4.rész

/Ken/

És kis kalandunk hősszerelmese újra akcióba lendült.Az este folyamán egy rettenetes rém szállt le hozzánk és addig rikácsolt amíg fel nem keltett minket az álmunkból, csak azért, mert hozott egy üzenetet Shane-nek.Na igen, de ebben az üzenetben is csak annyi volt, hogy találkozni akar vele valaki egy három szigetnyire lévő faluban, szóval még reggel korán is kellett kelnünk, hogy oda érjünk a megadott időre.Csodálatos élmény, mondhatom.Ráadásul az üzenet óta Shane tekintete teljesen elsötétült és szerintem bármelyik pillanatban készen áll arra, hogy kinyírjon valakit.

Kicsit leszakadva tőle, hátul hallgattam a többiek beszélgetését, ami kezdett vitába átmenni, de valamiért nem foglalkoztam vele.Ez a többieknek is feltűnt, ezért megpróbáltak belevonni a beszélgetésbe, csak hogy eleve nem volt jó napom, ezért szépen elküldtem őket egy kicsit melegebb éghajlatra, hátha ott jobban érzik magukat.Utasítottam Gin-t, hogy gyorsítsunk amit most meg is tett, majd elkezdtünk mindenféle mutatványokat végrehajtani a levegőben, egy kis feszültség levezetés képpen.Most az egyszer kedves sárkányom nem akart levetni magától, amit meg is köszöntem neki, majd jutalomként adtam neki egy halat, mire csak egy jóleső morgás volt a válasz.Újra hátradőltem és bevártuk a többieket, de még mindig nem szóltam hozzájuk.Egy részt Shane annyira árasztja az emo adást, hogy átragad rám is és elveszi a hangulatomat, másrészt pedig nincs kedvem beszélgetni.De, hogy ne legyen egy kicsi nyugtom se, valakinek muszáj volt átugrania a sárkányomra és leült mögém és a fejemet az ölébe emelte.

-Mit szeretnél asszony?-kérdeztem, ki se nyitva a szememet, hiszen már nagyon is jól ismertem az illatát, így nem volt rá szükség, hogy tudjam.

-Az asszonyod tudni szeretné, hogy mi a bajod...Történt valami?-kérdezte és elkezdte simogatni a fejemet, ami egész jó érzéssel töltött el.-Tudod, hogy nekem elmondhatod!

-Az uradnak biztos az a baja, hogy fel kellett kelnie amikor olyan édesen aludtatok együtt!-repült mellénk Kira, mire hajlandó voltam kinyitni a szememet, de így is csak egy szemforgatásra telt.Inkább felültem és vetettem pár lapos pillantást a lány felé aki inkább feltartotta a kezét és elrepült mellőlünk.Már épp jeleztem volna Beatrixnak is, de legnagyobb meglepetésemre nyomott egy puszit az arcomra, majd ment is magától.Meglepetten néztem rá, de ő csak a mi magasságunkba repült és egy szívet mutatott a kezével, majd kacsintott és megkezdtük a leszállást arra a bizonyos szigetre.

Egy egész kicsi szigetről van szó, de még így is elfértünk rajta a sárkányokkal és egy jó húsz méteres táv volt köztünk és a két sárkánylovas között.A bal oldali minden bizonnyal egy lány lehet, viszont az ő sárkányát nem látom, a mellette álló fiú pedig már ismerős számomra.A sárkánya ugyan úgy éjfúria, mint a miénk, alapon szürke színben, vérvörös szemmel és fekete pikkelyekkel.Azt meg kell mondani igen szép példány volt.A fiú közelebb jött, míg a lány továbbra is ott állt, csupán megigazította a maszkját és a kapucniját aminek köszönhetően nem ismertük meg és lefoglalta a sárkányt.Néha-néha hátrapillantott ami kezdett gyanús lenni, ezért a többiekkel elkezdtük kémlelni a terepet, hátha egy rajtaütésről van szó, de nem volt semmi.Csupán egy süvítő hangot hallottunk a víznél, de amikor lenéztem, nem volt ott semmi.Talán csak egy dörgődob volt...
Shane és az alak eléggé sokat beszéltek, de látni lehetett a köztük lévő feszültséget.És most, hogy megnézem a fickót rá kell jönnöm, hogy nagyon is jól ismerem.Ez Shane bátyja, aki az egyik sárkány támadásnál a falu szeme láttára mentett meg egy sárkányt és repült el rajta.Azonnal ki lett tagadva a faluból és a családból...Most viszont így értelmet nyer, hogy miért pont sárkánylovasokkal találkozunk és most már azt is értem, hogy miért volt ismerős az a sárkány.A sziget szélén elkezdtem közelebb sétálni a lányhoz és a sárkányhoz, de ekkor valami megakadályozott.Még egy éjfúria.Még, hogy kihaló félben vannak!Hófehér volt, narancssárga szemekkel és ahogy elnézem az egyik legmérgesebb sárkány lehet a világon.Hangos morgásba kezdett és egyik szárnyát kitárta oldalra, hogy még véletlenül se tudjak a lány közelébe menni, majd lassú léptekkel közelített felém.Gin amint felfigyelt a dologra, már szaladt is felém és engem átugorva esett neki az éjfúriának.

A nagy civakodásra a testvérek is felfigyeltek, majd rohantak felénk, hogy hátha tudnak valamit tenni, de mindkettőjük arrébb lett rúgva amire természetesen a sárkányaik is felfigyeltek és ők is beszálltak a harcba, így már kettő a kettő ellen volt.Mivel a fehér éjfúria megkezdte a tüzelést, gyorsan el kellett hagynunk a szigetet így a többiek sárkányaira felszállva mentünk távolabb.Várnunk kellett egy kicsit, mire mindannyian kifogytak a lövésekből, de ezután felszálltak és a levegőben repkedtek tovább, néha egymásnak ütközve és marcangolva egymást.Miközben Evil üldözte a szürke sárkányt, az Tundráék felé repült és sikeresen lelökték a lányokat, viszont Tundra természetesen a gazdája után repült, így nekem kellett abba az irányba vinnem Beatrixot és Jerome-ot.Sikerült elkapnom a kezénél, amit látott a fehér sárkány is és a tekintetéből ítélve azt hittem, hogy meg fog támadni, amiért hozzá mertem nyúlni, de ehelyett csak szélsebesen felénk száguldott, majd az utolsó pillanatokban lefékezett és megvárta míg lovasa helyet foglal rajta.

-Huh...már azt hittem megtámad.-mondtam megkönnyebbülve, mire Beatrix csak mosolygott egyet és továbbra is a sárkányt néztük.

-Csak a lovasát védte.-közölte, mire kicsit értetlenül néztem rá, ő pedig a sárkányra mutatott.-Nézd!Teljesen szelíd.-a szemei most tényleg azt tükrözték, hogy szelíd, de ez még nem terelte el a figyelmemet arról, hogy a háttérben van Gin és igen dühösen közeledik feléjük.

-Vigyázz!-szóltam a lovasnak, de csak Gin felé fordult és kitartotta a kezét, mire sárkányom megállt és egy ideig nézte, majd óvatosan közelebb ment és megszaglászta, majd odanyomta a fejét.-Bezzeg nekem nem engedelmeskedik...

-Most, hogy ez a kettő lenyugodott, meg kéne tárgyalnunk a dolgokat.-jelentette ki Chris és vissza szálltunk a szigetre.Gin és a fehér sárkány elkezdtek megbékülni egymással és eléggé jót játszottak.-Azért figyelj Yukira, hogy ne okozzon több bajt!-szólt hátra a lánynak, aki csak bólintott egyet.

-Téged, hogy hívnak?-kérdeztem, de nem válaszolt, csupán továbbra is maga elé nézett, legalábbis gondolom, mert nem fordította felém a fejét.-Nem tudsz beszélni?

-Nem fog beszélni!Megtiltottam neki!-kiáltott hátra Chris.-Egyébként meg örülnék, ha nem környékeznéd meg a menyasszonyomat!-erre a mondatra már a lány is felfigyelt és a csizmájáról lecsatolta a kettő kiskést és mindkettőt Chris felé hajította, de a sárkánya megmentette azzal, hogy szétlőtte a tárgyakat.Kicsit furán néztem rá, majd közelebb mentem hozzájuk, hogy én is halhassam a beszélgetést közöttük, de ekkor valami az eszembe jutott.Ezek a mozdulatok...A csizmán lévő kések és a fehér sárkány...

-Megbocsájtana egy pillanatra?-tettem fel a kérdést, mire biccentett én pedig azonnal belesúgtam Shane fülébe az észrevételeimet.-Nem gondolod?

-Lehet...-gondolkozott el és elszántan nézett bátyjára.-Ki az a lány?

-Azt sajnos nem mondhatom meg.-kapta meg a választ, mire már biztosak voltunk a dologban és ő is ránk figyelt a háttérből, miközben felszállt a sárkányára.-Ha pedig a lebukás közelében lenne...El kell menekülnie!-mondta jó hangosan és már fel is szállt a sárkánnyal, Shane pedig rohanásba kezdett és közben felugrott a sárkányára, majd már el is ment.

-Őt rátok bízom!-kiáltott hátra, mi pedig üldözőbe vettük a testvérét, csupán egy dologgal nem számoltunk és még az életünkben sem gondoltunk volna ilyen dologra.Már a negyedik sziget mellett repülhettünk el, amikor is a vízből hirtelen egy hatalmas sárkány bukott fel és rengeteg halat köpött fel, mire oldalról több ezer sárkány indult meg és szinte mindannyian majdhogynem leestünk a nyeregből.Szerencsére Chris sem tudott hova menni így sikerült nyakon csípnem és a sárkányával együtt lenyomtam őket a szigetre.De a furcsa dolgoknak még ekkor sem lett vége.Egy férfi jelent meg kapucnival a fején és rácsos maszkban, fekete páncélos ruhában és sárkánybőr köpenyben.A sárkánya egy villásfarok volt, fekete és szinte már arany színben ami tiszteletet kívánt maga után.A férfi a kapucnija után nyúlt és szép lassan leemelte magáról, mire mindannyian meglepetten néztünk rá.

-James bácsi?!-tettük fel egyszerre a kérdést, mire a maszkot is levette és elmosolyodott.

-Sziasztok!-nézett végig rajtunk, majd a tekintete a sárkányainkra vándorolt.-Száműztetek titeket a szigetről?

-Nem..Igazság szerint nem is tudnak róla.-vakartam meg a tarkómat, majd újra a férfira néztem.-Uram!

-Mondjad Ken...-nézett rám egy pillanatra, majd az összes sárkányt megsimogatta.

-Annát...nemrégiben elrabolta a szigetről egy fehér éjfúria.Megtaláltuk őt, de meglépett előlünk és Shane utána eredt...

-Tudom, én küldtem érte a sárkányt.És...Miért is ment utána a törzsfő fia?-nézett rám kissé mérgesen.Azt hiszem megtaláltam az okot amiért Anna és Shane még nem jöttek össze.

-Izé...Shane...Szereti a maga lányát...

-És ti kettesben hagytátok őket?!-förmedt rám, de egyből el is fordult és lenyugtatta magát.-Huhhh...kövessetek.Őt pedig,-nézett Chris-re -kötözzétek meg és dobjátok a tengerbe.A sárkányát kössétek ki jó erősen.Nézzük meg mennyi mindenre hajlandó a szeretett gazdiért.

-Nem fogjuk megölni!-szólaltam fel egyből mire kicsit felröhögött.

-Miért is nem?

-Mert nem vagyunk gyilkosok...

-Mindenkiben ott bujkál egy gyilkos...Csak felszínre kell hozni.