Könnyes szemekkel rohantam ki a házból, magam mögött hagyva az éppen ordibáló anyámat és egyenesen a fegyver kohászathoz futottam, hogy minél hamarabb elkezdhessem a munkámat.Átvergődtem magamat a tömegen, egy két megjegyzést kapva a hátam mögül, majd a nagy siettségtől elfáradva érkeztem meg a kis munkámhoz.Gyorsan bementem és köszöntem minden ott lévőnek, majd átvettem az új fegyvereket és nekiláttam az élezésnek.Már a hatodikhoz kezdtem volna hozzá, de az egyik munkás fickó meglökött és a fejsze megvágta a kezemet, amitől egy kicsit felszisszentem, majd próbáltam keresni valami kötszert, hogy el tudjam látni magam.Mikor végre megtaláltam és le akartam venni, akkor valaki gyorsan lecsapott rá a hátam mögül, majd felröhögött.Mérgesen hátra fordultam, ő meg csak mosolygott, de látva, hogy türelmetlen vagyok, megfogta a kezemet és elhúzott egy nem annyira forgalmas helyre és segített ellátni az újonnan szerzett kis sérülésemet.Shane mindig is kedves volt velem és mindig számíthattam rá, talán ez is az oka annak, hogy annyira beleszerettem az évek során, mert ez így van, nem tagadom.Persze sosem mondtam el neki, mert bár sárkánylakta helyen élek, az elutasításnál nincs nagyobb félelmet.Na meg mi van ha ő nem érez ugyan úgy, mint én?Nem szeretném, hogy tönkremenjen a barátságunk.
A nap hátralevő részében besegített a munkában, de közben mindig figyelte az időt.Így ment ez már egy ideje, de nem kérdeztem meg tőle, hogy mit vár ennyire, hiszen nem kötelességem megtudni.Ahogy kinéztem a kis ablakon, láttam, ahogy Ken és Beatrix futnak valahova, majd mire visszafordultam, már Shane se volt ott.Kicsit szomorú voltam emiatt, mert bár mindhármójukkal jóban voltam, mégsem hívtak soha sehova és ez egy kicsit rosszul esett.És egy kicsit később láttam, ahogy Kira is arra ment, de ő nem sietett annyira mint a többiek, ezért úgy gondoltam megállítom és megkérdezem, hogy hova mennek.Gyorsan kirohantam hozzá, ezzel fellökve pár embert, majd megálltam vele szemben és félrehívtam egy beszélgetésre.
-Szia,Kira!-kezdtem bele kicsit idegesen, hiszen ő még is csak a törzsfő egyik gyermeke volt-Ömm..tudom, hogy nem az én dolgom, de ilyenkor hova szoktatok menni a többiekkel?
-Hát...-harapta be az ajkait, hogy ne szólja el magát, ami egyből gyanussá vált számomra.-Bocsi, de tényleg sietnem kell.- azzal fogta magát és elrohant én meg mint egy rakás szerencsétlenség ott álltam egy helyben.
/Kira/
Nem mondhattam el neki, hogy mit is szoktunk csinálni az erdő végénél, hiszen kiakadna, mert viking vér csörgedezik benne, ugyan úgy mint bennünk is, csak mi már nem követjük az ő viselkedésüket.Sárkányaink vannak és mindennél fontosabbnak tartjuk őket és a bizalmukat amiket belénk fektettek.Nem is tudom már, hogy milyen érzés volt, amikor először találkoztam Horizonnal és először érintettem meg pikkelyes és kissé nyálkás testét.Azóta mindig együtt vagyunk és vigyázunk egymásra, ahogy a csapat többi tagja is így tesz.Nekem lila sárkányom volt, több árnylatban, szeme fölött pedig kettő karika alakú folt.Imádni való volt...És mint mindannyiunknak a saját sárkányunk volt a legszebb.
Kicsit azért sajnáltam Annát, de csak nem vezethetem egyből a sárkányokhoz, hiszen a vadászokhoz van beosztva.Ki tudja, hogy mit csinálna, ha meglátná őket, na meg minket, ahogy tanítgatjuk őket?
-Késtél!-szólt rám Shane, miközben Horizont kiengedte a ketrecből.A sárkányom egyből hozzám rohant, majd a földre tepert és az arcomat kezdte nyalogatni, míg én próbáltam felállni.
-Bocsi srácok, csak Anna megállított.Egyre jobban gyanakszik...Mit fogunk csinálni, hogyha egyszer idáig követni fog?-húztam meg a nyereg szíját, majd felültem Horizon nyakába.
-Amit mindig...valahogy lerázzuk.-jött oda Ken, kezén egy pár napos harapással.
-Mi lett a kezeddel?Csak nem megint Gin?-kérdeztem, majd a háttérben duzzogó sárkányra néztem és elmosolyodtam.Ezek ketten sosem voltak olyan jóban.
-Mikor nem ő?-fordult hátra, hogy rá nézhessen, de mintha a sárkány értette volna, ránézett és kinyújtotta a nyelvét.-Remek...a sárkányom nyelvet nyújt rám.Szépek vagyunk mondhatom.
Szép lassan elindultunk repülni, de tényleg csak szép lassan, mert Gin hol ledobta magáról Kent, vagy nem indult meg.Fél óráig civakodtunk vele, majd hirtelen eszméletlen gyors sebességre váltott, amit a mi sárkányaink is követtek.
/Beatrix/
Amint Ken és Gin megindult, csak közelebb hajoltam a sárkányomhoz, majd megsimogattam és mi is utánuk mentünk.A felhők között cikáztunk és mint valami légi bemutatósok, mozogtunk a levegőben.Jó magasra felrepültünk, majd egyszerre néztünk hátra és kezdtünk el zuhanni a sárkányaink hátán, s amikor elérkezettnek láttuk a pillanatot, visszaállítottuk őket a rendes repülésbe.Lágyan siklottunk egymás mellett és oldalra kitartottuk a kezeinket, majd figyeltük, ahogy Shane gondol egyet és leperdíti magát a sárkányáról, aki egyből utána repült és egymással szemben zuhantak s a tengertől pár méterre újra felszállt az állatra és újra felrepült hozzánk.Mivel nagyon megtetszett ez a kis mutatványa, gondoltam én is megcsinálom.Kicsit persze féltem, hogy mi lesz ha nem sikerül, de szerencsére nem történt semmi.Ujjongva repültem föl hozzájuk és kaptam tőlük egy kis tapsot, sőt még a kis vezérünk Shane is elmosolyodott.
-Szép volt!-dícsért meg Ken, majd hirtelen nyílvesszők repültek felénk.Ahogy csak tudtunk, gyorsan felszálltunk, majd egymás után csaptunk le a hajóra.Mindannyian zuhanó repülésbe kezdtünk s amikor olyan távban voltunk, a sárkányainkat tüzelésre irányítottuk.
Kis sárkányom a lövése után mosolyogva pillantott vissza a süllyedő hajóra, majd a tipikus sárkány röhögését hallatva repült tovább.Megsimogattam a szárnyát, majd kényelmesen hátradőltem és élveztem a csillagos ég bámulását, melyben egyből a kivehető alakzatokat kerestem.Először egy nyuszi alakzatát vettem ki, majd tekintetem megakadt a legfényesebb csillagon és egész úton azt bámultam, miközben beszélgettem a többiekkel.
/Ken/
A kis rombolós incidensünk után röhögve repültünk visszafelé, majd amikor leszállásra került a sor, voltak köztünk olyanok, akik már inkább kiestek a nyeregből.Nekem egyik se volt, mivel Gin azonnal ledobott magáról, bár ezen nem lepődtem meg, mivel mindig is ezt csinálta.Lehet, hogy a hű társam, de nem igazán bír.Nem mondom, hogy nem szoktunk szórakozni, de akkor is inkább az a bunkó stílus van benne.Amúgy meg egy gyönyörű sárkány, a kékes, szürkés-fehéres színével és nála jobbat nem hinném, hogy találnék.Az egyetlen probléma vele, hogy ketrecbe kell zárni amikor elmegyek, különben, ha hazaérnék és esetleg támadnak a vad sárkányok, akkor ő ia csatlakozna a pusztításba.Nem szeretem bezárni, hiszen ő is csak egy élőlény és attól tartok, hogyha egyszer valaki a ketrec miatt megtalálja, akkor lehet, hogy soha többé nem látom majd.Ezt meg persze nem szeretném....
Gyorsan bezártuk a ketrecekbe őket, majd etetés után visszaindultunk a faluba.Már az erdőből gyanús volt nekünk a levegőben terjedő szag, de arra nem számítottunk, amit ott láttunk.Amint észhez kaptam, már rohantam is befelé a faluba, hogy minél több embernek tudjak segíteni, de a szemem megakadt egy ponton.Az a hely nem volt annyira nyüzsgős, sőt szinte senki sem állt ott, leszámítva azt a köpenyes, sisakos embert, akit éppen körbefon az éjfúriája, hogy védelmezhesse.Azt hiszem nem csak én bámulom őt, hanem ő is engem.Szép lassan felemelte a kezét és az égre mutatott, mire egyből odanéztem, de nem láttam semmi érdekeset, így újra rá akartam nézni, de ekkor már nem volt ott.
-Minden rendben?Úgy nézel mint aki szellemet látott.-szaladt mellém Beatrix én meg csak némán bólogattam.Nem tudom, hogy ki volt ez, de az biztos, hogy nekünk ebből semmi jó nem fog kisűlni.
/Shane/
Tudtam, hogy történni fog valami a mai nap, egyszerűen éreztem.Amint kijöttünk az erdőből, a lángoló falu tárt a szemünk elé, s láttam, ahogy a lakosok elszántan küzdenek a sárkányokkal, akik a szokásosnál most kétszer annyian voltak.Gyorsan berohantam a csatatérre, majd amelyik sárkanyt tudtam, azt elküldtem egy mozdulattal, de volt amelyikkel igencsak meg kellett birkóznom.Az apám hirtelen leütött egyet a hátam mögül, s a következő pillanatban már csak azt láttam, ahogy egy szörnyennagy rémség Annára támad, ő pedig a földön feküdve próbálja eltolni magától, egy szekercével a kezében.A tekintetünk egy pillanatra találkozott s tisztán kiolvastam belőle, hogy segítségért kiállt, de mire odaértem volna a rémség elhajította a szekercét és az égbe hajította, ott pedig egy másik sárkány elkapta és magával vitte.Nem sokat láttam az állatból, csupán egy pillanatra tűnt fel hófehér pikkelye, de azokat a mancsokat bárhol felismerem.Éjfúria volt, az egyszer biztos...Még jó, hogy sosem zárom be Evilt.
Gyorsan fütyültem egyet és az erdőbe kezdtem rohanni, ott pedig felpattantam a sárkány hátára és Anna után mentem.Az egész estét azzal töltöttem, hogy bejártam a szigeteket, de mégsem találtam meg.
-Van valami?-jött a nagycsarnokba Kira, mire idegesen az asztalhoz csaptam a korsót.-Ezek szerint nincs...
-Én a helyedben nem zaklatnám.-szólalt fel Ken és leült hozzám-Mármint...biztos nehéz lehet elveszíteni egy olyat, aki sokat jelentett számunkra.
-A legjobb barátom volt és hagytam, hogy egy sárkány elvigye, szerinted nincs bűntudatom?-emeltem rá a tekintetemet idegesen, mire ő csak feltartotta a két kezét.
-Nyugi megtaláljuk...Már megbeszéltük, hogy keresésre indulunk.-Kira ledobott egy térképet az asztalra és szélesen elmosolyodott.
-Egyébként szívesen, hogy lenyúltam a nagybátyám tiltott térképét.Enélkül semmire sem megyünk.-kapcsolódott be Beatrix, majd ahogy végig néztem rajtuk, mindannyian mosolyogtak és egy gyors megbeszélés után elfutottunk a sárkányainkhoz.
-Te meg ki vagy?-kérdeztük egyszerre az előttünk álló ismeretlentől, akinek az arcát teljesen elfedte a sisakja.
Íme az első rész 😊
Tudom nem lett valami arányosan beosztva a történet, de a következő részben valószínűleg már többet fogok írni, de lehet hogy kevesebb szempontból.Köszönöm, hogy elolvastad és ne felejtsd el a leírásban szereplő linkeket megnézni 😊😊
