1.rész

/Anna/

Nem tudtam,hogy hol járhatunk és hogy mennyi ideje repülünk, de egy dolog az biztos volt.Zsibbad a karom.Alapvetően se szeretem a sárkányokat, nem még, hogy órákon át cipeljenek  valahova, úgy hogy a karomnál megragad és az egész testem lóg a semmibe.Esküszöm, hogy mindjárt összeszakad a tüdőm...Fájdalmasan felpillantottam arra a fenevadra, aki jelen pillanatban olyan bájos módon cipel, majd amint a felismerés átfutott rajtam, szinte pánikba estem.Én is ügyes  vagyok, ha pont az egyik legveszélyesebb sárkányfajt tudtam kifogni.Alaposan végig néztem rajta, mancsai görcsösen ragadták a karomat és hófehér pikkelyei néhol sérültek voltak, de ennek ellenére is tiszták.Az alkata szinte hibátlan volt, erős mellkasával és hatalmas szárnyaival, valamint a faroklapátja is sértetlen állapotban volt.Nyaka rövid volt, de ez éppen hozzá illett, ahogy a fejét néztem megbizonyosodtam arról is, hogy rendkívül jó a hallása.Egyszer sem nézett rám, így nem tudtam, hogy mire kell számítanom a továbbiakban, de minden esetre a legrosszabb dolgokra próbáltam felkészíteni magamat, hogyha esetleg ma még lerakna valahova.A sok gondolatomból végül a nap első sugarai zökkentettek ki, ahogy a tenger vizében megtörni látszottak és ahogy az előttünk lévő szárazföldre, mintha épp felkúszni készülne, úgy lepte el azt az aprócska kis szigetet.Egy mély sóhaj szakadt fel belőlem, s egy kisebb morgást hallottam, de nem azt a mérgeset, hanem egy inkább barátságosnak tűnőt, mire arcomon egy fintor futott végig, majd rángatni kezdtem a karomat, hátha inkább ledob a vízbe, de ehelyett hátsó lábaival kicsit meglökött és nyugodtan repült tovább, egyenesen a kis szigethez.Mikor közel kerültünk hozzá, alacsonyabbra szállt és mellső lábait meglengetve lehajított a földre és ő maga is leszállt, majd hátat fordított és a felkelő nap irányába fordulva, leült a sziget szélére.Amint felálltam, előrántottam a kis késeket, amiket titokban mindig magamnál hordtam és szép lassan a sárkány mögé sétáltam.A kezemet épphogy meglendítettem, a farok lapátja arcon csapott és kiröhögött.Egy sárkány...kiröhögött.Remek.Nem tudom, hogy mire vártam abban a pillanatban, de csak bámultam a sárkányt és a fegyvereket leejtettem a földre.Valami nem hagyott nyugodni abban a pillanatban és éreztem, ahogy valami igencsak gyökeres fordulatot vesz, de nem tudtam megmagyarázni, hogy hova is tartozhat ez a rész.Lassan megindultam, mire ő hátrakapta a fejét és ahogy a szemeibe néztem, szinte megszűnt körülöttem az egész világ.A narancssárga szemei mintha a lelkemet tükrözték volna, szinte teljesen elvesztem bennük, ahogy a felkelő nap színével próbálnak megegyezni.Boldogságot, melegséget, határozottságot és kitartás láttam a gyönyörű íriszeiben  és belülről mardosott annak a vágya, hogy közelebbről is megnézhessem, de valami még is vissza tartott tőle.Pontosan tudtam, hogy mivel állok szemben és bár szelídnek látszott, az én ereimben ott csordogált a sárkányölők vére és ez ellen nem tudtam mit tenni, hiszen mindig is arra tanítottak, hogyha egy sárkányt látok akkor annak el kell vennem az életét és a legtöbb esetben pontosan ezt tettem, mivel nem hagyhattam, hogy kedvükre rombolják le a falumat amiben az egész életemet töltöm.Lehetetlen volt számomra életben hagyni és el is engedni a sárkányt, mert abban a pillanatban egy kicsit úgy éreztem, mintha szükségem lenne rá.Tettem felé pár lépést, majd arra eszméltem fel, hogy közvetlen mellette állok és vissza térve a normális gondolkodásomhoz egy fintor futott végig az arcomon, ahogy megéreztem az égető tekintetét magamon, majd hátat fordítottam neki és valami menekülési útvonal után nézelődtem, míg a tisztes távolságból követni kezdett.Párszor hátra néztem, de akkor is csak ugrált a nagy fűben, miközben egy pillangót próbált elkapni vagy éppenséggel egy rettenetes rémet próbált játékra hívni, de azokat is csak addig, amíg látótávolságon belül voltam.
/Shane/
Csak néztünk magunk elé és folyamatosan figyeltük az előttünk álló lovast, aki épp most nyitotta ki az utolsó ketrecet, ezzel kiengedve Gint, majd egy újabb sárkány jelent meg hófehér pikkellyel, a fülén és a hátán zsemle színű folttal, míg szemei sötétbarnaként meredtek ránk.Védelmezően körbefonta gazdáját és hangos morgásba kezdett, majd egy apró jelzésre fenyegetően megindult felénk, miközben szájában összegyűjtötte a meggyújtani kívánt gázt, de ekkor Evil hangja beterítette szinte az egész teret és felbőszülve indult meg az ismeretlen sárkánynak, akinek a gazdája egy pillanatra meglepődött, s gondolatait rendezve vissza utasította maga mellé az éjfúriát, mire hasonlóképpen cselekedtem.Evil dühösen pillantott rám amiért nem hagytam, hogy megtámadja a fajtársát, de nem vettem figyelembe és folytattam az előttem álló lovas tanulmányozását.Egy sisak ami eltakarta ez egész arcát, egy fekete köpeny, és valami új anyagból készült nadrág és felső volt rajta.Messziről nem tudtam megmondani, hogy mi lehetett az, de kinézetre hasonló anyagból készülhetett, mint Kira felsője.A kezét szép lassan kezdte felemelni, mire felvettünk egy védekező állást, majd csak annyi történt, hogy fütyült egyet és a többiek sárkányai egyből visszarepültek hozzánk.Gin még mindig a ketrecek körül lófrált és még a füttyszó se hatott neki, majd egy hal segítségével magunkhoz tudtuk csalogatni.Még mindig azon gondolkoztam, hogy ki lehet a maszk mögött, ugyanakkor megfordult bennem az is, hogy kihasználhatnám Anna megkeresésének az érdekében, hátha el tud vezetni minket hozzá.
-Tudsz nekünk segíteni?Egy barátunkat elrabolta egy éjfúria, ami hófehér volt a mancsa alapján, pont úgy mint a tiéd.Nem tudod, hogy hova vihette?-kezdtem bele a társalgásba, míg a többiek nagyban felrakták a nyergeket és megetették a sárkányokat és elrakták egy biztonságos helyre a térképet, ami jelen pillanatban az egyetlen reményünk.
-Azt hiszed, hogy én voltam?-kérdezte, de a sisak eltorzította a hangját, így nem tudtam meg róla azt sem, hogy lány-e vagy fiú és a köpeny takarásának köszönhetően még csak második lehetőségem se volt megtudni.-Ha elvitte, akkor már nem fogjátok látni...-közölte, mire szinte mindannyian megfagytunk és döbbenten néztünk rá-A sárkány kiválasztotta őt.Csak úgy tud vissza jönni, hogyha a bizalmasa lesz és elfogadja, hogy ő a lovas.Ha nem így lesz...akkor gondolom tudod, hogy mi lesz.
-Rendben tegyük fel, hogy nem te voltál.Attól még segítesz megkeresni?-egy ideig csak állt egy helyben, majd bólintott és közelebb jött, hogy jobban megnézhesse a sárkányomat.Kezeivel furcsa mozdulatokat tett a fejénél, ami valamiért tetszett Evilnek és mosolyogva követte a mozgást, mígnem a fejét nekidörgölte az kezének és elé vetette magát, hogy a hasánál is meg tudja simogatni.A lovas ujjaival kicsit megmozgatta az állkapcsán lévő kis pikkelyeket, majd  felállt és a sajátjához ment és nyeregbe szállt.
-16 éves.-közölte, mire mindannyian meglepetten néztünk össze.Megállapította pár pikkelyből, hogy hány éves a sárkányom?Na jó, nekem kezd egy kicsit furcsa lenni ez a lovas, egyáltalán miért jött el a mi szigetünkre?Vagy lehet, hogy ő is a falunkból van, csak nem tudunk róla?-Na nyeregbe!Ha itt állunk, akkor sosem találjuk meg a kis csajt.
Volt benne valami igazság, de engem akkor is nagyon idegesített, hogy ennyi mindent tud a sárkányokról és csak pár pillanatba telik neki, mire egy sárkánnyal megkedvelteti magát, míg én legalább két hétig próbáltam elnyerni a bizalmát.Mondjuk mivel szelíd, ezért lehet előbb hozzászokik az emberekhez.Miután felszálltunk még vártunk egy kicsit, mert Gin nem akarta, hogy Ken nyeregbe üljön és mire sikerült neki összehoznia elvesztegettünk egy jó tíz percet.Evil kicsit megrázta a fejét menet közben, mire egyből ráfigyeltem és láttam, ahogy pupillája egy pillanatra teljesen összeszűkült, majd ugyan úgy kiengedett és a hátán lévő pikkelyek is megborzongtak ami eddig még sosem fordult elő.A lovas és sárkánya közelebb repült hozzánk, majd hirtelen fejjel lefelé kezdtek el repülni, s a sisakos egyik kezével megnyomott egy pontot Evil nyakán, amitől újra megborzongott, de most a pikkelyei szétnyíltak.Meglepetten néztem rá, de ő csak felmutatta hüvelykujját és újra távolabb repült tőlünk.Északra indultunk, mivel nem akartunk elrepülni a szigetünk felett, na meg a térképen arra volt a legközelebbi sziget, amit ugyan már átnéztem, de egy kis reményt még is láttam benne, hátha lesz valami.És mint minden más ez is csalódást okozott.
/Kira/
Tudom, hogy a bátyámnak nagyon sokat jelentett Anna és a köztük lévő barátság, ezért is gondoltam úgy most az egyszer, hogy segítek neki valamiben, hiszen ha nem tenném akkor minden nap azzal kéne szembesülnöm, hogy búsan megy mindenhova és szép lassan elkezdi magát okolni, ami mondjuk egy kicsit jogos, mivel ő torpant meg, amikor az a sárkány megtámadta, de mégsem mondhatom meg neki és nem is igazán okolhatom.Szerintem egy pillanatra én is megtorpantam volna, de ez az egy pillanat is elég ahhoz, hogy valakit elveszítsünk.Az életünk nagyon törékeny és csak egy van belőle...Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha mindenki kaphatna egy második esélyt is.Ez az egyetlen dolog amiben talán nem kaphatjuk meg.Nem mondanám, hogy a legjobb testvérek vagyunk, de most nagyon bánt az a lelkiismeretes tekintete, hogy már most saját magát okolja a történtekért, s még sem tudunk mit tenni ellene.Próbáltuk út közben felvidítani, de hiába minden próbálkozás, hiszen felvette a semmivel nem törődöm, komoly arckifejezését és ezzel jelezte, hogy addig fogja ezt csinálni, amíg meg nem találjuk.Sorra jártuk át a szigeteket, de nem volt sehol és Shane egyre idegesebb lett.Többször is összenéztem Kennel és Beatrixszel, de nekik sem volt ötletük, hogy mivel dobhatnánk fel a hangulatot, így hát szótlanul repültünk tovább, csupán én szólaltam meg párszor, de azt is csak azért, mert nálam volt a térkép és nekem kellett navigálnom a többieket.
-A következő sziget úgy két mérföldre van tőlünk, észak nyugati irányba.-vázoltam fel nekik az úti célt mire a maszkos lovas abba az irányba fordult és a sárkányaink követték őket.Horizon is követte őket és egy kicsit oldalra repült, majd fejét folyamatosan rázogatni kezdte és bal oldalra kezdett el húzni, míg próbált ledobni magáról-Héj Horizon!Fejezd be, mi bajod van?!
A lovas odarepült hozzánk, majd mondta, hogy kapaszkodjak erősen és sárkányával nekünk jöttek, ezzel jó pár méterrel arrébb tolva minket, s sárkányom befejezte a rázkódását és bocsánatkérően pillantott rám.Értetlenül néztem magam elé, majd a tekintetem a lovas és Horizon között cikázott, hátha kapok valami magyarázatot.Fogalmam sincs, hogy mi volt ez, mert még sosem csinált ilyet szóval elég rémisztő volt ez a helyzet.A kérdésemre nem kaptam pillantást, tehát későbbre hagytam a megbeszélését és addig sem zavartam a többieket az aggodalmammal.Lehet az volt a baja, hogy sokkal inkább oldalt repültünk a többiektől és kiszakadt a megszokott környezetéből.Igen biztos, hogy ez lehetett.Gyorsan végig néztem a többieken, akik mintha nem is vették volna észre, hogy mi történt, előre nézve repültek tovább és folyamatosan a tájat bámulták, miközben szemeik már majdnem lecsukódtak.Ken ásított egy nagyot, majd hátra dőlt és elfeküdt a sárkányán, mire Gin arcán egy gúnyos mosoly húzódott végig és elkezdte magát dobálgatni a levegőben, meg össze vissza forogni csak azért, hogy lovasa egy kicsit se tudjon pihenni.Ahhoz képest, hogy Ken egy jó vágású fiú volt a maga barna hajával, kissé narancssárgás szemeivel néha úgy éreztem, hogy ez a külső egy igen bolondos belsőt takar, ami valljuk a sárkánya terén nagyon szerencsétlen.Úgy értem, sikerült megszelídítenie egy ilyen veszélyes sárkányt, de ha arról van szó, hogy jól ki kell jönniük egymással, akkor szinte reménytelen náluk az eset.Félre értés ne essék.Gin mindig megmenti, ha bajban van, de azt is az utolsó pillanatra hagyja, így csapattársam elég sok sérülést szokott szerezni, de mintha meg se érezné csak megy tovább röhögve.Azt hiszem ez az egyik oka, amiért még idiótának gondolom.Most is a sárkánya rázogatja le magáról ő meg a nyeregbe kapaszkodva lógott lefelé és hangosan ordibált Ginnek, aki igen jót szórakozott rajta.Bevallom tényleg vicces volt ezt nézni, de az ég szerelmére egyszer kéne megnevelnie a sárkányát vagy valami komolyságot belevinni.Közelebb tereltem Horizont és mutattam Ginnek, hogy forduljon meg, amit egy unott nézéssel jutalmazott, de végül megtette.Ken felhúzta magát a sárkányra és a fáradtságtól lihegve, de vetett felém egy mosolyt, majd semleges arckifejezéssel vissza repültünk a helyünkre és újra a kezembe vettem a térképet.Ez fura...
-Srácok...a szigetnek már itt kéne lennie.-mondtam miközben mindannyian megálltunk és értetlenül néztünk körbe, mígnem Evil egy morgással jelezte, hogy valami nincs rendben, mire a többi sárkány is figyelni kezdett és morogva vizslatták körbe a helyet.A szemem hirtelen megakadt a vízen és a benne rejlő nagy fehér folton, ami egyre jobban közeledni látszott a felszínhez és egy hatalmas fehér sárkány bukkant ki a víz alól, fülsüketítő hangjával, amely egy sikoltásra emlékeztetett.Sosem láttam még ilyet...Hasonlított egy suttogó halálra, csak sokkal nagyobb volt és a feje is inkább hosszúkás volt, legalább kétszer annyi foggal és tüskével.A sárkány őrjöngve nézett végig rajtunk, majd egy üvöltés kíséretében újra a vízbe vetette magát és eltűnt.A srácokkal összenéztünk és figyelni kezdtük a sárkányainkat, hogy milyen reakciót vált ki belőlük a fenevad hirtelen eltűnése, de ők csak nyugodtan nézelődtek körbe, mígnem valami zajra lettek figyelmesek, de ez most a másik irányból jött.Előkaptam a térképet és gyorsan ellenőriztem, hogy mi lehet arra és a papír alapján ott van a legközelebbi sziget.
/Beatrix/
Mind a zaj irányába fordultunk, majd megvárva kis jelzést amit Shane adott le, megindultunk a sziget irányába, hogy megtudhassuk mi van ott.Ahogy egyre jobban közeledtünk, az égő házak és az egymással harcoló vikingek tártak a szemünk elé, ami nem csak engem lepett meg, hanem a csapat összes tagját.Egy összenézéssel megbeszéltük a kis tervünket és indulni készültünk, de a furcsa lovas aki idő közben csatlakozott hozzánk, nem csinált semmit, csak érdeklődve figyelte a szigetet.Meg akartam kérdezni, hogy jön-e velünk, de elvetettem magamban az ötletet, hiszen magunk is meg tudjuk oldani és egyébként is lehet, hogy nem az a békét tűrő fajta, mint mi vagy a szigetünket alapba véve.Mert ha sárkányok jönnek a szigetünkre akkor ott aztán nincs béke...azt hiszem mi még az ádázoknál is ádázabbak vagyunk.Kicsit előrébb döntöttem Jeromot, hogy meginduljon amit szerencsére meg is értett, majd zuhanó repülésben indultunk meg a falu felé, ahol éppen két vikinget akartunk szétszedni, de ekkor valaki oldalról hálót eresztett ránk, amibe belegabalyodtunk és a földre zuhantunk.Próbáltam gyorsan lerángatni magunkról, mielőtt még valaki megtalál minket, de Jerome szerencsére gyorsan észbe kapott és szétégette a hálót.Próbáltam gyorsan felszállni a sárkányomra, de valaki megragadta kezemet és elrántott tőle, majd az illető mellkasának ütköztem.Először kicsit meglepődtem, de gyorsan eltávolodtam a felső testétől annyira, amennyire csak lehet és értetlenül néztem rá, majd a sárkányom irányába fordultam, aki hangos morgással nézte a férfit, aki egy szekercét tart Jerome felé.Amikor észrevette, hogy távolodom tőle, visszarántott magához és szorosabban tartott és szeme sarkából rám nézett.
-Ne aggódj, majd én megmentelek a sárkánytól.-mondta és szemeiben ott volt az eltökéltség, ami egy fintort váltott ki belőlem, na meg egy unott arckifejezést.Hosszú, talán úgy vállig érhető szőke haja össze volt fogva, zöld szemeiben pedig látni lehetett az égő házak lángcsóváit.Mellkasa edzett volt, ahogy a karjai is és úgy szinte az egész ember.Talán pár évvel lehet idősebb mint én, de az biztos, hogy a húszas éveiben jár.Ahogy néztem az arcát, felhúztam az egyik szemöldökömet és kimásztam a szorításából, majd sárkányomra néztem és egy mozdulattal leültettem a földre, így immáron már nyugodtan nézett ránk.
-Jó sárkány.-dicsértem meg és a férfi felé fordultam, miközben kisöpörtem az arcomból az egyetlen vörös színű tincsemet és a fekete hajzuhataghoz igazítottam.-A helyedben én magamat menteném meg.Földre!-adtam ki neki az utasítást, mire gyorsan leguggolt, én pedig előrántottam két kardomat és megállítottam a viking fickó fejszéjét, ami még előbb az ismeretlen próbálta ketté vágni.Egy kisebb erőfeszítés kíséretében visszalöktem a kezeit és kardjaimat oldalra engedve hasba rúgtam, majd a többit a sárkányomra bíztam.Persze csak annyit csinált, hogy nem hagyta elmenekülni a férfit és végig félelemben tartotta, míg szőke barátunk sikeresen felállt.-Miért harcoltok egymás ellen?
-A szigetünk teljesen megsemmisült...Bosszút állunk, amiért ezt tették velünk!Egy igazi fenevadat eresztettek ránk!-mondta a lefegyverzett támadó, mire érdeklődve pillantottam a szőkeségre, de ő csak megrázta a fejét és kezeit összefonta maga előtt.
-Nem mi voltunk...Nemrégiben megjelent egy hatalmas sziklaevő, fehér sárkány és minden szigetet elpusztít.Az egyetlen gyengéje a napfény.Nagyon utálja, ezért ha megérzi a testének bármely pontján, akkor felszívódik.A szigetünk lakói rájöttek és elüldözték innen a fenevadat, de sosem tereltük hozzátok.Az a sárkány keres valamit és addig nem nyugszik, amíg meg nem találja.Legalábbis én így gondolom.-fejezte be a történetet, majd Jeromra pillantott, én pedig automatikusan a sárkányom védelmébe álltam.-Hogy tudsz annak a bestiának parancsolni?
-Kölcsönös bizalom.Ez a sárkány a barátom, nem pedig a szolgám, amit minden ember el akar érni.Bár egy olyan vikingnek mint te, bizonyára fölösleges az ilyen dolgot ecsetelni.-mondtam neki monoton hangon, de ő közelebb lépett és mivel egy fejjel kisebb voltam nála, felém tornyosult és szinte már az arcomba mászott.-Jerome.-szólaltam meg, mire egy morgást hallott és szemei a kétszeresére nyíltak szét a meglepetéstől, majd tett pár lépést hátra és megadóan feltartotta a kezét.
-Bocsánat, ha megijesztettem kegyedet. V. Vérontó Viktor vagyok.-hajolt meg előttem, mire összehúztam a szemeimet és a sárkányomhoz lépkedtem, majd felszálltam rá és indulni készültem.
-Inkább egy idióta vagy...-repültünk fel, majd még utoljára felé fordultam.-Beatrix.-előre fordultam és Jerome egyből megindult a falu felé, ahol a dühös vikingek jelen pillanatban csak álltak és ordibáltak a másikkal, míg Shane a két törzsfővel beszélgetett.
-Ugye még lesz alkalmam találkozni kegyeddel, Beatrix?-kiáltott utánam, mire szemet forgattam és leszálltam az egyik ház tetejére, ami a súlyunk alatt egy kicsit megroskadt, de még biztonságos volt.Leugrottam a háztetőről és a többiek mellé sétáltam és amikor két viking a verekedés szélén állt, akkor odamentünk és szétválasztottuk őket, de ha ez sem sikerült, akkor sárkányainkat használtuk fel az emberek lecsitítására.A tekintetemmel az ismeretlen lovasunkat kerestem, de sehol sem találtam.Talán direkt ide akart hozni minket és lelépni?De mi értelme lett volna neki, amikor nincs itt semmi?Na meg van nálunk egy térkép szóval nélküle is tudjuk, hogy merre kell menni akkor meg miért?Ennek az egésznek nincs semmi értelme, egyáltalán miért avatkozunk bele két falu dolgába?Semmi közünk hozzájuk...
-Héj ti ketten!-hallottam meg a lovas hangját és gyorsan felé fordítottam, majd láttam ahogy a törzsfőkhöz lép-Először is.Az a sárkány pusztította el a szigetet, de nem azért, mert ennek a szigetnek a lakosai küldték oda, hanem mert keres valamit.Nem támadott rá senkire se, csak a szigetet rombolta le, nem igaz?-a szigetek törzsfői bólintottak-Remek, akkor ezzel az egész megoldva.Ha legközelebb problémájuk van, akkor azt beszéljék meg és ne egyből harcoljanak.
-Lány létedre elég keményen bánsz a szavakkal-jelent meg a szőke pasas, aki meg akart menteni a saját sárkányomtól, majd gúnyosan mosolygott a maszkosra.A lovas látszólag idegesen fordult felé, mire Viktor egy kicsit felröhögött, majd szemei megakadtak rajtam-Beatrix!
-Atyám valaki öljön meg...-sóhajtottam, majd kelletlenül mosolyogni kezdtem és intettem neki, mire egy hatalmas mosoly keletkezett az arcán.Te jó ég, ezt nehezen fogom lekoptatni magamról...
-Ohh, szóval amíg mi szétszedtük a lakosokat valaki bepalizott?-húzogatta a szemöldökét Ken és egy kaján mosoly terült el az arcán.-Aztán szólj, ha le akarod rázni.
-Akkor vedd úgy, hogy szóltam mert megindult felénk.-sziszegtem miközben fenntartottam a mosolygást, majd amikor Viktor már tényleg közel volt hozzánk, Ken megfogta a kezemet és magához rántott, s egyik kezét átrakta a vállamon, ezzel félig átölelve, majd szikrázó tekintettel nézett a szőkeségre.Amint ezt meglátta a pasas, mélyen Ken szemeibe nézett és esküdni mernék, hogy láttam a kettejük közötti szikrákat, ahogy próbálják elnyomni a másikat.Most az egyszer tényleg nagyon, de nagyon örülök annak, hogy vannak fiúk is a csapatban, máskülönben sosem tudtam volna lerázni a fickót.
-Hát legyen, akkor megküzdünk érte!-vágta a földbe a fejszét-Mint férfi a férfival!-nézett rá kihívóan, csapattársam meg csak felvonta a szemöldökét, majd elengedte a vállaimat és feltartotta mindkét kezét.Egy pillanatra lecsukta a szemeit, majd hosszasan kifújta a levegőt és hirtelen Viktorra nézett.
-Gin!-mondta ki a sárkánya nevét, mire a fenevad életében először azonnal cselekedett a hívásra és Viktor felé vette az irányt, miközben hangos morgást hallatott.Nem tudtam, hogy mit tervez, de nem számítottam semmi jóra, hogyha a sárkányát is bele kellett vonnia.
/Ken/
Gin megindult a férfi felé és itt már el is könyvelhettem magamnak a győzelmet, hiszen a sárkányomat ismerve addig nem fogja békén hagyni a fickót, amíg nem végzett vele.Persze nem akartam megölni, ezért is fogom leállítani, mielőtt még magamra haragítanám a falut, akik most némi ijedtséggel az arcukon nézik végig a jelenetet.Shane szerencsére nem látta, hogy mit csinálunk, mert ha észrevette volna, akkor nekünk annyi.Tudom kicsit fura, de ha tényleg ideges, akkor jobb elkerülni vagy minden egyes kis szavát teljesíteni, mert ha nem teszed, akkor képes arra, hogy megöl.Hallottam róla a pletykákat és inkább nem akarom kipróbálni.A szőkeség egyre inkább csak hátrált a megvadult sárkánytól és látni lehetett rajta a félelmet, ahogy minden egyes pillanatban egyre jobban fél a felé közelítő sárkánytól.Gin a következő pillanatban letiporta a földre és elkezdte összegyűjteni a gázt a szájában, hogy utána nyugodt szívvel végezhessen a férfival, de mielőtt még megtehette volna, leállítottam mire egy bosszús tekintetet kaptam tőle, majd felháborodva a háttérbe húzódott.Közel sétáltam a földön fekvő szőkeséghez, majd az egyik lábamat a mellkasára helyeztem és rámosolyogtam.
-Úgy tűnik én nyertem.-mosolyogtam még mindig, majd hirtelen komolyra váltottam-Most pedig válaszolsz pár kérdésre, ha nem akarsz sárkányeledel lenni.-tapostam meg még jobban, mire kicsit elhúzta a száját, majd bólintott.
Mire felnéztem Shane már ott állt előttem és dühösen  méregetett végig, míg én kínosan megvakartam a tarkómat és egy kicsit felröhögtem.Felsegítettem a fickót, akiről kiderült, hogy Viktornak hívják, majd a két törzsfővel együtt bementünk a nagycsarnokba és egy, a miénknél nagyobb térképet terítettünk ki az asztalra.Mivel még mindig Anna keresése miatt vagyunk úton, ezért alaposan kikérdeztük az embereket, hogy láttak-e mostanában egy fehér éjfúriát erre repülni, de Viktor nem tudott válaszolni a másik két törzsfő pedig elmondta, hogy nemrégiben láttak elrepülni egy szélsebesen száguldó sárkányt, aki cipel valamit, de sosem gondolták volna, hogy egy embert ejtett fogságba, ezért nem is nagyon törődtek vele.Kaptunk pár információt, hogy szerintük hova vihették Annát, majd megmutatták a helyeket a térképen is és közölték, hogy mivel kell vigyáznunk.A szigetekről is adtak néhány részletes beszámolót, miszerint hol vannak elrejtve a csapdák és hol találhatunk még elszórtan lakosokat, akik talán tudhatnak valamit.Azonban volt egy ködös sziget is jelölve a térképen, amit nem nagyon akartak megemlíteni, de engem még is nagyon zavart, hogy az sosem jön szóba.Megvártam amíg elmondják a véleményüket, majd kérdően mutattam rá a szigetre, ami a többiek érdeklődését is felkeltette.A három férfi összenézett és egy közös bólintást követően a sziget főnöke mesélni kezdett.Azt mondta, hogy erre a szigetre már évezredek óta nem merészkedik senki, mivel régen rengeteg éjfúria volt  ezen a környéken, akik mindig elhurcolták ezeket az embereket és oda vitték őket.Azonban nem tértek vissza soha többé, kivéve egy embert, akinek az egyik keze és a fél arca lett oda a sárkányoktól.Azt állította, hogy abban a fészekben van valami nagy, amivel soha senki nem akar találkozni, aki ha a szemedbe néz, egyből meghalsz.Egy olyan sárkányról beszélt akiről még soha senki nem hallott és miután elmesélte nekik, hogy milyen is volt ez a fenevad, az emberek annyira megijedtek tőle, hogy már a puszta elképzelésétől is féltek az emberek.
-A férfi állítása szerint hatalmas volt és a lávából emelkedett ki.Óriási testéről pedig csak úgy folyt le a vér, aztán amikor kinyitotta a szemeit szinte a halállal találta szembe magát, bele nézett, de a sárkány szemei annyira feketék voltak, hogy magát a poklot látta meg benne!-mesélte az öreg férfi, mire mindannyian összenéztünk, miközben azon gondolkodtunk, hogy vajon normális-e vagy sem...Nem tudom, hogy miért, de nekem nagyon is felkeltette az érdeklődésemet ez a sárkány és minden áron meg akartam tudni, hogy még is mi az ami olyan félelmetes lehet benne.Ha olyan félelmetes és erős volt, akkor csak túlélte ezidáig.A sárkányok úgy is túl fogják élni az embereket, ezek a lényák ezer évekig is elélnek...

Már este volt, de mi még mindig fent voltunk és nagyban beszélgettünk egy kisebb tűz mellett.Éppen valami régi és vicces történetünkről volt szó, amire boldogan emlékeztünk vissza, de vezérünket még ez sem hatotta meg.A nagy nevetést hirtelen befejeztem és unottan tekintettem rá, mire felvonta az egyik szemöldökét.
-Ne vágj már ilyen képet!Legalább most ne gondolj rá, amikor éppen nosztalgiázunk!-szóltam oda neki, mire összehúzta szemeit és elfeküdt.-Menthetetlen vagy...
-A nosztalgiának ő is a része.Minden egyes kis dologban ott volt velünk.-mondta monoton hangon, mire sóhajtottam egyet, majd felhoztam neki azt a dolgot amivel az előző mondandóját megcáfolhattam.
-Ez nem igaz.Amikor nekiláttunk a sárkánylovaglásnak akkor sem volt ott.Nélküle kezdtük el és nélküle folytattuk, ezt te is tudod.Lásd be háttérbe szorult, amióta megvannak a sárkányaink.-kezdtem mutogatni a kezeimmel is, de az arcán csak egy fintor futott végig, majd idegesen felállt és megragadta a felsőmet, hogy utána dühösen az arcomba másszon.
-Fogd már be!Épp ez az ahol az egészet elrontottuk, te kis taknyos!Nézz körbe!Nézd meg az arcukat!Látod valamelyiken is, hogy hiányolják az egykori barátjukat, ha?!-ordibálta, mire a többiek is kezdtek észhez térni és félve ültek fel, míg én alaposan megnéztem az arcukat.Ez igaz...Csak azért vagyunk most itt vele, mert nem akarjuk hogy bármi hülyeséget is csináljon.Nem akartuk, hogy minden nap halálfájdalmas képpel járkáljon közöttünk, ezért segítünk neki.
-Héj fúik!Elég lesz...-választott szét minket a lovas, majd mindketten visszaültünk a helyünkre, de mégsem szakítottuk meg a szemkontaktust, így mindenki tisztán láthatta a köztünk  lévő feszültséget.-Fejezzétek be, ennek így semmi értelme nem lesz.
-Annak sincs értelme, hogy úgy próbálsz nekünk segíteni, hogy még az arcodat se látjuk, mellesleg egy idegentől kell még azt is megtudnunk, hogy fiú vagy-e vagy lány.-nézett rá a szeme sarkából Shane, mire én is vetettem felé egy mérges pillantást.
-Még szép, hogy lány vagyok, még is mit hittél?-kérdezte kicsit felháborodottan, mire vezérünk arcán egy halvány mosoly futott végig és egy kicsit felé fordította a tekintetét.
-Bocs, de nem igazán lehetett rólad megtudni.-felelte, mire a lány értetlenül nézett rá, majd amikor leesett neki, fülig vörösödött, de ugyanakkor mérges is volt rá, amiért ilyeneket mert mondani róla.Egy pillanatra már felcsillantak a szemeim, hátha kicsinálja őt a csaj, de elkapta a kezét és figyelmeztetően rápillantott, mire új társunk lenyugodott.
-Minden esetre igaza van...-szólalt meg és elkezdte kicsatolni a maszkját, mire mindannyian ránéztünk.-Nyugi van, csak lazábbra vettem, mert egy kicsit szoros volt.A lényeg az, hogy a vezéreteknek igaza van.A viselkedéseteket elnézve nem igazán törődtetek Annával, míg ő minden fél napját vele töltötte.Amióta összeállt ez a kis társaságotok, figyellek titeket szóval tudom.A legjobb barátok voltatok, de az, hogy sárkányaitok lettek, mindent elrontott.Azt hittétek, hogy ezzel jobbak vagytok mint bárki más, de megfelejtkeztetek a legfontosabb dologról, ami az egyik barátotok volt.-magyarázta miközben egyre inkább azon gondolkodtam, hogy ki lehet a maszk alatt.Ránéztem a többiekre és Kira, valamint Beatrix arcán láttam, hogy valamit sikerült megmozdítania bennük, míg nekem ugyan az maradt a véleményem.Semmi bajom Annával, de ha egyszer egy olyan sárkány rabolta el mint amiket mi beszelídítettünk, akkor meg miért hajtjuk ennyire magunkat?Tudjuk, hogy az éjfúriák a legveszélyesebb vadállatok és még is azért törtetünk, hogy megmentsünk valakit, aki mostanra már nem is biztos, hogy él?Nem tudom, hogy vannak ezzel, de nekem nem igazán tetszik ez a dolog.
-Ken...ha maradt még benned valamennyi abból a barátságból, akkor segíts megkeresni őt, de ha nem, akkor még ma este menj vissza a szigetre és a továbbiakban gondoskodj arról, hogy soha többé ne kelljen látnom téged!-ahogy ránéztem, szinte megfagyott bennem a vér.A tekintete fagyos volt és a tűznek köszönhetően az arckifejezése is a lehető legrémisztőbb volt.Ha nem ismerném, akkor tuti azt hinném, hogy meg akar ölni vagy, hogy nem is emberi lény, hanem valami démonszerű dolog, de mivel ismertem, ezért tudtam hogy sajnos amikor ideges, akkor nyugodtan mondhatom rá, hogy maga az ördög van előttem.