendesen, de még is mindenki meghallotta.-Folytasd kérlek...

-Az a sárkány sebesült, szóval egyedül nem tud repülni, de így is nagy dolgokra képes.Egy igazi alfa sárkány.Fogadni mernék, hogy nagyon örülne, a vezérünk, ha láthatná, hogy nem az ő sárkánya az utolsó.

-Ez mind szép és jó, de más dolgunk van.Viszont ha segítesz, akkor egy nap szívesen ellátogatok a törzsfődhöz.-lépett elő Shane és ekkor már tudtam, hogy hosszadalmas és unalmas útnak nézek elébe.Remélem nem akar a hajón üldögélve utazni, mert akkor én inkább egyedül megyek tovább.-Egy barátomat keresem, nemrégiben elrabolta őt egy fehér éjfúria és nem találjuk sehol.Viszont van itt egy név amit mindegyik szigeten megemlítettek. Vérontó Viktor.Ismerős?

-Igen, igen.Az a fickó minden mocsokban benne van.Nem ajánlatos megbízni benne.-egy picit gondolkozott, majd elkezdett fel s alá járkálni a hajón.-Ha jól emlékszem, akkor azt mondta, hogy egy kis elintézni valója van Szigetvégen, de nem vagyok benne biztos.Amit elárulhatok, hogy ha tényleg odament, akkor valamire készül.-ekkor kicsit átnézett Shane válla fölött és Beatrixra nézett.-Esetleg megtudhatnám annak a csinos hölgynek a nevét?

-Beatrix...-nézett hátra a vezető uraság, hogy megnézze kiről beszél.A fickó kikerülte Shanet és egyenesen Beatrix felé igyekezett, de én is ugyan így tettem, majd még mielőtt hozzá szólhatott volna, gyorsan átkaroltam társamat és megvetően néztem rá.

-Gondoltam én is idejövök, nehogy történjen valami, aminek következménye lenne.

-Ugyan, csak meg akarom ismerni.-tárta szét a karjait.

-Először én is ezt mondtam apádnak, amikor megközelítettem anyádat.-válaszoltam, mire összeráncolta a szemöldökét és dühösen nézett rám, de nem foglalkoztam vele és eltereltem onnan az asszonyt.Beatrix amint elfordult tőle, röhögni kezdett és pacsizott, majd mindketten mentünk a magunk útjára.

-És csak, hogy legyen is valami hasznod, tudsz segíteni?-lépett felé tiszteletet kihívóan Kira, mire mosoly terült el az arcán és bólintott, majd egy térképet nyújtott neki.-Jó fiú. 

/Sigrit/

Nem volt kedvem beszállni a kis alkudozásba, így is keveset aludtam az éjjel, mert az egyik sárkány olyan hangosan morgott álmában, hogy egyszerűen képtelenség volt kizárni a fejemből.Szóval a mai nap kész hulla vagyok, ráadásul még le is lőttek egy hálóval és persze, hogy a hajóra estünk, ami nagyon kemény volt.És ki gondolta volna, hogy a fickó még el is kezdi a flörtölést és Ken szokásához hívően megint bevédi Beatrixet.Én mondom nektek, hogy köztük még lesz valami.Legalábbis szerintem így van és aranyos párt alkotnának.Na de vissza az eredeti feladatra.Mivel többen vagyunk a csapatban, mindenkinek külön dolga van és én voltam az a szerencsés, aki a stratégiai részét intézte.Ken volt az aki mindig a helyes feltételezéseket hozta, eskü még egyszer sem vétett mellé, így mindig könnyű dolgom volt, Kira volt a felderítőnk, míg Beatrix a kémünk és Shane az erő.Jól el vagyunk osztva és ez a legjobb felállás annak érdekében, hogy előkerítsük Annát.Bevallom már nekem is hiányzik, a sok hülyesége amit össze tudott hordani, meg a folyamatos viccelődése és segítőkészsége.Atyám és én elhanyagoltam a legjobb barátomat, pedig kicsi korunk óta ismerjük egymást és már akkor is jóban voltunk.Hogy fajult ez idáig?Persze tudom, hogy itt vannak a sárkányok, de lehet, hogy be kellett volna avatnunk őt is a dologba.

-Egek, egek, Tundra...Az élet sosem egyszerű.-ültem le hozzá és a hátamat nekidöntöttem a hasának, majd úgy kezdtem el kidolgozni egy lehetséges stratégiát, ha az a sárkány vad lenne.Vagy ha harcolnunk kéne ellene, mert nem akarja elengedni a barátunkat.Aztán, hogy biztosan jó legyen a tervem, egy kicsit kézbe kellett vennem azt a térképet és történetesen észrevettem rajta valamit.Kiraktam az összes eddig megkapott térképet és valahogy nem akart összeállni a kép.Összesen öt térképet kaptunk, de valahogy egyik sem egyezik meg a nagy térképen lévőkkel.És ez a tudat, hogy nem tudok rájönni, hogy mi lehet az oka, mindennél jobban felidegesít és dühömben szinte az egészet majdnem összegyűrtem, de megakadt a szemem valamin.Kettő papírt egymásra löktem és hihetetlen módon passzoltak egymáshoz.Megfogtam gyorsan a maradék hármat és próbáltam összeilleszteni őket, mire megkaptam a megfelelő képet.Gyorsan kikerestem a nagyobbik térképen, de amint megláttam a távolságot, rögtön el is szállt a kedvem.-Most komolyan...hat szigetnyire?

-Mi van hat szigetnyire?-ült le Kira és Beatrix velem szembe és kíváncsian fürkészték a lapokat.

-A térképek amiket kaptunk, kiegészítik egymást és így vezetnek el minket a megfelelő helyre.Ha a megérzésem nem csal, akkor ott fogjuk megtalálni Annát is és végre hazamehetünk vele együtt.-kezdtem el mosolyogni, de ők csak egymásra néztek és tekintetüket lassan a földre szegezték.-Mi...mi az?

-Nem...Nem tervezünk visszamenni.-mondta ki Kira, mire szemeim elkerekedtek.-Ha megtudják, hogy sárkányokkal szövetkeztünk, akkor minket bebörtönöznek és a sárkányainkat megölik.Nem mehetünk vissza, túl veszélyes.Az apám, ezer százalék, hogy nem fogja eltűrni őket.Most már egymásnak vagyunk a családja és az az otthonunk ahol együtt vagyunk.Jóban, rosszban.

-Mi?Nem!Ez nem így megy!Apádnak csak meg kell mutatni, hogy milyen becses lények!Csak bizonyítanunk kell az embereknek, hogy nem mindegyik sárkány rossz!

-Sigrit, nem tudunk mit tenni.A törzsfő makacs és tudod jól, hogy mindennél jobban utálja a sárkányokat.Ő nem fog engedni, mi pedig kevesek vagyunk egy egész falu ellen.-érvelt Kira mellet Beatrix.

-Nem a faluval kell szembenéznünk, hanem a törzsfővel.Ő csak egy ember!Nem magasabb és nem több mint bárki más!Azért van, hogy valaki kézbe vegye a falu ügyeit és megfelelően kezelje őket, de azt nem mondhatja meg, hogy kinek milyen életet kell élnie és, hogy miket szerethet, vagy kihez kötődik!De ha ennyire akarod, akkor még megpróbálhatod Shannel, mert ő se akar engedni a dologból.-álltak föl és még vetettek rám egy utolsó pillantást.-Remélem sikerrel jártok.

Elhagyni a falut?A helyet ahol minden elkezdődött?Nekem az a hely túl fontos ahhoz, hogy elhagyjam, egyszerűen nem tehetem meg.Ott nőttem fel, ott harcoltam, ott szereztem barátokat, oda fűznek az emlékeim, a családom.Nem hagyhatok mindent hátra csak, mert a törzsfő nem tűri meg a sárkányokat!Tudja, hogy nem szoktuk megölni őket, amikor a falura támadnak, hiszen még a kiképzésen se vettünk részt, akkor honnan tudnánk, hogy mit hogy kell?Legalábbis addig így gondoltuk, amíg nem találkoztunk a társainkkal.Elképesztő, hogy egyetlen sárkány mennyi mindent meg tud tanítani egy ember, akár egy délután alatt.Mert igen, Tundra nagyon sokat tanított nekem a sárkányok szokásairól és mindig ott volt, amikor szükségem volt rá.Azon a szigeten találkoztam vele is.Nem!Harcolni fogok az otthonomért és hogy a vikingek másként tekintsenek a sárkányokra!

/Beatrix/

Másnap kora reggel megetettem Jeromot és már indultam is vele egy kis repülésre.Imádok vele lenni és egyszerűen elvarázsol, ahogy akadály mentesen siklik a levegőben.Ez valami olyan érzés amit nem lehet megmagyarázni.Már sokszor éreztem ilyet, de valamiért mindig megpróbáltam szavakba önteni.Fogalmam sincs, hogy miként lehetne ezt megmagyarázni, de a szavakba öntése annyi sikerrel járt, mint amikor Kennel megpróbáltunk tényleg valami szerelmi kapcsolatot létrehozni kettőnk között.Amiből annyi lett, hogy kerültük egymást két hónapon keresztül, mígnem már magunkon is röhögtünk, hogy ez aztán egy béna próba volt.Mert ha az emberek nem éreznek egymás iránt semmit, akkor abból bizony nem is lesz semmi.Mi pont ilyenek vagyunk.Barátok, akik viccelődnek és cukkolják a másikat és ez pont így van rendjén.Mi inkább azok vagyunk, akik a háttérből célozgatnak két barátjuknak, hogy milyen aranyos párt alkotnának együtt.Igen, gondolok itt a vezérre és a kis szerelmére.Félre értés ne essék, semmi bajom nincs velük, kivéve ha egymást felidegesítik és akkor úgy érzed magad mint egy csatamezőn.Levegőt veszel és mindkettő felrobban a dühtől.Nem mintha nekem nem lennének ilyen napjaim, de akkor is.Ez nagyon kiakasztó tud lenni.

-Ugye, Jerome?-simogattam meg a fejét, mire kellemesen felmorgott egy kicsit és megrázta az egész testét.Annyira gyönyörű ez a sárkány, hogy az már hihetetlen.Egyszerűen imádom!Nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha  nem találtam volna rá az erdő mélyén, miközben egy mókus ugrándozását figyelte.Na jó, valószínűleg ott poshadnék valahol az egyik termő földön és kapálnék, de hát ahhoz meg kinek van kedve?Nekem ugyan nem.Nem lenne nekem való munka.-Mit mondasz pajti, elkapsz?-kérdeztem mire egy bátorító pillantást küldött felém én pedig levetettem magam oldalra és már zuhantam is lefelé.Imádom ezt a kis játékunkat és ilyenkor tényleg érezhetem, hogy megbízhatok benne, nem úgy mint Ken és Gin.Szerintem azért az a sárkány hagyná, hogy beleessen a vízbe.Ami három okból nem kellemes.Nagyot csíp, van benne sárkány, valamint ki tudja milyen mélyre süllyed és lehet, hogy a hínár hozzátapad, fúj...Belegondolni is rossz.

-Jó érzés, mi?-szólalt meg egy hang, mire szemeim azonnal kipattantak és szembe találtam magamat...

-Viktor?!-amint kimondtam a nevét, valami fura kendőt rakott az orrom elé, amitől teljesen legyengültem, majd sárkányával fordítottak az irányon és gyorsan eliszkoltak, de nagy szerencsémre Jerome mindig itt van nekem.Ha most visszamegy, akkor a többiek tudni fogják, hogy bajban vagyok, de ha most utánam jön és meg is szerez, nem tudnék megülni rajta.Minden egyre homályosabb és alig tudok már mozdulni, mígnem szemeim teljesen lecsukódtak és onnantól kezdve nem emlékszem semmire.

Hali!

Tudom, tudom, akasztófát nekem.Sajnálom, hogy csak ilyen későn lett új rész és még ezzel sem végeztem, de most muszáj tartanom egy kis kávé és ebéd szünetet, ugyan is tegnap óta egy percet sem aludtam, szóval kicsit beütnek így a dolgok.Szerzek egy kis inspirációt a folytatáshoz és utána írom is tovább, ami azt jelenti, hogy ma két részt is megírok.Valamint még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezután a két rész után, a történeteket mindig csak egy szereplő szemszögéből fogom írni és úgy viszem tovább a cselekményt.Így gyorsabban tudom majd hozni a részeket és ezzel tényleg nagyon megkönnyebbíteném a dolgomat.Remélem ez senkit sem fog zavarni.

Puszilok mindenkit és akkor hamarosan jövök!