/Anna/
Nem tudtam pontosan,
hogy melyik szigeten vagyok, mondhatni fogalmam sem volt róla, hiszen
sosem voltam az a viking aki a világot járta.Valamilyen oknál fogva
sosem érdekeltek az ilyen dolgok.Én megelégedtem a falum és a hozzá
tartozó erdő környezetével és nekem ennyi pont elég volt.Na nem mintha
sokat jártam volna abba az erdőbe...Nem tudom, hogy miért, de sosem
mertem bemenni nagyon, hiszen tudtam, hogy tele van sárkányokkal és
mindenféle vadállattal, na meg ki tudja, hogy milyen őrült viking bujkál
az sűrű erdőben.Egyszóval nem mertem bemenni.Kicsit gyerekes, de ez így
van.A felnőttek mindig azzal jönnek, hogy nem kell félnünk a
dolgoktól, de van amitől igen is jogosan tartunk és jelen pillanatban az
egyik ilyen dolog a hátam mögött sétálgat és közben nézelődik, mintha
még ő is most járna először ezen a szigeten.Bár remélem ez nem így van,
mert akkor ez azt jelenti, hogy totálisan eltévedtünk.És mintha tudta
volna, hogy rajta gondolkodtam, közelebb jött hozzám és fejét hirtelen
neki dörgölte a kezemnek, mire egy kisebb szívinfarktust kaptam és
gyorsan elrántottam onnan a karomat, hogy még csak a közelében se
legyen.Amin meglepődtem, hogy az én hirtelen mozdulatom miatt, ő is
megijedt és mint egy macska, úgy ugrott meg.Meglepetten néztem rá és az ő
szemei is el voltak kerekedve, úgy néztünk egymás szemébe, majd
hirtelen feltört belőlem a röhögés, amit különös módon, tudott utánozni a
maga módján.Óvatosan tettem egy lépést előre és ő is követni kezdett,
egészen addig amíg figyelmes nem lett egy zajra.Én is a hangforrás
irányába kaptam a fejemet és az erdőre néztem, ahol lehetett látni, hogy
két csapat vadász tart felénk, majd az egyik elkiáltja magát és
megindulnak felénk.
-Hát akkor örültem a
találkozásnak sárkány, de azt hiszem jöttek érted.-néztem rá, de ő mit
sem törődve a mondandómmal, leült velem szembe és árgus szemekkel
figyelt.
-Kapjátok el a
lovast!-hallatszódott a kiáltás és a szelíd sárkányszemek, hirtelen
mérhetetlen haragot tükröztek és a pupillái szinte már csak egy csíkban
látszódtak, majd védelmezően beállt elém és finoman távolabb terelt az
erdőtől.
A vadászok amint kiértek
a nyitott térre, ahol én és a fenevad álltam, gyorsan egy félkört
alakítottak és minden fegyverüket ránk szegezték.Döbbenten néztem végig
rajtuk, majd a sárkányra, akinek a tekintete egy pillanatra találkozott
az enyémmel és szép lassan a csizmámra erősített kis késekhez nyúltam,
majd letéptem őket.Szerencsére egyiknél se volt íj, így könnyen lehetett
velük harcolni.Síri csend volt, pusztán a lombok suhogását lehetett
hallani, és a nehéz lélegzetvételeket, ahogy mindenki megfeszülve
figyeli az eseményeket.Egy aprót füttyentettem, mire az előttem álló
fenevad gyorsan plazmabombákat lőtt az ellenség felé, ezzel nagy port
kavarva, míg én kihasználva az alkalmat, a vadászoknak estem és
megpróbáltam elkobozni tőlük a fegyvereket.Amíg én bal oldalon kezdtem
el lefegyverezni azt a három embert, addig "társam" az előtte lévőkre
támadt, míg szárnyával és farkával a jobb oldaliakat lökte vissza.Amint
megszereztem a fegyvert, ránéztem a sárkányra és láttam rajta, hogy nem
igazán áll szándékában megölni az embereket, csupán ő is a fegyvereket
szeretné elvenni tőlük.Gyorsan a jobb oldalhoz siettem és próbáltam
lefegyverezni egy fickót, de mivel sokkal erősebb volt, ezért nem igazán
ment és ennek köszönhetően inkább csak a fegyvert fogva vívtunk egy
erősségi csatát, aminek az volt a célja, hogy ki tudja visszalökni a
másikat.Bevallom vesztésre álltam, de ez nem is meglepő egy kigyúrt
fickóval szemben, de ezt is csak addig, amíg egy kék, lángoló mancs meg
nem ragadta az ellenfelemet és el nem hajította.Nem tudtam hova tenni a
dolgot, ezért csak néztem magam elé, majd a fejemet megráztam és
szaladtam is a sárkány felé immáron egy embert a földre terítve állt egy
helyben és hangos morgást hallatott.Míg én vele voltam elfoglalva,
addig hallottam, ahogy több sárkány is leszáll a hátam mögött, mire a
vér is megfagyott bennem.
-Jó nagy bajba
keveredtél, hogy ennyien vadásztak rátok.Egy bajkeverő sárkánylovas
vagy?-hallottam meg a hátam mögül egy fiú hangját, mire szép lassan
hátranéztem és egy kicsi fintorral az arcomon, a fehér sárkányra
mutattam.
-Ez nem a sárkányom.És
nem is vagyok sárkánylovas...-néztem végig rajtuk és a szelídített
sárkányaikon.Egy siklósárkány, kettő szörnyennagy rémség, és egy
szárnyváltó.Nem igazán akartam közel menni egyikhez se, de ugyan akkor
talán egy picit csodáltam őket, amiért képesek voltak a bizalmukba
fogadni ezeket a fenevadakat és ugyan ez fordítva is.Még sosem láttam,
hogy ember és sárkány együtt dolgozna, vagy hogy megtűrik
egymást.Leszámítva ezt a fehér éjfúriát aki idevonszolt a szigetemről,
de tőle most eltekinthetünk.
-Ha nem a te sárkányod,
akkor mit keresel itt vele és miért nem támadt meg eddig?-vonta fel a
szemöldökét, én pedig mélyen elgondolkodtam rajta, de semmi nem jutott
az eszembe.-Na látod.Lehet, hogy te nem tekinted a sárkányodnak, de ő a
lovasának fogadott.Amúgy Marco vagyok.A sikló sárkány hátán, a rózsaszín
hajú lány Charlotte, a szárnyváltó tulajdonosa Adam, és legutolsó
sorban Niki.
-Aha...-jött az értelmes reakcióm, míg a többiek lelkesen integettek, kivéve Adam -Én Anna vagyok.
-Örvendek!-mosolygott, majd a sárkányra nézett- Na és?Neki mi a neve?
-Már miért kéne neki
nevet adnom?Ez csak egy éjfúria aki idáig elhurcolt.-sétáltam tovább, de
a sárkány követni kezdett, pont úgy ahogy a lovasok is.-Most meg mit
akartok?
-Talán elnevezhetnéd valami olyanról, ami rá illik.-emelte a kezét az állához és gondolkodni kezdett.
-Akkor Yuki lesz.-mondtam, de egy pillanatra se néztem rájuk.
-Yuki?-lepődött meg és maga mellé utasította a kék rémséget.-Ez mit jelent?
-Havat.Hófehér szóval illik hozzá.
Ahogy sétáltunk szép
lassan, ők elkezdtek beszélgetni és röhögni a hátam mögött, mígnem
Charlotte mellém sétált és csendesen jött mellettem.Nem tudtam, hogy mit
akar, de nem sok kedvem volt a vele való társalgáshoz.Nem is tudom, nem
vagyok valami előítéletes, de nekem nagyon nem szimpatikus a csaj.Úgy
érzem, mintha a puszta jelenlétével akarna felnyársalni.Szóval én nem
szóltam hozzá, hanem újra elmerültem a gondolataimban és elképzeltem,
ahogy újra találkozok a barátaimmal és ha úgy adódik, akkor Shane a
karjai közé zár és szorosan magához ölel.Milyen jó is lenne...Csak az a
baj, hogy a megtörténési esélye egyenlő a nullával.
-Szóval miért jöttél?Az
apád férjválasztásra utasított?Nehéz is a törzsfő gyermekének
lenni...-törte meg a köztünk lévő csendet, de én csak értetlenül néztem
rá, majd védekezően feltartottam a kezemet és hátul is elhallgattak a
többiek.
-Nem, dehogy is!Nem
vagyok a törzsfő gyermeke és még csak nincs is közöm a
családhoz.Férjválasztásra meg még csak nem is gondolnak a szüleim.Vagy
is csak anyám...Azért vagyok itt, mert az a sárkány elrabolt és
idevonszolt.-mutattam a nagy hüllőre, mire a többiek megálltak és
meglepetten néztek rám.
-Ő hozott ide?-kérdezték
egyszerre és követték az én példámat, miszerint rá mutattak.Yuki szemei
meg még kerekebbek lettek és gyorsan váltogatta közöttünk a tekintetét.
-Igen, mert mi van ezzel?
-Ezt előbb is mondhattad
volna!-csattant fel egy kicsit Marco én meg szemet forgattam és
várakozóan néztem rá-Ez azt jelenti, hogy kiválasztotta lovasának!Értem
már, tehát ezért ment el!
-Kicsoda?
-A vezetőnk, Gréta.Eddig
nem értettem, hogy kiket és miért akar feltartani, de most már
világos!Azt akarja, hogy lovas legyél!És hidd el addig nem fogod látni a
barátaidat, amíg nem leszel az.-magyarázta én pedig komolyan
elgondolkodtam a szavai hallatán.Nem nagyon értem, hogy miért akarja,
hogy egyáltalán sárkányra üljek, de ha ezt szeretné és ha addig nem
találkozhatok a barátaimmal, akkor jobb lenne minél hamarabb nekilátni.
-Akkor igyekezzünk.Már várnak a többiek.
/Shane/
Reggel amikor felkeltem,
csak Sigrti, Beatrix, Kira és a lovas volt ott.Ken sehol.Ezek szerint
hazament a szigetre és ezek után megpróbál elbújni előlem.Mondhatom
érett férfi megoldás.Na nem mintha nagy gond lenne, bár nem tudom, hogy a
többiek mit fognak hozzá szólni.Már csak egy dolgot kéne
megtudnom...Hova lettek a sárkányaink?
-Na végre, hogy valaki
felébredt!-hallottam meg Ken hangját lentről és egyből felé kaptam a
fejemet.A sárkányokat vezette vissza, de valamit igen erősen
szorongatott a kezében.-Bocs, a sárkányok miatt, de megetettem őket,
hogy minél hamarabb indulhassunk.
-Szóval hajlandó vagy segíteni?
-Nem akarom egyik
barátomat se elveszíteni.Tudod aki megszegi a szabályokat azt szemétnek
tartják, de aki cserben hagyja a társát, az annál is rosszabb.És én nem
tartozok közéjük.-mondta határozottan, miközben leballagtam hozzá.
-Örülök, hogy segítesz.Rendes barát vagy.-veregettem vállba, mire megeresztett egy mosolyt.-És mi van a kezedben?
-A lovas sárkányán volt
egy táska és abban találtam.De ami a legérdekesebb, hogy öt falu
pecsétje is szerepel rajta.Azt nem írják, hogy mire, de egy hónapot
írtak meg határidőnek és ha jól értelmeztem, akkor nekünk most az
úgymond terelővel van dolgunk.-magyarázta, míg kitekerte a papírt, amit
utána egyből a kezembe vettem és gyorsan átfutottam.Minden egyes szót
jól mondott, ez nem kétség, de már csak egy dolgot szeretnék
megtudni.Miért?
Amilyen halkan csak
tudtam, felkeltettem a lányokat és kitűztem a levelet a fára, hogy
amikor a lovas barátunk felkel, akkor az legyen az első dolog amit
meglát, majd sárkányra szálltunk és már el is hagytuk a helyet.Északnak
indultunk meg és a következő szigeten megkértünk pár embert, hogy
mutassanak meg egy térképet, amiken jól látszódnak a szigetek és hogy
tudjuk merre kell menni.Mert azért mégse csak a fejünk után
menjünk.Igyekeznünk kellett, hiszen az a lovas is egy éjfúriát birtokol
és ki tudja, hogy milyen kapcsolatai vannak, amivel megállíthat
minket.Én hülye meg hittem neki és hagytam, hogy vezessen minket.És ez
mind csak egy színjáték volt, hogy távol tartson minket Annától.Többé
nem hagyhatom, hogy becsapjanak, ha nem hozom vissza minél hamarabb,
akkor ki tudja, hogy milyen szörnyűségek történnek vele.
-Héj, nem lesz semmi
baja.Erős lány, meg tudja védeni magát.-repült hozzám közelebb Sigrit és
folyamatosan az arcomat fürkészte.-Egyébként is viking vér van benne,
ha úgy adódik simán megöl egy sárkányt.Tudod, hogy első helyen volt az
aréna kiképzésben.
-Tudom, de ez még is
csak egy éjfúria.A villám és a halál istentelen ivadéka.Soha ne ütközz
meg vele...Minden könyvben ott van ez a mondat.Nem akarom, hogy baja
essen.-meredtem magam elé, majd egy pillantást vetettem a térképre.
-Wáó, azt tudtam, hogy
ragaszkodsz hozzá, de mióta vagy ennyire szerelmes belé?-jött oda Kira
is, mire kicsit kínosan éreztem magam, hogy valószínűleg most erről
fognak faggatni.Vettem egy mély levegőt és igyekeztem nem tudomást venni
a kérdéséről.-Na, bátyus!
-Az a válasz megfelel,
hogy amióta ismerem?-csuktam össze a térképet és utasítottam a
többieket, hogy merre kell mennünk.Nem telt bele sok időbe, a sziget
körvonala azonnal látszódott és megláthattuk a teljes romokban álló
falvat, amit még most is lángok borítanak.Nem is kell mondanom, hogy az
ottaniak sárkány ellenesek voltak, ezért nem is láttak minket szívesen,
de nem adhattuk fel.A törzsfő nem tudott semmit a levélről, de annyit
elárult, hogy a fia állhat a dolgok mögött, aki úgy egy éve elhagyhatta a
szigetet.De ami érdekes volt még számunkra, hogy Viktor neve is
elhangzott az információ szerzési lehetőségeknél és ezt nem hagyhattuk
figyelmen kívül, hiszen alig ismertük a fickót és lehet igazuk van.Ha ez
a fickó tényleg tud valamit, akkor ideje lesz elmondania, különben
fájdalmasabb vallatásban lesz része.A kis segítségért cserébe a
sárkányainkkal elkergettük a vad siklókat és rémségeket, majd intettünk
és tovább haladtunk.Viktor lesz az utolsó akihez elmegyünk.Ha a többi
nem mondja a nevét, akkor még lehet, hogy ki is hagyjuk, de amint még
egy megemlíti, felrakom a listára és felkeresem.A látogatási célnak, meg
beadom Beatrixot, ami nem fog neki tetszeni, de tudom, hogy szívesen
segítene megkeresni Annát, így belemenne a dologba.Na meg az a pasas
neki soha nem mondana nemet.
A következő megállásunk
egy nyugati szigeten volt, ahol az emberek már kedvesebben fogadtak
minket, bár az már furább volt, amikor az éjfúriák láttán meghajoltak
előttünk és így kellett végig mennünk egészen a törzsfőig.Erre az
érdekes dologra pedig csak annyi magyarázata volt, hogy régebben egy
éjfúria megmentette a lányát és azóta szent sárkányként tisztelik, habár
azóta a lány lovasnak ment és elköltözött a szigetről.Nem mondta a
nevét, de azt igen is elárulta, hogy fehér volt az állat és fülén,
valamint hátán volt egy zsömleszínű folt és barna szemei voltak.Ez pedig
tökéletesen megegyezett a mi kis rejtélyes lovasunkkal, akit
otthagytunk azon a szigeten.A törzsfő itt se tudott mit mondani a
levélre, mert még sosem hallott róla, de ő is felhozta azt a
Viktort.Tehát ő is állhat a dolgok mögött és bizonyára valami fontos
dolgot tudhat.Csak tudnám, hogy miért nem osztotta meg velünk, amikor
pontosan tudja, hogy egy barátunkat akarjuk megmenteni.Vagy is nekem
több mint barát, de most nem ezen van a hangsúly.És mi volt a
legérdekesebb?Hogy miután bejártuk az összes szigetet, mindegyik törzsfő
szájából elhangzott Viktor neve.Egyre biztosabb voltam abban, hogy
egyből az erőszakosabb faggatással fogom kezdeni a dolgot.
-Ne aggódj,
megtaláljuk.-ült le mellém a tábortűznél Ken és óvatosan megigazította a
fákat a tűznél.-De most komolyan azóta szerelmes vagy belé, amióta
megismerted?
-Hajrá, gúnyolódj
csak!-mondtam unott hangon, és a tekintete kissé komolyabbra váltott.Nem
tudom miért, de annak ellenére, hogy sok mindenben máshogy látjuk a
dolgokat, még is ő a legjobb barátom.
-Nem azért mondtam.De ha így van, akkor miért nem mondtad már el neki?-kérdezte és folyamatosan a tüzet bámulta.
-Nem tudom.Talán félek,
hogy nem viszonozza...-És mi van ha tényleg így van?Nem akarom, hogy
ilyen dolog miatt tönkremenjen a barátságunk.Ami meg még rosszabb, hogy
apám egyre inkább erőlteti ezt a nősülős dolgot és ha nem találok
valakit, akkor ő fog nekem választani, de nekem csak egy ember
kell.Anna.Nem vagyok hajlandó senki mást elvenni.-Egyébként, meg pont te
beszélsz!Azt hiszed nem tűnt fel, hogy egyre többet vagy Beatrixszel?
-Mi?-lepődött meg és
kicsit felnevetett, mire kapott egy táskát az arcába, hogy maradjon
csendben.-Nem, ezt kicsit félreérted.Ez inkább szülői ágon
erőltetett.Tudod a klánunk, mindig is az ő klánjával volt házassági
kapcsolatban.De igazából egyikünk se akarja a dolgot, csak játszani
kell, hogy elfogadjuk, aztán meg egy nap lelépni a csapattal, mielőtt
még túl késő lenne.
-A csapattal?-néztem rá
értetlenül és bólintott egyet.-Nem hagyhatom el a szigetet.A törzsfő fia
vagyok és át kell vennem apám helyét...
-És mi lesz Evillel?Apád
utálja a sárkányokat és ott helyben megölné.Akkor mit fogsz
csinálni?Lásd be annak az esélye, hogy a szigeten fogunk élni továbbra
is, egyenlő a nullával.Ha sikerül Annát megmenti, akkor már nem mehetünk
vissza.Új otthont kell találnunk és egyedül kell boldogulnunk, mint egy
nagy családnak.A mi jövőnknek ott vége...
-Apám nem maradhat
mindig ilyen.Addig nem jelenthetjük ki, hogy vége, amíg meg nem
próbáljuk megváltoztatni a dolgokat.Ha kell szembeszegülök az apámmal,
hogy bebizonyítsam a sárkányok igazi természetét.-fordultam felé, de
ekkor már rég a földön feküdve aludt.-Szóval eddig magamnak
beszéltem...Csodálatos.
/Ken/
Egy hete már, hogy
egyedül hagytuk a szigeten azt a lovast, de még mindig semmi nyomra nem
bukkantunk.Titokban visszamentünk a kiinduló szigetre, de kiderült, hogy
Viktor már rég elhagyta a helyet, de senki se tudja, hogy merre
mehetett.Az egész dolog kezdett furcsa lenni.Egyáltalán ki ez a fickó és
miért tud ennyi mindent?Ha nem találjuk meg, akkor minden információ
forrásunk odavész.Ami pedig még fontosabb, hogy Anna meglegyen, mert
őszintén be kell vallanom, hogy Shane nemsokára meg fog őrülni és azt
senki sem akarja.Napi legalább háromszor ideg összeroppanást kap, amiért
még mindig nem találtuk meg a kis szerelmét.És mi ilyenkor mit
csinálunk?Nos leülünk a földre és várjuk, hogy végezzen.A tervünk
egyenlőre kifulladt annyiban, hogy továbbra is látogatjuk a közelben
lévő szigeteket, hátha találunk valakit, de eddig semmi.Se a sárkány, se
a lovas, se Viktor és semmilyen nyom.Fogalmam sincs, hogy mire
vállalkoztam, de most már végig kell csinálnom és a fenébe is az egyik
barátomról van szó!Biztos vagyok benne, hogy ő is megtenné értem.Mindig
is rendes lány volt annak ellenére, hogy mennyi mindent hozzávágtak a
szülei válás után.Szegénynek biztos nehéz napjai lehettek, mi pedig
egyedül hagytuk őt, mert a sárkányokkal voltunk elfoglalva.Nagy hiba és
erre csak akkor jöttünk rá, amikor egy elvitte tőlünk.Talán valami fura
lecke lenne az élettől?Hogy jobban figyeljünk oda a szeretteinkre és
szakítsunk rájuk időt?Hisz amióta elindultunk erre az őrült útra, a
csapat egyre összetartóbb.Tökéletesen összedolgozunk és napról napra
egyre többet tudunk meg egymásról és ez az egész annyira csodálatos
dolog.Tudni, hogy itt vannak neked és egy családot nyújtanak
neked.Mindennél jobban meg kell őket becsülni.
-Héj férj jelölt!-repült
mellém Beatrix, mire feltápászkodtam a fekvésből és megkapaszkodtam a
nyeregben, hogy ne essek le, majd szép lassan ránéztem.
-Mondjad asszony!-vigyorogtam rá, mire felhúzta egyik szemöldökét és ő is elnevette magát.-Így jobb a hajad.
-Ohh..hát köszi.Igazából
csak zavart, hogy már nagyon hosszú, ezért gondoltam
felkontyozom.-fordította el a tekintetét, amit csak megmosolyogtam, majd
a többiekre néztem, akik sokatmondóan ránk mosolyogtak.
-Most mi van?Csak
megdicsértem a haját, ez olyan nagy baj?-tártam szét a karomat, amit Gin
is meglátott és elkezdett ide oda ficánkolni alattam, ami miatt kis
híján leestem róla, de még időben megkapaszkodtam.-Ha...ha...ha...Nagyon
vicces vagy Gin.-küldtem felé a szúrós pillantásaimat, mire csak
elmosolyodott és lesütött szemekkel elkezdett bólogatni.
-Tudod mindig is
csodáltam a kapcsolatodat Ginnel...-szólalt fel Kira és mellénk
repült-Mindig csak cseszegetni tudjátok egymást, de ha arról van szó,
akkor tökéletes páros vagytok.
-Én azon csodálkozom,
hogy ennek ellenére a legjobb barátok.Vagy, hogy egyáltalán fel tudsz rá
ülni.-csatlakozott Sigrit is.-De most komolyan...Volt már olyan, hogy
meg akart támadni?
-Nem, valószínűleg a
múltkor viccből volt egy éjfúria harapás a kezemen.-válaszoltam neki
flegmán, de csak felnevetett, majd tovább is repült, de ekkor egy háló
elkapta őket.Mindenki rá kapta a tekintetét és mindannyian megindultunk
érte, de a lövések nem múltak el és folyamatosan kerülgetnünk kellett az
akadályozó tárgyakat.Sikeresen lejjebb jutottunk és a szemünk elé egy
vadász hajó tárult, rajta a lezuhant Sigrittel és Tundrával.Sárkányostul
behuppantunk a hajóra és hátrébb taszítottuk a vadászokat, míg Kira
elvágta a köteleket.Nem, ezek után sem hagytuk ott a hajót, vikingek
vagyunk szóval a szívós fajtánk meg van és nem szándékozunk szó nélkül
lelépni.Egy testesebb férfi, kimért léptekkel közeledett felénk és
kezében csak egy kisebb kard volt látható.Állán valami furcsa
szürkés-kék jel díszelgett, amit nem tudtam beazonosítani.Végig nézett a
kis csapatunkon és tátva maradt a szája.Nem csodálom, hiszen nem minden
nap lehet ennyi éjfúriát egy helyen látni.Eldobta a fegyverét és
megálljt parancsolt minden társának, míg kezét szép lassan Gin felé
nyújtotta.
-A helyedben nem
tenném...-szóltam rá és a lehető legdühösebb pillantásaimat küldtem
neki.Elmosolyodott és a derekára kötött kis tasakból sárkányfüvet vett
elő, majd azzal próbált meg közelebb férkőzni sárkányomhoz, de Gin csak
felmordult és készítette a lövedéket.Mindegyik vadász hátrébb lépett én
pedig próbáltam leállítani, de nem hallgatott rám, mígnem Evilnek
kellett leállítania egy hangos üvöltéssel.Persze, ha nincs a többi
sárkány aki visszafogja, akkor még neki is ellent mondott volna, de
szerencsére most nem így alakultak a dolgok.Duzzogott egy sort, majd
inkább hátra ment és hátat fordítva nekünk, leült a hajó szélére.-Mit
akartok tőlünk?
-Tőletek semmit.Az
éjfúria meg eléggé szokatlan és csak a hangját hallottuk.Bocsánat,
amiért levadásztunk kis hölgy!-hajolt meg és kezet csókolt neki, mire
fintorba futott az arcom.-Tudjátok a törzsfőnk igen elszántan keresi az
éjfúriákat, ő maga is tart egyet, de fél, hogy övé az utolsó.
-Gyökér...-fűztem hozzá csendesen, de még is mindenki meghallotta.-Folytasd kérlek...
-Az a sárkány sebesült,
szóval egyedül nem tud repülni, de így is nagy dolgokra képes.Egy igazi
alfa sárkány.Fogadni mernék, hogy nagyon örülne, a vezérünk, ha
láthatná, hogy nem az ő sárkánya az utolsó.
-Ez mind szép és jó, de
más dolgunk van.Viszont ha segítesz, akkor egy nap szívesen ellátogatok a
törzsfődhöz.-lépett elő Shane és ekkor már tudtam, hogy hosszadalmas és
unalmas útnak nézek elébe.Remélem nem akar a hajón üldögélve utazni,
mert akkor én inkább egyedül megyek tovább.-Egy barátomat keresem,
nemrégiben elrabolta őt egy fehér éjfúria és nem találjuk sehol.Viszont
van itt egy név amit mindegyik szigeten megemlítettek. Vérontó
Viktor.Ismerős?
-Igen, igen.Az a fickó
minden mocsokban benne van.Nem ajánlatos megbízni benne.-egy picit
gondolkozott, majd elkezdett fel s alá járkálni a hajón.-Ha jól
emlékszem, akkor azt mondta, hogy egy kis elintézni valója van
Szigetvégen, de nem vagyok benne biztos.Amit elárulhatok, hogy ha
tényleg odament, akkor valamire készül.-ekkor kicsit átnézett Shane
válla fölött és Beatrixra nézett.-Esetleg megtudhatnám annak a csinos
hölgynek a nevét?
-Beatrix...-nézett hátra
a vezető uraság, hogy megnézze kiről beszél.A fickó kikerülte Shanet és
egyenesen Beatrix felé igyekezett, de én is ugyan így tettem, majd még
mielőtt hozzá szólhatott volna, gyorsan átkaroltam társamat és megvetően
néztem rá.
-Gondoltam én is idejövök, nehogy történjen valami, aminek következménye lenne.
-Ugyan, csak meg akarom ismerni.-tárta szét a karjait.
-Először én is ezt
mondtam apádnak, amikor megközelítettem anyádat.-válaszoltam, mire
összeráncolta a szemöldökét és dühösen nézett rám, de nem foglalkoztam
vele és eltereltem onnan az asszonyt.Beatrix amint elfordult tőle,
röhögni kezdett és pacsizott, majd mindketten mentünk a magunk útjára.
-És csak, hogy legyen is
valami hasznod, tudsz segíteni?-lépett felé tiszteletet kihívóan Kira,
mire mosoly terült el az arcán és bólintott, majd egy térképet nyújtott
neki.-Jó fiú.
/Sigrit/
Nem volt kedvem
beszállni a kis alkudozásba, így is keveset aludtam az éjjel, mert az
egyik sárkány olyan hangosan morgott álmában, hogy egyszerűen
képtelenség volt kizárni a fejemből.Szóval a mai nap kész hulla vagyok,
ráadásul még le is lőttek egy hálóval és persze, hogy a hajóra estünk,
ami nagyon kemény volt.És ki gondolta volna, hogy a fickó még el is
kezdi a flörtölést és Ken szokásához hívően megint bevédi Beatrixet.Én
mondom nektek, hogy köztük még lesz valami.Legalábbis szerintem így van
és aranyos párt alkotnának.Na de vissza az eredeti feladatra.Mivel
többen vagyunk a csapatban, mindenkinek külön dolga van és én voltam az a
szerencsés, aki a stratégiai részét intézte.Ken volt az aki mindig a
helyes feltételezéseket hozta, eskü még egyszer sem vétett mellé, így
mindig könnyű dolgom volt, Kira volt a felderítőnk, míg Beatrix a kémünk
és Shane az erő.Jól el vagyunk osztva és ez a legjobb felállás annak
érdekében, hogy előkerítsük Annát.Bevallom már nekem is hiányzik, a sok
hülyesége amit össze tudott hordani, meg a folyamatos viccelődése és
segítőkészsége.Atyám és én elhanyagoltam a legjobb barátomat, pedig
kicsi korunk óta ismerjük egymást és már akkor is jóban voltunk.Hogy
fajult ez idáig?Persze tudom, hogy itt vannak a sárkányok, de lehet,
hogy be kellett volna avatnunk őt is a dologba.
-Egek, egek, Tundra...Az
élet sosem egyszerű.-ültem le hozzá és a hátamat nekidöntöttem a
hasának, majd úgy kezdtem el kidolgozni egy lehetséges stratégiát, ha az
a sárkány vad lenne.Vagy ha harcolnunk kéne ellene, mert nem akarja
elengedni a barátunkat.Aztán, hogy biztosan jó legyen a tervem, egy
kicsit kézbe kellett vennem azt a térképet és történetesen észrevettem
rajta valamit.Kiraktam az összes eddig megkapott térképet és valahogy
nem akart összeállni a kép.Összesen öt térképet kaptunk, de valahogy
egyik sem egyezik meg a nagy térképen lévőkkel.És ez a tudat, hogy nem
tudok rájönni, hogy mi lehet az oka, mindennél jobban felidegesít és
dühömben szinte az egészet majdnem összegyűrtem, de megakadt a szemem
valamin.Kettő papírt egymásra löktem és hihetetlen módon passzoltak
egymáshoz.Megfogtam gyorsan a maradék hármat és próbáltam
összeilleszteni őket, mire megkaptam a megfelelő képet.Gyorsan
kikerestem a nagyobbik térképen, de amint megláttam a távolságot, rögtön
el is szállt a kedvem.-Most komolyan...hat szigetnyire?
-Mi van hat szigetnyire?-ült le Kira és Beatrix velem szembe és kíváncsian fürkészték a lapokat.
-A térképek amiket
kaptunk, kiegészítik egymást és így vezetnek el minket a megfelelő
helyre.Ha a megérzésem nem csal, akkor ott fogjuk megtalálni Annát is és
végre hazamehetünk vele együtt.-kezdtem el mosolyogni, de ők csak
egymásra néztek és tekintetüket lassan a földre szegezték.-Mi...mi az?
-Nem...Nem tervezünk
visszamenni.-mondta ki Kira, mire szemeim elkerekedtek.-Ha megtudják,
hogy sárkányokkal szövetkeztünk, akkor minket bebörtönöznek és a
sárkányainkat megölik.Nem mehetünk vissza, túl veszélyes.Az apám, ezer
százalék, hogy nem fogja eltűrni őket.Most már egymásnak vagyunk a
családja és az az otthonunk ahol együtt vagyunk.Jóban, rosszban.
-Mi?Nem!Ez nem így
megy!Apádnak csak meg kell mutatni, hogy milyen becses lények!Csak
bizonyítanunk kell az embereknek, hogy nem mindegyik sárkány rossz!
-Sigrit, nem tudunk mit
tenni.A törzsfő makacs és tudod jól, hogy mindennél jobban utálja a
sárkányokat.Ő nem fog engedni, mi pedig kevesek vagyunk egy egész falu
ellen.-érvelt Kira mellet Beatrix.
-Nem a faluval kell
szembenéznünk, hanem a törzsfővel.Ő csak egy ember!Nem magasabb és nem
több mint bárki más!Azért van, hogy valaki kézbe vegye a falu ügyeit és
megfelelően kezelje őket, de azt nem mondhatja meg, hogy kinek milyen
életet kell élnie és, hogy miket szerethet, vagy kihez kötődik!De ha
ennyire akarod, akkor még megpróbálhatod Shannel, mert ő se akar engedni
a dologból.-álltak föl és még vetettek rám egy utolsó
pillantást.-Remélem sikerrel jártok.
Elhagyni a falut?A
helyet ahol minden elkezdődött?Nekem az a hely túl fontos ahhoz, hogy
elhagyjam, egyszerűen nem tehetem meg.Ott nőttem fel, ott harcoltam, ott
szereztem barátokat, oda fűznek az emlékeim, a családom.Nem hagyhatok
mindent hátra csak, mert a törzsfő nem tűri meg a sárkányokat!Tudja,
hogy nem szoktuk megölni őket, amikor a falura támadnak, hiszen még a
kiképzésen se vettünk részt, akkor honnan tudnánk, hogy mit hogy
kell?Legalábbis addig így gondoltuk, amíg nem találkoztunk a
társainkkal.Elképesztő, hogy egyetlen sárkány mennyi mindent meg tud
tanítani egy ember, akár egy délután alatt.Mert igen, Tundra nagyon
sokat tanított nekem a sárkányok szokásairól és mindig ott volt, amikor
szükségem volt rá.Azon a szigeten találkoztam vele is.Nem!Harcolni fogok
az otthonomért és hogy a vikingek másként tekintsenek a sárkányokra!
/Beatrix/
Másnap kora reggel
megetettem Jeromot és már indultam is vele egy kis repülésre.Imádok vele
lenni és egyszerűen elvarázsol, ahogy akadály mentesen siklik a
levegőben.Ez valami olyan érzés amit nem lehet megmagyarázni.Már sokszor
éreztem ilyet, de valamiért mindig megpróbáltam szavakba
önteni.Fogalmam sincs, hogy miként lehetne ezt megmagyarázni, de a
szavakba öntése annyi sikerrel járt, mint amikor Kennel megpróbáltunk
tényleg valami szerelmi kapcsolatot létrehozni kettőnk között.Amiből
annyi lett, hogy kerültük egymást két hónapon keresztül, mígnem már
magunkon is röhögtünk, hogy ez aztán egy béna próba volt.Mert ha az
emberek nem éreznek egymás iránt semmit, akkor abból bizony nem is lesz
semmi.Mi pont ilyenek vagyunk.Barátok, akik viccelődnek és cukkolják a
másikat és ez pont így van rendjén.Mi inkább azok vagyunk, akik a
háttérből célozgatnak két barátjuknak, hogy milyen aranyos párt
alkotnának együtt.Igen, gondolok itt a vezérre és a kis szerelmére.Félre
értés ne essék, semmi bajom nincs velük, kivéve ha egymást
felidegesítik és akkor úgy érzed magad mint egy csatamezőn.Levegőt
veszel és mindkettő felrobban a dühtől.Nem mintha nekem nem lennének
ilyen napjaim, de akkor is.Ez nagyon kiakasztó tud lenni.
-Ugye,
Jerome?-simogattam meg a fejét, mire kellemesen felmorgott egy kicsit és
megrázta az egész testét.Annyira gyönyörű ez a sárkány, hogy az már
hihetetlen.Egyszerűen imádom!Nem is tudom, hogy mi lenne velem, ha nem
találtam volna rá az erdő mélyén, miközben egy mókus ugrándozását
figyelte.Na jó, valószínűleg ott poshadnék valahol az egyik termő földön
és kapálnék, de hát ahhoz meg kinek van kedve?Nekem ugyan nem.Nem lenne
nekem való munka.-Mit mondasz pajti, elkapsz?-kérdeztem mire egy
bátorító pillantást küldött felém én pedig levetettem magam oldalra és
már zuhantam is lefelé.Imádom ezt a kis játékunkat és ilyenkor tényleg
érezhetem, hogy megbízhatok benne, nem úgy mint Ken és Gin.Szerintem
azért az a sárkány hagyná, hogy beleessen a vízbe.Ami három okból nem
kellemes.Nagyot csíp, van benne sárkány, valamint ki tudja milyen mélyre
süllyed és lehet, hogy a hínár hozzátapad, fúj...Belegondolni is rossz.
-Jó érzés, mi?-szólalt meg egy hang, mire szemeim azonnal kipattantak és szembe találtam magamat...
-Viktor?!-amint
kimondtam a nevét, valami fura kendőt rakott az orrom elé, amitől
teljesen legyengültem, majd sárkányával fordítottak az irányon és
gyorsan eliszkoltak, de nagy szerencsémre Jerome mindig itt van nekem.Ha
most visszamegy, akkor a többiek tudni fogják, hogy bajban vagyok, de
ha most utánam jön és meg is szerez, nem tudnék megülni rajta.Minden
egyre homályosabb és alig tudok már mozdulni, mígnem szemeim teljesen
lecsukódtak és onnantól kezdve nem emlékszem semmire.
Hali!
Tudom, tudom,
akasztófát nekem.Sajnálom, hogy csak ilyen későn lett új rész és még
ezzel sem végeztem, de most muszáj tartanom egy kis kávé és ebéd
szünetet, ugyan is tegnap óta egy percet sem aludtam, szóval kicsit
beütnek így a dolgok.Szerzek egy kis inspirációt a folytatáshoz és utána
írom is tovább, ami azt jelenti, hogy ma két részt is megírok.Valamint
még annyit szeretnék hozzátenni, hogy ezután a két rész után, a
történeteket mindig csak egy szereplő szemszögéből fogom írni és úgy
viszem tovább a cselekményt.Így gyorsabban tudom majd hozni a részeket
és ezzel tényleg nagyon megkönnyebbíteném a dolgomat.Remélem ez senkit
sem fog zavarni.
Puszilok mindenkit és akkor hamarosan jövök!